196077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás inozit trifoszfátok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 2 A találmány tárgya speciális inozit-trifoszfát vegyületek (IP3) és hatóanyagként ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítási eljárása. Még az 1900-as évek elején több kutató beszámolt a fitinsav, vagyis az 1,2,3,4,5,6-hexakis-(dihidrogén-foszfát)-mio-inozit felfedezéséről növényekben (ezt az anyagot néha inozit-hexafoszfátnak is hívják). A fitinsav-tartalom különböző növényekben jelentős mértékben változó. A gabonában ez mintegy 0,5- 2%-ban van jelen, bizonyos kivételekkel. A hántolt rizsben ennek a szintje csupán 0,1%, míg a vadrizsben elérheti a 2,2% fitinsav-mennyiséget. A babfélék 0,4-2%-ot. az olajos növények mintegy 2-5%-ot, és a pollen 0.3—2%-ot tartalmaz. A fitinsav tartalom a növényekben változik a növekedési periódus során. A fitinsav-tartalmat befolyásolja többek között az éghajlat is. Az irodalomban vannak beszámolók az inozit-pentafoszfát (IP5) és inozit-tetrafoszfát (IP4) jelenlétéről is néhány növényben. Az is ismeretes továbbá, hogy az IP6-nál kisebb foszforszámú származékok keletkeznek a magvak csírázásakor. így például a csírázásnál a végtermékek az inozit és a foszfát. Az IP6 alkalmazását számot tudományos közleményben leírták. A közlemények szerzőinek többsége megfigyelt több negatív hatást emberekre és állatokra, amikor IP6-ot, vagy IP6-ot, tartalmazó anyagokat fogyasztottak Kutyák etetése túl nagy mennyiségű IP6-tal, például angolkórt okoz. Emberekben cinkhiányt és ennek következményeként a gyermekek lassabb fejlődését figyelték meg. Főleg nőkben vérszegénységet figyeltek meg. A fentebb említett negatív hatások miatt az ásványi anyag mérlegre állatokban és emberekben kísérleteket végeztek arra, hogyan csökkenthessék minimumra az IP6-nak és származékainak a bejutását szervezetbe. A Chemical Amstract-ban 33 (1939), 7351, 3/4 beszámoltak a foszfátok beleértve az inozit-foszfátot is, alkalmazásáról angolkór elleni étrendben. Nem tettek említést, hogy ténylegesen melyik inozit-foszfátról van szó, és azt sem említették, hogy fémet vinnének ilyen módon komplexbe. Ismert továbbá (pl. Bull. Sté. Cilim. Bioi. 36, 9 (1956) 85/ hogy fitinsavat emelt hőmérsékleten hígított sósavval hidrolizálva rövidszénláncú inozitfoszfátok (IP5, IP4. IP3, IP2) és inozit monofoszfátok (IPi) állíthatók elő, amelyek mindegyike több izomer formájában létezik. Az IP3 például 20 különböző izomer formájában létezik. Az IP3 egyik jellemző izomerjét, a D-mio-inozit-1.4.5 trifoszfátot például a Biochem. Biophys Rés. Commun. 120, 2 (1984) 881 irodalmi közleményben ismertetik. Ez a vegyület az emberi testben mint sejten belüli kalcium-mobilizátor ismert és a sejtmembránból könnyen izolálható. Nem ismeretesek azonban a különböző inozit-trifoszfátok többi izomeijének tulajdonságai. Ily módon a nagyszámú IP3 izomerek egymástól való elválasztása és szerkezetük, valamint tulajdonságaik meghatározása igen nehéz. Mostanáig nem volt ismert olyan módszer, amellyel az előzőekben említett D-mio-inozit-l,4,5-trifoszfáttól eltérő izomer előállítható lenne. További nehézséget jelent, hogy az IP3 hidrolitikus előállítási eljárása során az izomerek átrendeződése IPj és/vagy IPt vegyületekké vagy az inozittá történő további defoszforileződése megy végbe. ' A fenti nehézségek miatt nem ismertek az IP3 D-mio-inozit-1,4 5-trifoszfáttól eltérő tiszta izomerfjeinek jellemző tulajdonságai. Felismertük, hogy az IP3 vegyületek képesek az emberi szervezetbe jutott kadmium, alumínium, valamint az ezek révén indukált szabad gyökök által okozott megbetegedéseket megelőzni, vagy gyógyítani. A kadmium, amely környezetünkben gyakorlatilag mindenhol jelen van, elsősorban dohányzás, étkezés vagy vízivás révén kerül a szervezetbe és például szív- és érrendszerbeli elváltozások, rák, magas vérnyomás, köztponti idegrendszert károsító elváltozások reumatikus, allergiás, tüdő- és veséelváltozások fokozott vérlemezke-aggregáció okozója lehet. Hasonlóképpen káros elváltozásokat okozhat a szervezetbe jutott alumínium, így például növelheti a lipid-peroxid-képzést a biológiai membránokban. Mindezideig a kadmium- és alumínium káros hatásának kiküszöbölésére mellékhatás nélküli szert még nem találtak. Találmányunk célja ezek alapján az IP3 különböző izomeijeinek elválasztása és a lényegében tiszta formában történő előállítása. Találmányunk szerinti eljárás során az IP3 izomereket előnyösen sóik formájában állítjuk elő, mivel ezek tiszta formában való előállítása könnyebb. Találmányunk szerinti eljárással D-mio-inozit-1,2,-6 trifoszfát D-mio-inozit-l,2,3-trifoszfát, L-mio-inozit-l,3,4-trifoszfát és mio-inozit-l,2,3-trifoszfát IP3 izomereket állítunk elő sav- vagy só formájában lényegében tiszta formában. Az IP3 vegyületek sav-formáját általában vizes oldatban nyerjük és a sav mennyisége általában 10— 45 előnyösen 15-45. még előnyösebben 20-45 t% az oldat teljes mennyiségére számítva. Az IP3- izomerek sóit általában a savakból állítjuk elő ismert eljárások segítségével. Általában alkáli- és földalkáli-sókat, így például lítium-, nátrium-, kálium-, kalcium- vagy magnézium-sókat állítunk elő, de igen előnyösek az ammónium- vagy szerves amin-sók, továbbá a kevert sók is. A sóképzéshez felhasználható szerves aminok előnyösen a következők lehetnek: trietanol-amin, dietanoí-amin, triizopropanol-amin,N,N-dimetil-2-amino-2-metil-l-propanol- N,N-dimetiI-etanol-amin, tetrabutil-amin, ciklohexil-amin. Ezeken kívül bármely, fiziológiásán elfogadható só képzésére alkamas vegyület is felhasználható. Az IP3 izomerjeinek előállítására kiindulási anyagként IP6, IP5 vagy IP4 vegyületeket vagy legalább egy ilyen vegyületeket tartalmazó természetes eredetű terméket alkalmazunk. Előnyösen az IP6 tartalmú anyag mivel ez a legkönnyebben hozzáférhető. Amennnyiben kiindulási anyagként természetes eredetű terméket használunk, előnyös, ha annak inozit-foszfát-tartalma (IP6 : IP5 ♦ IP4) legalább 0,3, előnyösen 1 t%. Különösen alkalmas termékek a gabonafélék, különösen a korpa pollen, bab, valamint az -olajos növények-Ezek mindegyike tartalmaz IP6-ot. Elvileg az IP3 izomerek előállítására például a következő eljárások alkalmazhatók: 1) A kiindulási IP4, IPS és/vagy IP6 enzimatikus bontása. 196 077 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
