195944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-hidroxi-4- és/vagy 5-(szubsztituált)-fenil-cikloalkanolok előállítására

13 19594-1 14 (MPE = „maximum possible effect”; MPEso = a lehetséges legnagyobb hatást kiváltó dózis fele). b) Fájdalomcsillapító hatás vizsgálata egérfarok-remegési próbával A farok-remegési próbát egereken D’Amour és Smith [J. Pharmacol. Exp. Ther. 72, 74-79 (1941)] eljárásának módosításával hajtjuk végre szabályozott, nagy intenzitású hót adva a farokra. Az egeret szorosan il­leszkedő fémhengerbe tesszük, melynek egyik végén át az egér farka kinyúlik. A hengert úgy helyezzük el, hogy a farok la­posan fekszik egy besüllyesztett lámpa fe­lett. A próba megindításakor elmozdítjuk a lámpa felett elhelyezett alumíniumlapot, úgy­hogy a fénysugár áthalad a résen és a farok végére fókuszálódik. Egyidejűleg bekapcsol­juk az időmérő berendezést. Megállapítjuk a hirtelen megremegésig eltelt időt. Kezeletlen egerek általában 3-4 másodperc múlva rea­gálnak a lámpának való kitevés után. 10 má­sodperces védelmi periódusokat alkalmazunk. Mindegyik egéren fél és 2 óra múlva végez­zük el a próbát morfinnal és a vizsgálandó vegyülettel való kezelés után. A morfin MPEso értéke 3,2-5,6 mg/kg. c) Farok-bemerítési próba Az eljárás a Benbasset és munkatársai által leírt tartály-próba [Arch. Int. Pharma­­codyn. 122, 434 (1959)] módosítása. Charles River CD-I törzsű fehér hím egereket (19-21 g) lemérünk és azonosítás céljából megjelö­lünk. A kezelt csoportok általában 5 egérből állnak és minden egér a saját kontrolljaként szolgál. Általános szűrési célokra az új ve­­gyületeket először 56 mg/kg dózisban intra­­peritoneálisan vagy szubkután alakalmazzuk 10 ml/kg térfogatban. A szerrel való kezelés előtt és a kezelés után fél és 2 óra múlva minden állatot a hengerbe tesszük. Minden henger lyukakkal van ellátva a megfelelő szellőzés céljából és kerek nylon-dugóval van lezárva, melyen ót az állat farka kinyú­lik. A hengert függőleges helyzetben tartjuk és az állat farkát teljesen bemerítjük az ál­landó hőmérsékletű vízfürdőbe (56°C). Min­den kísérlet végpontja a farok egy erőteljes rángass vagy rángatódzása, amit mozgási re­akció kísér. Egyes esetekben a befejezés ke­vésbé élénk lehet a szer hatására. A nemkí­vánatos szöveti károsodás megakadályozása céljából a farkat a vízfürdőből 10 másodper­cen belül kiemeljük és a próbát befejezzük. A reagálás latenciaidejét másodpercekben je­gyezzük fel, legsűrűbben 1/2 másodpercen­ként. A vizsgálandó új vegyülelekkel párhu­zamosan hordozóanyagból álló kontrollt is al­kalmazunk, azonfelül standard, ismert haté­konyságú vegyületet is vizsgálunk. Ha a vizsgálandó vegyület aktivitása a 2 órás vizsgálati pontnál nem tért vissza az alapér­tékre, a reagálás latenciaidőit 4 és 6 óra múlva határozzuk meg. Végső mérést vég­zünk a 24 órás időpontban, ha a kísérlet napjának végén még aktivitást észlelünk. Kémiai úton kiváltott fájdalomérzetet alkalmazó próbák Fenil-benzokinonnal előidézett vonaglás gá tlása Carworth Farms CF-1 törzsű egerek ötös csoportjait szubkután vagy orálisan elő­kezeljük sóoldatta], morfinnal, kodeinnel, il­letve a vizsgálandó vegyülettel. Szubkután kezelés esetén 20 perc múlva, orális kezelés esetén 50 perc múlva minden csoportot fenil­­-benzokinon intraperitoneális injekcióval ke­zelünk, amely hasi összehúzódásokat okozó ingerlő szerként ismeretes. Az ingert kiváltó szer beadása után 5 perc múlva elkezdjük és 5 percen át folytatjuk az állatok megfigyelé­sét a vonaglások létrejötte vagy hiánya szempontjából. Meghatározzuk a vonaglás gátlásához szükséges MPEso-értéket. Nyomás által kiváltott fájdalomérzetet alkalmazó próbák A Haffner-féle farok-becsipési próbára kifejtett hatás Haffner [Experimentelle Prüfung Schmerzstillender. Duutsch. Med. Wach. 55, 731-732 (1929)] eljárásának módosítását alkal­mazzuk a vizsgálandó vegyületek azon hatá­sának kimutatására, amelyet a farok becsípé­­sével előidézett támadó reakciókra gyakorol­nak. Charles River (Sprague-Dawley) CD tör­zsű fehér patkányokat (50-60 g) használunk. A szerre] való kezelés előtt, és a kezelés utón fél, 1, 2 és 3 óra múlva 6,35 mro-es „John Hopkins-bulldog” szorítókapcsot csip­­tetünk a patkány farkának tövére. A próbák végét a fájdalmat okozó ingerrel szembeni nyilvánvaló támadó magatartás fellépése jelenti, és a támadásig eltelt latencia-időt másodpercekben feljegyezzük. A csiptetöt 30 másodperc múlva eltávolítjuk, ha támadás még nem következett be és a reakció látenci­áját 30 másodpercben jelöljük meg. A morfin hatásos dózisa 17,8 mg/kg (intraperitoneális). Villamosság által kiváltott fájdalomérze­tet alkalmazó kísérletek „Meghátrálás-ugrás" próba A Teuen által leírt „meghátrálás-ugrás” próba [Psychopharmacologia 12, 278-285 (1968)] módosítását alkalmazzuk a fájdalom-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents