196074. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kondenzált 1,8-naftiridionok és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
2 rek. Orálisan adagolva kb. 0,1 és 10 mg/kg testtömeg, párén te rálisan, például intravénásán adagolva kb. 0,05 és 5 mg/kg testtömeg közötti mennyiségben hatásosak, Inhalálva a hatásos dózis 0,25 és 5 mg/adag között van, és 1-4 ilyen adag inhalálható minden 4 órában. A találmány szerinti vegyületek gyulladás kezelésére is alkalmasak. Gyulladásgátló hatásukat az RPAR (reversed Passive Arthus Reaction) patkánytalp-módszerrel sze mi él te ti ük, ahogy azt a későbbiekben leírjuk. A vegyületek hatásának yizsgálatához standardként indometacint alkalmaztunk. A vizsgálati eredmények szerint az orális dózis napi kb. 5 nig/testtömeg és kb. 50 mg/kg testtömeg között változik, adagolása osztott dózisokban kb. 4 órás intervallumonként ajánlott. A beadandó mennyiség és az adagolás módja az alkalmazott vegyülettől, a beteg korától és áltagos egészségi állapotától, valamint a gyulladás súlyosságától függ. így végül is a dózis meghatározását a gyakorlott egészségügyi szakemberre kell bízni. RPAR patkánytalp-módszer Állatok, anyagok és eljárások 180-200 g súlyú hím Lewis beltenyésztett albino patkányokat (Charles Rives Breeding Laboratories) használtunk ezekhez a kísérletekhez. À patkányokat hármasával ketrecekbe helyeztük, és élelmet és vizet tetszés szerint fogyaszthattak. Az állatokat azonosítás céljából 1—3 számmal és színjelzéssel láttuk el. A hatóanyag és reagens előállítása Minden reagenst és hatóanyagot közvetlenül a vizsgálat előtt készítettünk. Kristályosított és liofillzált boíjú-szérumalbumint (BSA, Sigma Chemical Company) rázás nélkül hideg, steril, pirogénmentes sóoldatban (10 mg/ml) oldottunk. Liofílizált anti-boriú-szérumalbumint (IGG frakció, Cappel Laboratories) steril desztillált vízben szuszpendálrunk, és hideg’ pirogénmentes sóoldattal (PFS) hígítottunk közvetlenül használat előtt. Az anti-boriú-szérumalbumin végső koncentrációja 0,5 mg/ml PFS. Mind a boíjú-szérumalbumin- és antl-borjúszérumalbumin-oldatokat jéggel hütöttük használat alatt. A hatóanyagokat beadás előtt vizes metil-cellulóz-oldatban homogenizátor segítségével ,szuszpendáltuk vagy oldottuk. A hatóanyag beadása és gyulladás kiváltása Az állatokat hatos csoportokba osztottuk és a hatóanyagot metil-cellulózban napi egy alkalommal három napon át szonda segítségével adtuk be. Az utolsó adagot a BSA-val való érzékenyítés előtt egy órával kapták. A kontroll állatoknak csak metil-cellulózt adtunk, és ellenőrzés céljából egy hatóanyag-standardot is alkalmaztunk minden sorozatban. A hatóanyagokat úgy készítettük elő, hogy az oldat vagy szuszpenzió egy 200 g-os állatnak a kísérlet szerinti mg/kg dóásnak megfelelő mennyiséget tartalmazzon. így minden patkány kb. 2 ml térfogatú orális dózist kapott. Az utolsó dózis beadása után 1 órával a patkányt éterrel enyhén érzéstelenítettük, és l,0mgBSA-t tartalmazó 2,0 ml PFS oldatot a penis vénába való Injektálásával érzékenyítettük. Egy órával később az álatok jobb hátsó talpába 1,0 mg anti-BSA-t tartalmazó 0/ ml PFS oldatot injektáltunk. Az injekció után közvetlenül a jobb talpba (a lateral maleolus-ig) egy plethysmogtaph híganyforrásába merítettük. A kiszorított higany térfogatát tömegre átszámítottuk és feljegyeztük. Ezt az értéket teldntettük kontroll értéknek. A talp térfogatokat az anti-BSA injektálása után 2 és 4 órával, a gyulladás kifejlődése alatt is plethysmograph-fal mértük. Eredmények Az eredeményeket a talptérfogat változásával, azaz minden állatra a kontroll és az anti-BSA beadása után 2 és 4 órával mért térfogat-különbségeként (delta talfptérfogat) fejeztük ki Minden hatóanyaggal kezelt csoportot az MC kontrolihoz hasonlítottunk, hogy a lényeges különbségeket szórásnégyzetes analízissel megállapítsuk. A hatóanyaggal kezelt csoportokban a kontrolitól való eltérést a változás %-ban fejeztük ki. Parenterális, például intravénás adagolás esetében a vegyületeket 0,1 és 10 mg/kg testtömeg mennyiségben egyetlen vagy osztott napi dózisban adagoljuk. A vegyületek autoimmun és más immunológiai megbetegedések, így az átültetés visszautasításának kezelésére is használhatók, amikor a T sejt burjánzása hozzájárul a betegség kifejlődéséhez. Gazda-reakció az átültetéssel szemben (Grafts vs. Host Reaction, GVHR) GVHR kiváltására C 57 B,/ŐXA/J(B6AF1) hím egerekbe intravénásán (C5781/6J) szülőktől származó lép- és nyirokcsomó-sejteket injektáltunk. Ezután 3,5- -dihidro-2-(hidroxi-metil)-5-fenil-furo[3,2-c]-l,8-naftiridin-4(2H)-ont (A vegyidet) a sejtátvitelt megelőző naptól kezdve 10 napig orálisan adagoltunk. Az utolsó kezelést követő napon az állatokat megöltük, a lépüket kivettük és megmértük. A gazda lépének növekedése GVHR eredménye. Bizonyos mértékig a gazda saját sejtjei azok, amelyek beszivárognak és nagyobbítják a lépet, de ez az átültetett sejtek jelenléte miatt következik be, amely sejtek a gazda ellen hatnak. A lép megnagyobbodásának értékét a GVHR súlyossága mértékének tekintjük. A GVHR ifidukálásánál a kísérleti csoportban levő állatot szülői sejtekkel, azaz ugyanahhoz a fajhoz, de eltérő genotípushoz tartozó sejtekkel oltottuk be, ami a lép súlygyarapodásához vezet. A kontroll csoportban levő altatna genetikusán azonos sejteket injektálunk, amelyek nem okoznak lépnagyobbodást. A kísérleti csoportban levő egérnek beadott vegyület hatásosságát úgy határozzuk meg, hogy a kezelt és kezeletlen GVH állat lépjének súlyát összehasonlítottuk a genetikusán azonos sejteket kapott kontroll lémének súlyával. Ebben a kísérletben az A vegyület 100 mg/kg dózisnál a lép súlyát a kezeletlen állatokhoz viszonyítva 138%-kal csökkentette. Lépsorvadás A vegyületek immunszupressziós jiatása a lép 196074 5 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
