195842. lajstromszámú szabadalom • Oldószerben szegény, hőre keményedő reaktív poliuretán bevonómasszák

3 195842 4 A találmány hőre keményedé, oldószer­ben szegény, reaktív poliuretán bevonómasz­­szákra vonatkozik. A találmány szerinti be­­vonómasszék alkalmazhatók a direkt, fordított és matricás fordított eljárásban. Alkalmazá­sukkal fényálló, oxidációval szemben ellenálló, sárgulástól mentes és hidrolizisálló poliure­­tán-karbamid bevonatok állíthatók eló. Ismert textíliáknak legfeljebb 80 tömeg% oldószert tartalmazó, fényálló, egykomponen­­sű poliuretán-karbamid-oldatokkal való bevo­nása. Ilyen bevonómasszákat ismertet például a 2 252 280 számú német szövetségi köztár­saságbeli közrebocsátás! irat. Eszerint hidr­­oxilcsoportot tartalmazó polikarbonátokat ali­fás diizocianátokkal és alifás diaminokkal nagymolekuléjú poliuretán-karbamidokká ala­kítanak. Ezeknek előállításéhoz és alkalma­zásához azonban nagy mennyiségű oldószer szükséges. Oldószerben szegény illetve oldószer­mentes poliuretán-karbamid bevonómasszák ismerhetők meg például a 2 902 090 számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsá­­tási iratból. Ezak az anyagok nem nagymo­­lekulájúak, olyan reaktiv rendszert képez­nek, amely az előbb említett egykomponensű rendszerhez hasonlóan dolgozható fel. A re­aktív komponensek egyrészt az NCO-előpoli­­merek, amelyeket aromás diizocianétokból és hidroxi-poliéterekböl, valamint hidroxi-po­­liészterekből állítanak elő, másrészt a poli­­maminok. Ezek a bevonatok egyrészt aromás di­­izocianét-tartalmuk, másrészt poliéter-tar­­talmuk következtében nem rendelkeznek jó színtartósággal. A polimer komponenseinek oxidációval szembeni érzékenysége következ­tében sárgulás lép fel illetve a polimerlánc bomlása következik be, aminek a szakítószi­lárdság és a nyúlás csökkenése a következ­ménye. Hasonló okból ugyanezeket a hátrányo­kat, azaz nem megfelelő szintartóságot és fényéllóságot mutatnak fel a 2 814 079 számú német szövetségi kőztársaségbeli közrebo­­csátási irat szerinti bevonómasszák is. Mivel azonban ezeket a bevonatokat elsősorban ta­padórétegként alkalmazzék - az alkalmazott diszperziós adalékanyag tixotrópiát eredmé­nyez és megakadályozza a bevonatnak a szö­vetbe való behatolását -, a jó fényállóség ebben az esetben nem a legfontosabb köve­telmény. A találmány feladatául tűztük ki oldó­szerben szegény, reaktiv poliuretán-karba­mid bevonórendszerek kidolgozását, amelynél mind az izocianát, mind a nagymolekulájú po­­lihidroxi-vegyület, mind pedig az aminos tér­­hálósító komponensek olyanok, hogy belőlük színtartó, fényálló, oxidációval és hidro­lízissel szemben ellenálló polimer állítható elő. Az így előállított rendszert egyszerűen - az egykomponensű rendszerekhez hasonlóan - ismert berendezésekben, így például a poli­(vinil-klorid)-bevonatok készítésénél alkal­mazott berendezésben dolgozhatjuk fel fedő­rétegekké. Az igy előállított fedőréteg száraz tapintású, kiváló tulajdonságokkal rendelke­zik és nem mutatja fel a technika állása sze­rint ismert bevonatok hátrányait. Ezt a feladatot a találmány szerint a későbbiekben részletesen leírt bevonómassza kidolgoásával oldottuk meg, amelyben egy speciális, folyékony kaprolaktém-hexéndiol­­-1,6-polikarbonátot, (ciklo)alifés, diizocianátot és egy nagymértékben stabilizáló hatású .bisz-karbazinészter-poliol"-t alkalmazunk. A. találmány tárgya ennek megfelelően oldószerben szegény, hőre keményedé, nagy­molekulájú poliolból, adott esetben kismole­­kulájú lánchosszabbitószerból a feleslegben lévő poliizocianátból előállított, ketoximmal blokkolt NCO-előpolimert, poliamin térhélósi­­tót, valamint adott esetben oldószert tartal­mazó reaktív poliuretán bevonómassza. Ez a bevonómassza színtartó, fényélló, oxidációval szemben ellenálló, hőálló és hidrilizisálló poliuretán-karbamiddá keményíthető ki. A bevcnómasszát az jellemezi, hogy a következő komponenseket a kővetkező mólarányban tar­talmazza: A) ketoximmal blokkolt NCO-előpolimert, ame’y a kővetkező komponensekből áll 1. 1 mól, 2-4-funkciós, előnyösen 2-3- -funkciós, 1500-2500 molekulatómegű, nagy­molekulájú polihidroxi-vegyületből, amely a) 0,5-1 mól, 1500-2500 molekulatómegű, 45-75 OH számú-E-kaprolaktonból és 1,6-he­­xán-diolból előállított - észterglikolból és difenil-karbonátból előállított poliészter-po­­likarbonátból, és b) 0-0,5 mól 2-4-funkciós, előnyösen 2- -3-funkciós, különösen 2-funkciós, 1500-2500 molekulatómegű előnyösen adipinsav-poliész­­ter ékből legalább 4 szénatomos poliolokkal előállított nagymolekulájú poliészter-poliolból áll, 2. 0,1-1,2 mól, előnyösen 0,2-0,8 mól, po­liolból, amely c) 0,1-0,8 mól, előnyösen 0,2-0,5 mól (I) általános képletű, 208-236 molekulatómegű b’sz-karbazínészter-poliolból - a képletben R jelentése etilén- és/vagy 1,2-propilén­-csoport - és d) adott esetben legfeljebb 1,1 mól tri­­e tanol-aminból, 3. 1,7 : 1 és 2,5 : 1 közötti NCO/OH aránynak megfelelő alifás és/vagy cikloalifés diizocianátból, valamint 4. az előpolimer NCO-tartalmával ekviva­lens mennyiségű ketoximból, előnyösen bu­­tanoximból, B) és térhálósitóként legalább 2 primer aminocsoporttal rendelkező, előnyösen fókom­­ponensként valamilyen (II) általános képletű cikloalifés diamint - a képletben R1, R2, R3 és R* jelentése egymástól füg­getlenül hidrogénatom 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents