195842. lajstromszámú szabadalom • Oldószerben szegény, hőre keményedő reaktív poliuretán bevonómasszák
5 195842 6 vagy 1-3 szénatomos alkilcsoport, azzal a kikötéssel, hogy ha az R4-R4 szubsztituensek mindegyikének jelentése hidrogénatom, akkor a diaminnak legalább 75%-a cisz, cisz-izomer -tartalmazó cikloalifás poliamint tartalmaz és az A)/B) komponensek NCO/NH2 aránya 1,05 : 1 és 0,95 : 1 közötti, különösen előnyösen 1:1, valamint C) legfeljebb 40 tömeg%, előnyösen legfeljebb 30 tömeg%, különösen előnyösen legfeljebb 20 tömeg% oldószertartalmú reakcióelegy előállításához szükséges mennyiségű szerves oldószert tartalmaz. Az oldószerben szegény, hőre keményedé reaktiv bevonómassza-keverékeket úgy állítjuk elő, hogy az előzőekben ismertetett A) NCO-elöpolimert, a térhálósítóként alkalmazott B) poliamint az A) és B) komponensek között megosztott oldószerrel alacsony hőmérsékleten (például 0-60 °C hőmérsékleten) összekeverjük. A találmány szerinti bevonómasszák alkalmazhatók a direkt, fordított és/vagy matricás fordított eljárásban anyagoknak a bevonására. A találmány szerinti bevonómasszák alkalmazhatók továbbá fedőrétegként, valamint habbevonatként a direkt és/vagy fordított bevonási eljárásban. Speciálisan előállított szilikonmatricákban (például 3 369 949, 3 655 497 és 4 124 428 számú amerikai egyesült államokbeli és 1 933 255 számú német szövetségi kőztársaságbeli szabadalmi leírások) velurszerű bevonatok állíthatók elő belőlük. Ennek során például a reaktív bevonómasszét felvisszük a matricára, hőhatással megszilárdítjuk a bevonatot, a megszilárdult bevonatot lehúzzuk a matricáról és adott esetben textíliára vagy bőrre kasírozzuk. A bevonómasszét először előnyösen 30-80 °C hőmérsékletre melegítjük, ekkor a bevonópaszta viszkozitésminimumot (legfeljebb mintegy 30 000 mPas) mutat fel, ezt követően elkészítjük a matricának megfelelő alakzatot és az anyagot rövid ideig 90 °C feletti, különösen 140-180 °C hőmérsékletre történő melegítéssel kikeményítjük. Az [A)/l.a)j nagymolekulájú polihidroxi-vegyületként a találmány szerint szobahőmérsékleten folyékony halmazállapotú, reaktiv, hidrofób, hidroxilcsoport-tartalmú poliészter-polikarbonátot alkalmazunk, amelynél az észterkomponens mindig 6 szénatomos. Ezeket £ - kapr ólak támnak hexándiol-l,6-tal 1 : 1 mólarányban történő átalakításával állítjuk elő, majd a kapott észterglikolt difenil-karbonéttal a megfelelő, 1500-2500 molekulasúlyú poliészter-polikarbonét-diollé alakítjuk. A találmány szerinti, ketoximmal blokkolt A) NCO-előpolimerek tartalmaznak továbbá 0,1-1,2" mól, előnyösen 0,2-0,8 mól/mól nagymolekulájú A)/l polihidroxi-vegyületet, A)/2 kismolelculájú poliolt, előnyösen legfeljebb 300 molekulatömegű dióit. Az alkalmazott kismolekulájú poliolok a találmány szerint legalább 0,1-0,8, előnyösen 0,2-0,5 mól mennyiségben az (I) általános képletű bisz-karbazinészter poliolból [A) 2.c)] - a képletben R jelentése a mér megadott - állnak. Ezek a bisz-karbazinészter-poliolok 1 mól hidrazin és 2 mól etilén-glikol- vagy propilén-glikol-karbonét (2-oxo~l,3-dioxolán illetve 2-oxo-4-metil-l,3-dioxolán) reakciótermékei. A bisz-karbazinészter-poliolokat, előnyösen bisz-karbazinészter-diolokat úgy állítjuk elő, hogy a hidrazin-hidréthoz adott esetben a reakció enyhébb lefolyását elősegítő oldószerben - mint toluolban vagy izopropanolban - hozzáadjuk a megfelelő mennyiségű ciklusos alkilén-karbonátot. A reakció mintegy 100 °C hőmérsékleten folyik le, ezt követően a hidrátvizet, valamint az adott esetben jelenlévő oldószert desztillációval eltávolítjuk. A színtelen olaj (a propilén-karbonát-származékoknál) vagy szilárd anyag (etilén-karbonáttal történő átalakítás során) formájában kiváló vegyületeket közvetlenül alkalmazhatjuk a találmány szerinti reakcióban. Előnyösen a hidrazin és a propilén-karbonát reakcióterméke, amely legalább túlnyomórészt szekunder hidroxilcsoportot tártál-1 máz. A bisz-karbazinészter-polioloknak a találmány szerinti alkalmazása nagymértékű javulást eredményez a színtartóságban és a fényállóságban (azaz kevesebb az elszíneződés illetve kevesebb a fény hatására fellépő lebomlás), valamint lényegesen csökkenti a találmány szerinti többkomponensű reaktív bevonómassza kikeményitésénél hő hatására fellépő sárgulást. A bisz-karbazinészter-poliolok mellett kismolekulájú polihidroxi-vegyületként alkalmazhatók. Ilyenek például a butándiol-1,4, a hexándiol-1,6, a 2-etil-hexéndiol-l,3, a trimetilol-propán, de előnyösek a tercier alifás aminocsoportot tartalmazó di-, triés/vagy poliolok, például az N-metil-bisz-(2- -hidroxi-propil)-amin, az N-metil-bisz-trietanol-amint alkalmazzuk. Különösen előnyösek a hidrazin és a propilén-glikol-karbonát reakciótermékeinek [A)/2.c) komponens] és trietanol-aminnak [A)/2.d) komponens] 60 : 40 és 80 : 20 mólarányú keverékei. A trietanol-amin alkalmazásával további, részben szinergetikus fénystabilizáló hatás, különösen pedig jó szinezhetőség illetve szinezék-rögzítő hatás lép fel. Alifás és/vagy cikloalifás poliizocianátokként [A)/3] például a 3 984 607 és 4 035 213 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások szerinti vegyületek alkalmasak. Különösen megemlítjük a következő vegyületeket: hexametilén-l,6-díizocianát, 1-izocianáto-3,3,5-trimetil-5-izocianáto-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 GO 65 4
