196025. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önhordó, teherbíró huzalváz előállítására
1 2 A találmány tárgya berendezés önhordó, teherbíró huzalváz, különösen koszorúalap előállítására hosszirányú és keresztirányú huzalokból. önhordó, teherbíró huzalváz előállítására számos területen van vagy lehet szükség. Az egyik Uyen terület az űn. koszorúalap készítése. Koszorúalapnak nevezik a temetéseknél, koszorúzás« ünnepségeknél szokásos nagyobb méretű virág- és/vagy levélkoszorúk huzalból készült vázát, amely általában két párhuzamos, cgy-egy karikát képező hosszirányú huzalból és ezeket szakaszonként összekötő keresztirányú huzaldarabokból (lábakból) áll. Ezeket a koszorualapokat ismert módon úgy állítják elő, hogy a hegesztéssel létrehozott két karikához közi munkával, vékonyabb kötözőhuzal segítségével keresztirányú huzaldarabokat (lábakat) kötöznek, amelyeket előzőleg U alakra hajlítanak. Ezzel a megoldással egyrészt nem állíthatók elő kellően szilárd koszorúalapok, másrészt a módszer termelékenysége is igen alacsony, mivel rendkívül fárasztó, a kezet erősen igénybevevő, sérülésveszélyes munkával jár. A koszorúalap megfelelő szilárdsága alapvető követelmény, mivel kegyeleti, illetve ünnepi cselekményekná rendkívül kellemetlen, komikus hatással lehet a koszorú szétesése vagy összecsuklása. Nagyobb méretű koszorúknál a koszorúalap adott esetben 20 kgot meghaladó súlyú terhet is hordozhat. Ilyenkor a szilárdsági) merevségi követelmények fokozott mértékben jelentkeznek. A kézi technológiával előállított koszorúalapok nemcsak gyenge minőségűek, de aránytalanul drágák is, éppen a jelentős élőmunkaigény miatt. Próbálkoztak már különféle hegesztéses, forrasztásos megoldásokkal is, ezek azonban nem terjedtek el, mivel egyrészt csak jó minőségű kötésekkel érhető el megfelelő eredmény, ami költségnövelő tényező, másrészt ezek a technológiák is sok kézi munkát igényelnek, illetve automatizálásuk csak nagy sorozatok esetén oldható meg gazdaságosan. Az igényelt darabszámok azonban nem olyan nagyok, hogy érdemes lenne nagyüzemi gyártást kezdeni. Ismeretes egy eljárás huzalfonatok előállítására hosszirányú és keresztirányú huzalokból (Messingen „Épületek szakipari munkái”, Műszaki Könyvkiadó, 203. oldal), amelynél a hosszirányú huzalokat egymással párhuzamosan rögzítik, majd a keresztirányú huzalokat két-két szomszédos hosszirányú huzal között fűrészfogvonal szerint ide-oda vezetik, miközben a keresztirányú huzalokat minden csomópontban kétszer körültekerik a hosszirányú huzalokon. Ezzel az eljárással hajlékony (1-2 mm vastagságú) huzalokból fémhálókat készítenek kerítésfonat céljára. Ezek a fémhálók nem önhordók, külön vázszerkezet (oszlopok, feszítőhuzalok stb.) nélkül nem alkalmazhatók. Önhordó és teherhordó huzalvázak (pl. koszorúalapok^) előállításához vastagabb (legalább 5—6 mm átmérőjű huzalokat kell felhasználni. Ilyen huzalokat ezzel az ismert módszerrel gyakorlatilag nem lehet feldolgozni, mivel olyan nagy lyukbőséget kellene választani, ami a legtöbb esetben nem felel meg az igényeknek, és olyan nagy méretű gyártóberendezést kellene konstruálni, amelynek költségei nem állnának arányban az elérhető gazdasági eredménnyel. A találmány célja a fenti ismert megoldások em2 lített hiányosságainak kiküszöbölése. A találmány feladata dyan eljárás és berendezés létrehozása, amelyek lehetővé teszik a hosszirányú és keresztirányú huzalok közötti kellő szilárdságú kapcsolat termelékeny módon, gyakorlatilag kézi munka nélkül történő kialakítását, ezáltal költségnövelés nélkül az eddigieknél lényegesen jobb minőségű önhordó, teherbíró huzalvázak előállítását. A találmány alapja az a felismerés, hogy a keresztirányú huzaloknak a hosszirányú huzalokon való körültekerésén alapuló módszer alkalmassá tehető önhordó huzalvázak műszakilag és gazdaságilag előnyös módon történő előállítására, ha nem folytonos, hanem darabolt keresztirányú huzalt alkalmazunk, és a huzaldarabok végeit olyan szorosan tekerjük a hosszirányú huzalok köré, hogy erőzáró kapcsolat jöjjön létre. llymódon szükségtelenné válik a folytonos huzalt hordozó orsó(k) huzalok közötti és körüli mozgatása, csak a luizaldarabok végeit (ráhagyásait) kell megfelelő szerszámmal, illetve alakítószervvel) körültekerni a hosszirányú huzalokon, tehát vastag huzal esetén nem kell a lyukbőséget aránytalanul megnövelni. A megoldás anyagtakarékosságot is eredményez, mivel nem kell oda-vissza átkötéseket csinálni (a gyakorlatban legalább minden másorfik keresztirányú huzalszakasz elhagyható). Az eljárás igen termelékennyé teltető annak ellenére, hogy nem folytonos, mivel egy ütemben hajtható végre a huzaldarab mindkét végének körülte kérésé. Ezen felismerések alapján az elsődleges feladat megoldása olyan eljárás önhordó, teherbíró huzalváz, különösen koszorúalap előállítására hosszirányú és keresztirányú huzalokból, amelynek során a hosszirányú huzalokat egymástól a kívánt távolságban - célszerűen egymással párhuzamosan - rögzítjük, majd a keresztirányú huzalokat minden csomópontban legalább egyszer a hosszirányú huzalok köré tekerjük, és amelynél a találmány értelmében a keresztirányú huzalokat a hosszirányú huzalok távolságánál hosszabb huzaldarabokra vágjuk, ezeket a huzaldarabokat végeikkel a két összekötendő hosszirányú huzalon túlnyúló módón a két hosszirányú huzalhoz illesztjük, és a két túlnyúló véget — célszerűen egyidejűleg — erőzáróan tekerjük a hosszirányú huzalok köré. A találmány szerinti eljárás egy előnyös foganatosítás! módjánál a keresztirányú huzaldarabot ellentétes oldalakról illesztjük a két hosszirányú huzalhoz, és két végét azonos forgásirány szerint tekerjük a hosszirányú huzalok köré. Egy másik előnyös foganatosítani módnál a keresztirányú huzaldarabnak a hosszirányú huzalokon túlnyúló végeit a hosszirányú huzalok köré való tekerés közben hosszirányban előtoljuk. A másodlagos feladat megoldása olyan berendezés az elsődleges feladat megoldását képező eljárás foganatosításához, amelynek a két hosszirányú huzalt egymástól a kívánt távolságban tartó hasítékai, valamint a hosszirányú huzaloknak a hasítékokból való kicsúszását meggátló szétnyitható rögzitőkarjai vannak, és amelynél a találmány értelmében a hasítékok egy-egy tengely nélküli fogaskerék középpontjából kiinduló és két szomszédos fog között végződő - célszerűen sugárirányú - hornyok, a tengely nélküli fogaskerekek fogazatának egyik oldala 196.025 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
