195842. lajstromszámú szabadalom • Oldószerben szegény, hőre keményedő reaktív poliuretán bevonómasszák
9 195842 10 bamidokká. Ennek során az NCO-előpolimer [A)] a poliamin [B) ] karbamidcsoportjain keresztül kapcsolódik. A reakciót kétértékű komponensek esetén az a) reakcióvézlat szemlélteti. A reakcióvázlatban n a kapcsolt komponensek számát jelenti és A’ jelentése az NCO-végcsoport nélküli NCO-előpolimer-csoport, azzal a kikötéssel, hogy az A’ csoport legalább 50 mól% 1500-2500 molekulatömegü, nagymolekulájú polihidroxi-vegyületet tartalmaz hexéndiol-1,6-E-kaprolakton-polikarbonát formájában, valamint legalább 0,1-0,1 mól/mól nagy molekulájú poliolt tartalmaz az (1) általános képletű bisz-karbazin-észter-díolra - a képletben R jelentése a mér megadott - számítva. A polimer a (III) általános képletű cikloalífás diaminon (mint lánchosszabbítószeren illetve térhélósitón) keresztül kapcsolódik. A (III) általános képletben D jelentése adott esetben 1-4 szénatomos alkilcsoporttal helyettesített 4,4’-diciklohexil-metáncsoport. A találmány szerinti oldószerben szegény, hőre keményedö, reaktiv bevonómaszszákat a gyakorlatban az ismert berendezésekben alkalmazhatjuk bevonat készítésére mind a direkt, mind á fordított eljárásban. Speciálisan elkészített, fordított eljárásnál alkalmazott berendezésekben - például megfelelő szilikonmatricákban - megfelelően megválasztott hőmérsékleten velurszerü bevonatok állíthatók elő. A találmány szerinti fordított bevonat elkészítéséhez például először megfelelő közbenső hordozóra, például elválasztó papírra vagy meghatározott bőrfelületnek megfelelő lenyomattal rendelkező szilikongumi matricára visszük fel a fedőrétegnek megfelelő reaktív keveréket mintegy 30-100 g/m2 mennyiségben, 150-180 °C hőmérsékleten széritóalagutakban kikeményitjülc, a száraz fedőrétegre felviszünk egy megfelelő tapadópasztát például a 2 902 090 számú német szövetségi köztórsaságbeli közrebocsétási iratban leirt módon rákasírozzuk a bevonandó anyagot, egy másik szárítóalagutban megfelelő hőmérsékleten kikeményítjük a bevonatot, majd az elvásztó hordozóról lehúzzuk a bevont anyagot. Mint már említettük, a találmány szerinti reaktív bevonókeverékek a direkt bevonási eljárásban is alkalmazhatók, ennek során közvetlenül visszük fel a bevonatot a bevonandó anyagra. így a felhasználás módjától függően mintegy 50-200 g/mz anyag felvitelével például sportruházatok, ponyvabevonatok, szállítószalagok, úszómellények állíthatók elő különböző vastagságú bevonattal. A keményítési hőmérséklet általában 120 °C feletti, előnyösen 150-180 °C, mivel a blokkolt, alifás NCO-csoportok termikusán stabilabbak illetve kevésbé reakcióképesek, mint az aromás csoportok és csak viszonylag magas hőmérsékleten bomlanak illetve reagálnak az alifás 'illetve cikloalifás poliaminokkal poliuretán-karbamid képződése közben. Bár a találmány szerinti reaktív bevonómasszák kikeményedéséhez magasabb hőmérsékletek és/vagy a szárítóalagútban való hosszabb tartózkodási idők szükségesek, mint például a 2 902 090 számú német szövetségi köztársaságbeli kőzrebocsátési irat szerinti aromás blokkolt NCO-csoportokat tartalmazó bevonómasszák esetén, meglepő az, hogy nem figyelhető meg az észter- illetve a karbonátcsoportok aminolizise. A találmány .szerinti bevonómasszék lényegesen kedvezőbbek a technika állása szerinti ismert bevonatoknál a sárgára való elszíneződés szempontjából is. Az előállított bevonatok száraz tapintásúak, jó mechanikai tualjdonságaik az egykomponensű poliuretán-oldatokból előállított bevonatokéival azonosak. Ezen kívül őregítés után nagyon jó a színtartóságuk (csekély elszíneződés), fényállóságuk, hidroliziséllóságuk, oxigénnel és oxidációval szembeni ellenállóképességük. A találmány szerinti bevonatokban főkomponensként alkalmazott speciális kaprolakton/hexándiol-l,6-poliészter-polikarbonétok révén a találmány szerinti bevonatok kellemes lágy tapintásúak. Az ilyen bevonatokat főként a felsőruházati-, cipő- és bútoriparban alkalmazzuk. A találmány szerint alkalmazott poliészter-polikarbonétok további előnye, hogy feldolgozásra alkalmas bevonómassza előállításához viszonylag kevés oldószerre van szükség. Ha a bevonómasszát például - mint azt a 2 252 280 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsétási irat leírja - tiszta hexándiol-polikarbonétból állítjuk elő, akkor sokkal nagyobb mennyiségű oldószer lenne szükséges, hogy a nagymértékben kristályos termék oldatét nyerjük. Ha kizárólag poliésztereket alkalmazunk, ez hátrányt jelent a fényálló védőbevonat szempontjából. Ezt a későbbiekben leirt összehasonlító példában mutatjuk be. Eltekintve a rossz hidrolízises öregités utáni tulajdonságoktól, a szárítóalagutban történő kikeményedés után lényegesen érdesebb tapintásúak, ezen kívül mér szobahőmérsékleten vagy ennél kissé alacsonyabb hőmérsékleten nyújtás hatására nagymértékben kristályosodnak. A következő példák találmányunkat mutatják be. 1. példa Ez a példa beépített bisz-karbazinészter-diolt tartalmazó találmány szerinti bevonómassza előállítását, annak ismert berendezésekben filmmé való kikeményitését és a film tulajdonságait mutatja be. 5 10 15 20 25 30 35 43 45 50 55 60 65 6
