195841. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinek polimerizálására és eljárás a polimerizáláshoz alkalmas katalizátor komponens előállítására
5 195841 6 felelőek. Az, eljárás további hátránya, hogy a molekulatömeg-szabályozó anyag jelenlétében végzett polimerizálés során a kapott termék sztereospecifikussága és a katalizátor katalitikus aktivitása igen számottevő mértékben csuk ke n. A 131 887/75. számú kőzrebocsájtott japán bejelentés olyan módszert ismertet magnéziumot, titánt, halogént és elektrondonort tartalmazó szilárd, titántartalmú katalizátorkomponens előállítására, amelynek sorén a katalizátor komponens titán-tetrahalogenid-éter-komplex és magnézium-halogenid-éter-komplex oldatából együttes lecsapásával állítják elő. Az Így kapott szilárd, Litántartalmú kataiizátorkoniponensnek azonban ugyanazok a hátrányai, mint a korábbi eljárásokkal előállított katalizálorkomponenseknek. Célul tűztük ki olyan, olefinek polimerizálására alkalmas katalizátor előállításának kidolgozását, amelyik nagy katalitikus aktivitású és nagyfokú sztereospecifitás érhető el alkalmazásával, amelynek aktivitása nem csökken számotAevően molekulatömeg-szabályozó anyagok jelenlétében végzett polimerizálás esetében sem, továbbá amely kiküszöböli a korábbi eljárásoknál említett hátrányokat. A találmány szerint a polimorizálás során olyan, szilárd, titántarlalmú katalizátorkomponenst alkalmazunk, amely magnézium-, titán-, haiogénatomokat és elektrondonort tartalmaz, és amelyet oldott magnóziumvegyületből, folyékony titánvegyületből ős elektrondonorból állítunk elő. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az Ismert polimerizációs eljárások említett. bibéi .és hátrányai kiküszöbölhetők és az eljárás tovább tökéletesíthető ol.yar,, a találmány szerinti katalizétorkomponens alkalmazásával, amely titán-, magnézium- és halogénatomokat valamint elektrondonor vegyületet tartalmaz, ahol magnéziumatomokat a titánatomokhoz viszonyított aránya (2,5-10):!, és a halogénatomoknak a titánatomokhoz viszonyított aránya (10-40): 1, míg az aktiv hidrogént nem tartalmazó elektrondonor vegyülctnek a Utánatomokhoz viszonyított mólaránya (0,4—G): 1. Ezt a katalizátor-komponenst úgy állítjuk elő, hogy a) egy RíRzMg általános képletü vegyületet, amely képletben Rí és R2 jelentése azonos vagy különböző, klóratomot, 1-6 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos alkoxi-csoportot képvisel, vagy b) a fenti RilteMg általános képletü vegyület és szüícium-tetraklorid reakciójából származó vegyületet, vagy c) metanol és magnézium reagáltatásával kapott prekurzor vegyületet oldunk a magnéziumvégyüiet 1 móljára számított 2,0-10 mól alifás alkoholban és adott esetben egy alifás vagy aromás szénhidrogén oldószerben szobahőmérséklet és 200 °C hőmérséklet közötti hőmérsékleten, amíg homogén oldatot kapunk, majd a kapott oldathoz aktív hidrogént nem tartalmazó eleklrondonorkénl egy aromás monokarbonsav-észtert vagy aromás monokarbonsav-halogenidet ac.unk a magnéziumvegyület 1 móljára számított 2,5-5 mól mennyiségben, majd az Így kapott oldatot a magnéziumvegyület 1 móljára számított 4-200 roólnyi mennyiségű titán-tetra.kloriddnl reagáltatjuk -20 - +90 °C hőmérsékleten, amíg szilárd anyagot nem kapunk, majd az Így kapott Bzilárd anyagot elválasztjuk és további mennyiségű titán-tetrakloridban szuszpendáljuk, mely lépés előtt és/vagy után adott esetben a magnéziumvegyület 1 móljára számított 0,1-1 mól mennyiségben további aromás monokarbonsav alkilésztert vagy aromás monokarbonsav-kloridot adunk a termékhez. A találmány szerint 2-8 szénatomos olefinek homo- vagy hetero-polimerizálását 50- -100 °C hőmérsékleten 2-50 bar nyomáson úgy végezzük, hogy a polimerizációs reakcióban olyan katalizátort alkalmazunk, amely egy fenti eljárás szerint előállított (A) katalizátorkomponenst és egy R‘R2A1 általános képletü alumlniumorgaríkus vegyületet, ahol R1 és R2 jelentése azonos vagy különböző lehet, halogénatomot vagy 1-6 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsportot képvisel, mint (D) katalizátorkomponenst tartalmaz, mely katalizátorban az alumínium- és titánatomok aránya (1-2000):1. A fenti eljárásban alkalmazható RrRzMg általános képletü nmgnéziumvegyületekre példaként a magnézium-halogenideket, Így a magnczium-kloridot, -bromidot, -jodidot, -fluoridot, továbbá az alkoxi-magnózium-halogenideket, Így a metox:;-, etoxi-, izopropoxi-, butoxi-magnézium-kloridot, ezen kívül az alkoxi-magnézium-vegyiileteket, így az etoxi-, izopropoxi-, butoxi-magnéziumot említhetjük. Ezek a magnéziumvegyületek lehetnek fémekkel képzett komplexek vagy más fémvegyületekkel képezett elegyek. A találmány szerinti eljáráshoz előnyösek a halogéntartalmú magnéziumvegyületek, különösen a magnézium-klorid és az alkoxi-magnázium-kloridok, elsősorban az 1-4 szénatomos alkoxiesoportot tartalmazó alkoxi-magnózium-kloridok. A inagnéziumvegyület lehet akár valamely folyékony magnéziumvégyüiet, akár valamely magnéziumvegyűletnek szénhidrogén oldószerrel készített oldata. Az eljárás során a magnéziumvegyületet aktív hidrogént tartalmazó eiektrondonor jelenlétében oldjuk, kívánt esetben a magnéziumvégyüiet oldására képes szénhidrogén oldószerben. Az említett célra alkalmas szénhidrogén oldószerek példáiként alifás szénhidrogének, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 65 4
