196057. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N,3-dihtt 2-oxidol-1-karboxamid-származékok előállítására

1 2 „Szerves funkcionális csoport előállítások” (Organic Functional Group Preparations), írta Sandler és Karo, I. rész, második kiadás. Academic Press, Inc., New York, N.Y., 1983, 12. fejezet, 364—369. oldal. Egy különösen hasznos móuszer, melyet a 2. képlet­sor szemléltet, a megfelelő R2-NH2 képletű amint reagált alja foszgénnel. A legtöbb R2-N=C=0 általános képletű izocianát az irodalomból ismeretes. A (11)) általános képletű 2-oxindol-származékokat ismert vagy ismertekkel analóg eljárásokkal állítjuk elő. Nézzünk utána a következőkben: „Ródd szénve­gyületek kémiája” (Ródd’s Chemistry of Carbon Compounds), második kiadás, szerkesztő: S. Coffey, IV. kötet, A rész, Elsevier Scientific Publishing Company, 1973,448-450. oldal, Gassman és munka­társai, Journal of Organic Chemistry, 42, 1340 /1977/, Wright és munkatársai, Journal of the Ameri­can Chemical Society, 78, 221 /1956/, Beckett és munkatársai, Tetrahedron, 24, 6093 /1968/, 3.882.236. 4.006.161. és 4.260.032. sz. Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírások, Walker, Journal of the American Chemical Society, 77, 3844 /1955/, Protiva és munkatársai, Collection of Czechoslovakian Chemical Communications, 44, 2108 /1979/, McEvoy és munkatársai, Journal of Organic Chemistry, 38 3350 /1973/, Simet, Journal of Organic Chemistry, 28, 3580 /1963/, Wieland és mun­katársai, Chemische Berichte, 96, 253 /1963/, továbbá a felsorolt közlemények irodalmi hivatkozásaiban. Az (I) képlet szerinti vegyületek fájdalomcsilla­pító hatásúak. E hatást egéren igazoltuk a 2-fenil-l,4- benzokinon adagolásával előidézett hasüreg! feszült­ség gátlásával. A használt módszer Siegmund és mun­katársai által leírtakon alapult (Proc. Soc. Exp. Bioi. Med., 95, 729—731, 1957), amit nagyobb áteresztő­­képességre módosítottak (lásd a továbbiakra Milne and Twomey, Agents and Actions, 10, 31—37,1980). A kísérletekben Carworth hím egereket használtunk a CF—1 albino törzsből, 18—20 g közötti súlyban. A szer adagolása és a vizsgálat előtti éjszakán az összes egeret koplaltattuk. Az (I) általános képletű vegyületeket olyan oldó­szerben oldottuk yagy szuszpendáltuk, amely 5% etanolt, 6% Emulphor 620-at (zsírsavak polioxieti­­lén észtereinek elegye) és 90% fiziológiás konyhasó oldatot tartalmazott. Ez az oldószer szolgált kontroll­ként is. A dózisok a logaritmikus skála szerintiek voltak (pl. ...0,32, 1,0, 3,2, 10, 32 ... mg/kg). Az ada­golás szájon át történt olyan változó koncentráció­ban, ami 10 ml/kg adagolási térfogatot tett folyama­tosan lehetővé. A hatékonyság és a hatáserősség meg­határozására Milne és Twomey előbbiekben említett módszerét használtuk. Az egerek a vegyülete­ket szájon át kapták és egy óra múlva 2-fenil-l,4- -benzokinont (FBK) adtunk be 2 mg/kg adagban, intraperitoneálisan. Ezt követően az egereket egyen­ként rögtön Lucite kamrákba raktuk és az FBK ada­golását követő 5 percen keresztül regisztráltuk a hasi összehúzódások számát. A fájdalomcsillapító hatás mértékét (% MPE) az azonos napon kezelt kontroll állatcsoporthoz képest bekövetkezett hasi összehú­zódást gátló hatás alapján számítottuk. Legalább négy ilyen vizsgálat (N=5) adja azokat a dózis-hatás adato­kat, amelyek alapján az MPE50 számítható, ami a legjobb becslést képezi azon adag nagyságára, ami a kontroll csoporthoz képest 50%-kal csökkenti a hasi összehúzódásokat. Az (I) általános képlet szerinti vegyületek gyulla­dáscsökkentő hatást is kifejtenek. E hatást patkányo­kon bizonyítottuk a szokványos karragenin által elő­idézett patkányláb ödéma tesztre alapozva (Winter és munkatársai, Proc. Soc. Exp. Biol. Med,, 111, 544, 1963). 150-190 g közötti súlyú nem érzéstelenített, felnőtt hímnemű albino patkányokat megszámozás és lemérés után jobboldali első bokájukon tintával meg­jelöltünk. Minden mancsot pontosan a tintával esz­közölt jelig higanyba mártottunk. A higany egy olyan üveghengerben volt, amely Statham-féle nyomását­alakítóval volt összekötve. A nyomásátalakító kimenő jelzését egy ellenőrző egységen keresztül mikrovolt­­mérővel kötöttük össze, A bemártott mancs által ki­szorított higany térfogatát leolvastuk. A szer beada­golása után egy órával ödémát váltottunk ki 0,05 ml 1%-os karagenin oldatnak a megjelölt mancs talp­szövetébe való befecskendezésével. Ezt követően rögtön meghatároztuk az injekciózott láb térfogatát. Az egyedi gyulladáskeltési érzékenységet a karragenin injekció beadása után 3 órával mért lábtérfogat-növe­kedés jellemzi. Az (I) általános képlet szerinti vegyületeket fáj­dalomcsillapító hatásuk alkalmassá teszi arra, hogy akut adagolással az emlősök fájdalmait, például ope­ráció utáni fájdalmat, traumás fájdalmat, csillapítsák. Továbbnienőieg az (I) általános képlet szerinti vegyü­letek krónikus alkalmazásban arra is jók, hogy emlő­sökön csökkentsék bizonyos krónikus betegségek, mint a reumás artritiszes gyulladás kapcsán fellépő és az oszteoartritisz és egyéb izom- és csontrendszeri be­tegségek tüneteit. Amennyiben valamely (I) általános képlet szerinti vegyület fájdalomcsillapító vagy gyulladáscsökkentő szerként kerül felhasználásra a kezelt emlős alanynak akár egyedül, akár - előnyösen — gyógyszerészetileg elfogadható vivő- vagy hígítóanyagokkal képzett gyógyszerformaként, a hagyományos gyógyszeripari gyakorlatnak megfelelően. Valamely vegyületet perorálisan vagy parenterálisan adhatjuk. A parente­­rális alkalmazás az intravénás, intrapitoneáljs, szubku­­tán és helyi bejuttatás egyaránt felöleli. Valamely gyógyszerkészítményben, amely (I) kép­let szerinti vegyületet tartalmazza, a segédanyagok és a hatóanyag súlyának aránya általában 1:4 és 4:1 közötti, előnyösen 1:2 és 2:1 közötti. Minden esetre minden adott esetben a megválasztott arány olyan té­nyezőktől fog függeni, mint a hatóanyag oldhatósága, a bejuttatni»! szándékozott adagok és az alkalmazás pontos módja. A találmány szerinti (I) képletű vegyületet perorá­lisan, például tabletták vagy kapszulák, vagy vizes ol­dat, illetve szuszpenzió formájában lehet alkalmazni. Perorális használatra szánt tabletták esetében a szok­ványosán használt vivőanyagok közé tartozik a laktóz és a kukoricakeményítő, továbbá csúsztatóanyagok is használatosak, mint például a magnézium-sztearát. Kapszula alakban való perorális használatra hasznos hígítóanyagok a laktóz és a szárított kukoricakemé­nyítő. Amikor vizes oldatban kívánjuk a perorális alkalmazást eszközölni, a hatóanyagot emulgeáló és szuszpendáló szerekkel vegyítjük. Amennyiben kívánatos, bizonyos édesítő és/vagy ízesítő anyagok is hozzáadhatók. Intramuszkuláris, intraperitoneális, 196.057 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents