195944. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2-hidroxi-4- és/vagy 5-(szubsztituált)-fenil-cikloalkanolok előállítására

II 1959 14 12 használjuk, hogy elkerüljük a fenolos hid­­roxilcsoport reagálását. A védő benzilcsopor­­tot a fentebb leírt eljárásokkal állítjuk elő. Azokat a találmány szerinti vegyülete­­ket, ahol Rj amino-szubsztituált alkilcsopor­­tot jelent. A megfelelő oxo-alkil-vegyületből állítjuk elő rővidszénláncú alkanolban, mint metanol­ban az alkánkarbonsav, mint ecetsav ammóni­­umsójával kezeljük és a lehűlt reakciókeve­réket nátrium-ciano-bói—hidrid redukálószer­rel kezeljük. A reakció szobahőmérsékleten néhány óra alatt lefolyik, utána hidrolízist végzünk ób a terméket izoláljuk. Bár a keton és az ammónium-alkanoát sztöchiometrikus mennyiségeire van szükség, az ammónium-alkanoátot célszerű feleslegben- egészen tízszeres feleslegig - alkalmazni az iminképzódés biztosítása céljából. A redukciót előnyös szobahőmérsékleten végrehajtani és egy mól ketonreagensre számítva két mól nótrium-ciano-bór-hidridel használni, a vég­termék lehető legmagasabb kitermelése céljá­ból. A reakció 2-3 óra alatt végbemegy. Az imin természetesen más redukciósze­rekkel is redukálható, így például Pd/C se­gítségével. A gyakorlatban a megfelelő keton rővid­szénláncú alkanollal, mint metanollal vagy izopropanollal készült oldatát ammónium-alka­­noáttal, mint ammónium-acetáttal kezeljük és a kapott szuszpenziót hidrogénatmoszférában 10% Pd/C katalizátor jelenlétében 25-50 °C­­-on az elméleti mennyiségű hidrogéngáz ab­­szorbeálódásóig rázzuk. Az ammónium-alkano­­étot előnyösen tízszeres feleslegben alkal­mazzuk, hogy a reakció ésszerű időtartam alatt befejeződjön. A katalizátor mennyisége- a kiindulási keton súlyára vonatkoztatva - 10-50% között változhat. A kezdeti hidrogén­­gáznyomás nem kritikus, és a reakcióidő le­rövidítése céljából előnyösen 0,1-5,106 Pa nyomást alkalmazunk. A fenti paramétereket alkalmazva a reakcióidő 2-6 óra között fog változni. A redukáló aminélÓBi reakció befe­jeződése után a katalizátort leszűrjük és a szűrletet szárazra pároljuk. A fenti eljárásokkal előállított aminove­­gyületeket bázikus jellegük figyelembevételé­vel izoláljuk, aminek alapján kényelmesen el­választhatók a nem-bázikus melléktermékektől és reagensektől. Általában a termék vizes ol­datát fokozatosan növekvő pH-tartományban izoláljuk, úgyhogy a nem-bázikus anyagokat alacsonyabb pH-értéknél és a terméket mint­egy pH 9-nél távolítjuk el. Az extraháló oldószereket, például etil-ace­­tátot, dietil-étert konyhasóoldattal és vízzel mosva, szárítva és bepárolva a termékhez jutunk. Az (I) általános képletű vegyületeket, ahol R2 jelentése dimetil-amino-szubsztituált alkilcsoport, a megfelelő amino-alkil-szárma­­zékok redukciós alkilezésével alkalmas alde­hiddel redukálószer jelenlétében a Leuckart­-reakcióval állítjuk elő, melynél reduálószer­­ként hangyasav vagy ennek származéka, mint ammóniuin-formiét használatos. Azt találtuk, hogy az (I) általános kép­­letű vegyülelek, ahol R jelentése hidroxilcsoport, Ha jelentése -(CfobOH csoport, Z jelentése -CfCHshiCIDbCHa csoport és Rí jelentése benzilcsoport (C7H7), A és B diosztereomerekre bonthatók szét, ha azokat benzolban d-mandulasavval és p-tolu­­clezulfonsavval reagáltatjuk a víz azeotropos eltávolítása mellett. Az A és B diasztereome­­rek biez(d-mandulát~észter)-einek hidrolízise (például kálium-karbonát metanol/víz elegy­­ben) A és B enantiomerekhez vezet. Hasonlóképpen B enantiomert benzolban a viz azeotropos eltávolításával 1-mandula­­savval és p-toluol-szulfonsawal reagáltatva a bisz(l-mandelát)-ezármazék A diasztereo­­merjéhez jutunk. A fentebb leírtak szerinti hidrolízis B enantiomert eredményez. A védő bonzilcsoportot eltávolítva a megfelelő enan­tiomer alkoholt kapjuk. Hasonlóan a fenti vegyület benzil-éterét [R2 =....(CH2-b-OCiH7] diasztereomerjeire és er antioraerjeire választjuk szét. Egyéb (I) ál'-alános képletű vegyülelek is hasonló mó­don bonthatók fel. A találmány szerinti vegyületek fájda­lomcsillapító tulajdonságait fájdalomérzetet keltő ingereket alkalmazó próbákkal határoz­zuk meg. Megjegyzendő, hogy azok az (1) és (II) általános képletű vegyületek, melyekben Rí benzilcsoporlot jelent, farmakológiailag nem aktívak, de hasznos közbenső termékek az olyan fenti vegyületek előállításához, me­lyekben Rí hidrogénatomot jelent. Fájdalomérzetet kiváltó ingerként hőha­tás t alkalmazó próbák a) Fájdalomcsillapító hatás vizsgálata egér forró lemezes próbájával Az eljárás Woolfe és McDonald próbájá­nak [J. Pharmacol. Exp. Ther. 80, 300-307 (1944)] módosítása. Szabályozott hőingert adunk egerek lábára 3,175 mm vastag alumí­­niumlemezen. 250 wattos infravörös lámpát helyezünk el az aluminiumlemez feneke alatt. A lemez felületén levő, termiszterrel összekö­tött höszabólyozó programozza a lámpát ál­landó 57 "C hőmérséklet fenntartására. Az egereket beejtjük a forró lemezen nyugvó üveghengerbe (16,51 mm 0) és az időmérést akkor kezdjük el, amikor az állat lába meg­érinti a lemezt. A kezelt állatoknál a próbát a vizsgálandó vegyület beadása után fél és 2 óra múlva végezzük el és megjegyezzük az egér egyik vagy mindkét hátsó lábának első „remegő" mozgását, vagy amíg 10 másodperc eltelik ilyen mozgások nélkül. A morfin MPEín értéke 4-5,6 mg/kg (szubkután). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 65 7

Next

/
Thumbnails
Contents