195970. lajstromszámú szabadalom • Eljárás digitális lanata glikozidjainak elválasztására és meghatározására
195970 3 2 A találmány tárgya eljárás a Digitalis lanata glikozidjainak elválasztására és/vagy meghatározására nagynyomású folyadékkromatográfiás módszer útján. A találmány szerinti eljárás előnyösen a ianatozid A és lanatozid G családba tartozó glükozidok elválasztására és/vagy meghatározására szolgál, különösen alkalmas a Digitalis lanata lanatozid C és a digoxin tartalmának elválasztására és/vagy egymás mellett történő meghatározására. A Digitalis lanata lanatozid C és a digoxin tartalmának egymás mellett történő meghatározására az irodalomból nem iámért. A szivreható gyógyszerek igen értékes családját alkotják azok a vegyületek, amelyek a Digitalis lanata növényből állítanak elő. Hatóanyagként alkalmazzák átalakítás nélkül, tisztított alakban a növényben lévő lanatozid C-t, ennek dezacetilezett-, illetve deglükozilált formáit, valamint igen értékes gyógyszer készül a digoxin hatóanyagból, amelyet úgy kapnak, hogy a lanatozid C acetilcsoportját ée terminális glükózcsoportját lehasílják. A Digitalis glikozidok elválasztására és mennyiségi meghatározásukra elsősorban papír- és vékonyréteg-kromatográfiás módszereket fejlesztettek ki kolorimetriás és fluoreszcenciás mérésekkel kombinálva. Yalamenynyi eljárás a többlépéses extraháléson túlmenően is rendkívül hosszadalmas. Legújabban nagynyomású folyadékkromatográfiás (továbbiakban HPLC) módszert alkalmaznak mind az elválasztásra, mind a mennyiségi mérésre [Y. Fujii., H, Fukuda., Y. Saito és M. Yamazaki, J. Chromalogr. 202, (1980) 139). Mindazonáltal ez a módszer is számos nehézségeket rejt magában. Erősen leszűkíti az alkalmazható eluensek körét az a tény, hogy a molekula gyengén kromoior csoportjának (a szterán-váz butenolid gyűrűjének) abszorpciós maximuma 220 nm-on van, ennél az értéknél azonban a szerves oldószerek túlnyomó részének már jelentős az elnyelése [W. Lindnor, R.W., Frei: J. Chromatogr. 117 (1976) 81). A különböző glikozidok eltérő polaritása nagymértékben nehezíti elválasztásukat különösen abszorpciós oszlopon (F. J. Evans; J. Chromalogr. J70 (1977) 1693, megfelelőbbnek bizonyult a reverz-íázisú oszlopok használata (F. Érni., R.W. Frei, J. Chromalogr. 170 (1977) 169). További fejlődést jelentett a felbontásban, hogy az elúciót nem egyetlen oldószereleggyel végezték, hanem például gradien8-elúciót alkalmaznak IJ. Jurenitsch., B. Kopp., E, Bamberg-Kubelka., W. Kubelka J. Chromalogr. 240 (1982) 235). Külön problémát jelent Digitalis növények giikozidtartalmát meghatározni. Az irodalomban leirt extrakcióa eljárások meglehetősen hosszadalmasak, időigényesek (M. Wichtl, M, Mangkudidjojo., W. Wichtl-Bleier. J. Chromalogr. 234 (1982) 503), ennélfogva az egymást követő lépések során nagy lehet az anyagveszteség. Fokozott figyelmet kell fordítani HPLC vizsgálatok esetén az extraktutnok fehérjementesítésére. A Digitalia-extraktum bizonyos glikozidjainak mennyiségi meghatározására mindössze egy irodalmi adatot találunk [M. Wichtl., W. Wicbtl-Belier., M. Mangkudidjojo. J. Chromalogr. 247 (1982) 359], azonban ennél a módszernél sem megoldott a lanatozid C család glikozidjainak elválás zláea, illetve tiszta formában való kinyerésük. Az irodalom ismeretében találmányunt feladata módszer kidolgozása Digitális lanata néhány gyógyászatilag fontos glikozidjának nyers kimutatására, kvantitatív meghatározáséra, valamint elválasztására reverz-’fázisú HPLC-n. i feladatot oly módon oldottuk meg, hogy a) - a Digitalis lanata levelét vízben, . vagy vízben kis szénatomszámú alkanolban, előnyösen metanolban szuszpendáltuk,- a szuszpenziót nagy fordulatszámú őrlőberendezésben megőröltük,- az így kapott finom szuazpenziót legfeljebb egy percig erőteljesen rázattuk, majd kívánt esetben- a szilárd növényi mátrixot ismert módon el távoli toltuk, vagy b) - a nyers glikozid-keveréket vizben, vagy kis szénatomazámú alkanolban, előnyösen metanolban feloldottuk, majd az oldatot egy RP C-18 reverzfázisú oszlopon HPLC módszerrel a glikozidokat elválasztottuk. A találmány szerinti eljárón lényegesen eltér az eddig ismert eljárásoktól, mert ezideig nem sikerült ilyen kis számú és egyszerűen kivitelezhető művelettel a Digitális lanata leveléből az egyes glikozidokat HPLC alkalmazásával hatékonyan elválasztani. A találmányunk szerinti eljárást az 1. táblázatlan hasonlítjuk össze az ismereteink szerint legkorszerűbbnek tekintendő meghatórozásBEl (M. Wichtl, M. Mangkudidjojo., W. Wichtl-Bleier. J. Chromatogr. 234 (1982) 503), és [M. Wichtl., MW. Wichtl-Belier., M. Mangkudidjojo, Chromatogr. 247 (1982) 359). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 3
