195841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására és eljárás a polimerizáláshoz alkalmas katalizátor komponens előállítására
7 195841 « I I mini, pentán, hexán, heptán, oktán, dekán, dodiekán, tetradekán vagy petróleum, aliciklusos szénhidrogének, mint ciklopentán, metil-ciklopentán, ciklohexán, metil-ciklohexén, ciklboktán vagy ciklohexán, aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol, xilol, etil-benzol, kumol vagy cimol említhetők. A magnéziumvegyület oldata különböző módokon készíthető el, például az említett anyagok egyszerű összekeverése vagy melegítéssel való összekeverése útján. Elektrondonorként olyan vegyületet alkalmazunk, amely oldható a magnéziumvegyület oldatában; ilyenek az alkoholok, vagy ezek elegyei. Adott esetben az oldat elkészítési módja azonban az alkalmazott magnéziumvegyület és az oldószer típusától függ. Ha a halogéntartalmú magnéziumvegyületekfet oldunk szénhidrogén oldószerben és alkoholt alkalmazunk aktív hidrogént tartalmazd elektrondonorként, akkor az alkoholt 2,0-10 mól mennyiségi arányban alkalmazzuk a halogéntartalmú magnéziumvegyület 1 móljára Számítva. Az alkalmazandó mennyiség azonban változhat a jelenlevő szénhidrogén oldószer típusától és mennyiségétől, valamint a magnéziumvegyület fajtájától függően. Ha szénhidrogén oldószerként alifás vagy aliciklusos szénhidrogént alkalmazunk, és alkoholként legalább 6 szénatomos alkoholt alkalmazunk legalább 2,0 mól mennyiségben a halogéntartalmú magnéziumvegyület 1 móljára számítva, akkor a halogéntartalmú magnéziui^ivegyület oldható lesz, és Így nagy katalitikus aktivitású katalizátorkomponenst állíthatunk elő csekély mennyiségű alkohol alkalmazása esetén is. így ez az eljárásmód igen előnyös. Ha ilyen esetekben csak 5 vagy ennél kevesebb szénatomot tartalmazó alkoholt alkalmazunk, akkor az alkoholokat jóval nagyobb mennyiségben kell alkalmazni a halogéntartalmú magnéziumvegyület 1 móljára számítva, és a kapott katalizétorkomponens katalitikus aktivitása kisebb lesz, mint a hosszabb láncú alkoholok alkalmazása esetén. Másrészről, ha szénhidrogén oldószerként aromás szénhidrogént alkalmazunk, akkor a halogéntartalmú magnéziumvegyület már a fenti intervallum alsó határába eső mennyiségű alkohollal tehető oldhatóvá, függetlenül attól, hogy milyen típusú alkoholt alkalmazunk. Az oldást szobahőmérsékleten vagy magasabb, például 65 °C, előnyösen 100-200 °C hőmérsékleten végezhetjük, az alkalmazott magnéziumvegyület és alkohol típusától függően; a magnéziumvegyületet és az alkoholt 0,25-5 óra, előnyösen 0,5-2 óra hosszat érintkeztetjük. A folyékony magnéziumvegyületek előállítása során a legalább 6 szénatomos, előnyösen 6-20 szénatomos alkoholok elektrondonorként való alkalmazása szempontjából például a kővetkező alkoholok előnyösek: alifás alkoholok, így a 2-metil-pentanol, 2--etil-butanol, n-heptanol, n-oktanol, 2-etil-hexanol, dekanol, dodekanol, tetradecil-alkohol, undekanol, aliciklusos alkoholok, Így a ciklohexanol és metil-cikiohexanol, aromás alkoholok, Így a benzil-alkohol, metií-benzil-alkohol, izopropil-benzil-alkohol, -metil-benzil-alkohol és -diraetil-bsnzil-alkohol. 5 vagy ennél kevesebb Bzénatomos alkoholok példáiként a metanol, etanol, propanol, butanol említhetők. Alkalmazhatunk azonban az említett magnéziumvegyületek előállítása során másfajta, a magnéziumvegyület oldatában oldódó elektrondonorokat is, például szerves savésztereket, szerves savhalogenideket. Az ilyen típusú, aktiv hidrogént nem tartalmazó elektrondonorok konkrét: példáit a találmány szerinti katalizátor komponens előállításának leirésa sorén még említeni fogjuk. * Az oldott magnéziumvegyület előállítása fém-magnézium vagy valamely, a kívánt magnéziumvegyületté átalakítható más magnéziumvegyület felhasználásával is történhet. Ilyen esetekben is úgy járunk el, hogy az említett anyagot oldjuk az említett aktív hidrogént tartalmazó elektrondonor és a szénhidrogén oldószer elegyében miközben az említett kiindulási anyagot a kivént magnéziumvegyületté alakítjuk át. Ez például oly módon történhet, hogy alkü- vagy alkoxi-csoportot tartalmazó magnéziumvegyületet vagy fém-magnéziumot oldunk vagy szuszpendálunk az alkalmazott szénhidrogén oldószerben, amelyben előzőleg már feloldottuk az említett alkoholt, és az így oldott magnéziumot vagy szuszpendélt magnéziumvegyületet halogénzőszerrel, például szilícium-tetrakloriddal kezeljük, és így redukélóképességgel nem rendelkező halogéntartalmú magnéziumvegyületté alakítjuk át. Általában viszonylag magas hőmérsékletet célszerű alkalmazni az oldás során, és a reagenseket előnyösen szénhidrogén oldószerben oldjuk. A korábban mér említett oldott állapotú titánvegyület, amelyet a nagnóziumvegyülettel reagáltatunk a szilárd, titántartalmú katalizátorkomponens előállítása céljából, valamely titán-tetrahalogenid lehet, különösen titán-tetrakloríd. A találmány szerinti eljárásban a titálivegyületet oldószerrel, például széhidrogénnel készített oldata formájában alkalmazzuk. A szilárd, titántartalmú katalizátorkomponens előállítása során elektrondonorként alkalmazott alifás alkanolok mellett aktiv hidrogént nem tartalmazó elektrondonort, például szerves savésztert vagy szerves sav halogén! det is alkalmazunk. Alkalmas aktiv hidrogén nem tartalmazó elektrondonorok például az aromás monokarbonsav-alkilószterek vagy -Bavkloridok, így a metil-benzoát, etil-benzoát, propil-benzoát, butil-benzoát, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
