195905. lajstromszámú szabadalom • Fungicid készítmények, valamint eljárás a hatóanyagként alkalmazható béta-naftil-alkil-amin-származékok előállítására

A 195905 5 dimetil-acetamid, N-metil-formanilid, N-metil­­-pirrolidon vagy hexametil-foszforsav-tri­­aniid; észterek, így etil-acetát; szulfoxidok, például dimetil-szulfoxid. A reagáltatást azonban oldószer nélkül is végezhetjük. 5 Az eljárás során adott esetben savmeg­­kötöszert alkalmazunk. Savmegkötószerként az általában használatos suvmegkötőszerek jöhetnek számításba, például: alkálifém-hid­­roxidok, Így nátrium-hidroxid vagy kálium- 10 -hidroxid, alkálifém-karbonátok, igy nátrium­­-karbonát, valamint tercier aminok, például trimetil-amin, N,N-dimetil-anilin, piridin, N,N­­-dimetil-amino-piridin, diazabiciklo-oktán (DABCO), diazabiciklo-nonén (DBN) vagy di- 15 azabiciklo-undecén (DBU). A reaktánsként alkalmazott (III) általá­nos képletű amin megfelelő feleslege egyben a savmegkötőszer szerepét és - amennyiben az amin folyékony halmazállapotú - az oldó- 20 szer szerepét is betöltheti. Az eljárás sorén a reakcióhőmérsékletet széles tartományon belül változtathatjuk. Ál­talában 0-250 °C-on, előnyösen 30-180 °C-on végezzük a reagáltatást. 25 Az eljárás végrehajtásakor 1 mól (II) általános képletű /3-naftil-alkil-vegyületre általában 1,0-10,0 mól, előnyösen 1,0-5,0 mól (III) általános képletű amint és adott esetben 1,0-10,0 mól, előnyösen 1,0-5,0 mól savmegkö- 30 tőszert számítunk. A reakcióterméket vizes­­-szerves kétfázisú rendszerrel végzett meg­osztással tisztítjuk a vízben oldódó szennye­ződésektől, majd a szokásos módon elkülönít­jük és adott esetben oszlopkromatográfiásan 35 tisztítjuk. A találmány szerint előállított (I) álta­lános képletű vegyületekből kívánt esetben savaddlcíós sókat készíthetünk. Az (I) álta­lános képletű vegyületek fiziológiailag elvi- 40 selhető savaddiciós sóinak az előállításéra előnyösen az alábbi savakat használjuk: hid­­rogénhalogenidsavak, igy hidrogén-bromid, különösen előnyösen hidrogén-klorid, továb­bá foszforsav, salétx-omsav, kénsav, egy-, 45 két- vagy háromértékű karbonsavak és hidr­­oxi-karbonsavak, például ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumársav, borkősav, citrom­sav, szalicilsav, szorbinsav, tejsav, valamint szulfonsavak, így például p-toluol-szulfonsav 50 és 1,5-naftalin-diszulfonsav. Az (I) általános képletű vegyületek sav­addiciós sóit egyszerű módon, a szokásos só­képzési eljárások segítségével állíthatjuk elő, például úgy, hogy a vegyületet alkalmas kö- 55 zömbös oldószerben feloldjuk és a kívánt sa­vat, például sósavat hozzáadjuk. A sót ismert módon, például szűréssel izoláljuk és adott esetben közömbös oldószerrel mosva tisztít­juk. 50 Az (I) általános képletű vegyületeknek erős mikrobicid hatása van, ezért a vegyüle­tek nemkívánatos mikroorganizmusok pusztí­tásához alkalmazhatók. A vegyületek növény­védőszerek hatóanyagaként alkalmasak. 55 Fungicid hatásuknál fogva az (I) általá­nos képletű vegyületek például a Plasmodi­­ophoromycetes, Oomycetes, Chrytriodiomyce­­tes, Zygomycetes, Ascomycetes, Basisiomyce­­tes, Deuteromycetes gombafajok elpusztításá­ra alkalmazhatók. A növények a hatóanyagokat jól viselik el. A vegyületekkel föld feletti növényrésze­ket, palántákat, vetőmagvakat és a talajt ke­zelhetjük. A növényvédelemben a hatóanyagokat különösen a gabona betegségeinek, igy a ga­­bonalisztharmatnak (Erysiphe graminis) kór­okozója ellen, továbbá Venturia-fajták, igy az almavarasodás Venturis inaequalis és a rizsbetegségek kórokozói (Pellicilaria sasakii és Piricularia oryzae) ellen alkalmazhatjuk. A hatóanyagok kiváló megelőző hatás mellett igen jó szisztémikus hatást is fejtenek ki. A hatóanyagokból a szokásos készítmé­nyeket állíthatjuk elő, Így oldatokat, emul­ziókat, szuszpenziókat, porokat, habokat, pasztákat, granulátumokat, aeroszól-készítmé­­nyeket stb. Az anyagokat műanyag-mikro­­kapszulákba tölthetjük, valamint vetőmagbur-. kolatként és ULV-készítményként szerelhet­jük ki. A készítményeket önmagában ismert mó­don állítjuk elő, például úgy, hogy a ható­anyagokat hígltószerekkel, tehát folyékony oldószerekkel, nyomás alatt lévő cseppfolyó­sított gázokkal és/vagy szilárd hordozókkal, adott esetben felületaktív anyagokkal, tehát emulgeálószerekkel és/vagy habképző anya­gokkal és/vagy diszpergálószerekkel össze­keverjük. Szerves oldószerként lényegében az alábbiak jönnek számításba: aromás ve­gyületek, így xilol, toluol vagy alkil-naf­­talinok, klórozott aromás vegyületek és kló­rozott alifás vegyületek, igy klór-benzol, klór-etilén vagy diklór-metán; alifás szénhid­rogének, így cíklohexán vagy paraffinek, például ásványolajfrakciók; alkoholok, igy butanol vagy glikol, valamint azok észterei és éterei; ketonok, igy aceton, metil-etil-ke­­ton, metil-ízobutil-keton vagy ciklohexanon, erősen poláros oldószerek, igy dimetil-form­­amid és dimetil-szulfoxid, valamint viz. Cseppfolyósított gáznemü hordozóanyagokon itt olyan anyagok értendők, amelyek szoba­­hőmérsékleten és légköri nyomáson gázhal­­mazállapotúak, például aeroszól-hajtógázok, így halogénezett szénhidrogének, bután, pro­pán, nitrogén és széndioxid. Szilárd hordozó­­anyagként az alábbiak kerülnek felhasználás­ra: kaolin, agyagföld, talkum, kréta, kvarc, attapulgit, montmorillonit vagy diatómaföld, továbbá szintetikus kőporok, így nagydisz­­perzitésú kovasav, alumínium-oxid és sziliká­­tok. Granulátumok szilárd hordozójaként pél­dául aprított és frakcionált természetes kő­zetek, igy kalcit, márvány, horzsakő, szepio­­lit, dolomit, valamint szervetlen és szerves porokból készült szintetikus granulák, to­vábbá szerves anyagok, így fűrészpor, kó-

Next

/
Thumbnails
Contents