195819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-furil-butirolakton származékok és a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

11 195819 12 adnak azonnal immunválaszt. Jelenleg nem is­mert olyan eljárás, amellyel el lehetne nyom­ni az immunreakciót az átültetett szerv vagy Bzövet kilökődésének megakadályozása céljá­ból anélkül, hogy a beteg más szempontból komolyan ne károsodna. A betegnek egyide­jűleg nagy dózisokban antibiotikumokat is kell adni, mivel saját védekező mechanizmusa a fertőzések ellen el van nyomva. A talál­mány szerinti eljárással előállított vegyü­­letekkel és gyógyszerkészítményekkel az im­munrendszer szabályozott modulálása révén biztosítható a transzplantátumokkal szembeni tolerancia. Az immunrendszernek a védekezésben és a szervezet normális működésében betöl­tött létfontosságú szerepe miatt azok a ve­­gyületek, és gyógyszerkészítmények - példá­ul a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek és készítmények -, amelyek képe­sek ezt a szerepet növelni vagy csökkenteni, igen jelentősek. Különösen abban az esetben hasznosak, mikor a rendszer normális műkö­désében zavarok lépnek fel, vagy ártalmatlan idegen anyagokat semmisít meg. Felhasznál­hatók az ártalmas antigének elleni immunvá­lasz fokozására, és így a betegség lefolyásá­nak megrövidítésére is. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítmények emlős lirnfocitákra oly módon hatnak, hogy erőteljesen befolyásolják reprodukálóképességüket, amely DNS-t szin­tetizáló képességükkel mérhető. A fenti hatás kétirányú. A készítmények nagyobb koncent­rációban immunrendszert gátló, alacsonyabb koncentrációban immunrendszert serkentő hatást fejtenek ki. Az immunrendszert moduláló hatás kimu­tatását in vitro emberi vórbői származó lim­­focitákkal, in vivo és in vitro egér lép-lim­­focitákkal végeztük. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítményekkel számos immunoló­giai vizsgálatot végeztünk. A vizsgálatokban a T- és B-limfocitákat emberi vérből és egér lópből izoláltuk. Limfocitadonorként öt egértőrzset, BALB/C C57BL/6, BDFi SJL/J és DBA/2 törzset használtunk. A limfocitákat ezután a lektinnek nevezett mitogen hatású növényi proteinnel kezeltük. Mitogónnek nevezzük azokat az anyago­kat, amelyek a DNS-szintézist és a mitózist serkentik. Vizsgálatainkban mitogén anyag­ként vörös vesebabból izolált fitohemagglu­­tinint (PHA) éB babból (jack bean) izolált konkavalin A-t (Con-A) használtunk. A kon­­kavalin A Bpeciélis receptorokhoz, mégpedig mannozil- vagy glukozil-részt tartalmazó glükoproteinekhez kötődik, és minden egér T-sejtet DNS-szintézisre, osztódásra és lim­­fokinek felszabadítására serkent. Az oldható formában lévő Con-A esetén meg lehet külön­böztetni egérben a T- és B-sejteket, mivel annak ellenére, hogy a T- és a B-sejtek egyaránt 10s molekula Con-A-t képesek meg­kötni sejtenként, csak a T-sejtek stimulálód­­nak, ha ez a lektin oldható formában van je­len. A PHA csak a T- és B-sejtek szubpopu­­lációját (Tj-sejtek) stimulálja. Egérben a PHA a T-sejtek szubpopulációjét stimulálja, a B­­-sejteket nem. Emberben valószínűleg mind a T-, mind a B-sejteket stimulálja. A B-sejtek aktiválása valószínűleg indirekt módon megy végbe, a PHA-val aktivált T-sejtekböl felsza­baduló oldható mediátoranyagok közvetítésé­vel. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek 1 ng-tól 105 ng-ig terjedő dózis­­tartományban humán limfocitékkal végzett di­rekt, in vitro kísérletek szerint erőteljesen befolyásolják a limfociték mitogenézisét. Alacsonyabb dózisban, 1-10-5 ng tartomány­ban a kontroll szint feletti stimulálást fejtenek ki a PHA vagy Con-A által serken­tett mitr genezisre. Magasabb, 10*-105 ng dó­zisban e PHA vagy Con-A mitogén szerekkel kezelt limfociták mitogenetikus aktivitását erőteljesen gátolják. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket in vivo C57B1/6 egereknek int­­raperitoneólisan különböző dózisban 4-12 na­pon át adva, majd a lép-limfocitákat PHA-val vág Con-A-val kezelve hasonló hatást ta­pasztaltunk, mint az in vitro vizsgálatnál, 20-200 mg/kg, illetve 400-800 mg/kg dózis­­tartományokban. A magasabb dózisok esetén észlelne lő szupresszió és az alacsonyabb dó­zisok esetén észlelhető stimulálás statisz­tikailag szignifikáns különbséget mutat, p < 0,05, Más kísérletekben megvizsgáltuk, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek hogyan befolyásolják a specifikus antigénekkel, a marha szérumalbuminnal és kürtőscsigu hemocianinnal szembeni ellen­anyagválaszt. Azt tapasztaltuk, hogy a ve­gyületek magasabb dózisban nem gátolják az antigénnel szemben másodlagos immunválaszt, hanem éppen ellenkezőleg, jelentősen fokoz­zák azt. Olyan dózisok, amelyek in vitro és in vivo egyaránt gátolják a autogénekkel szembeni sejtek által közvetített választ, nem csökkentették jelentősen a humorélis immuni­tást. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a specifikus ellenanyagtermelést lehetséges immunstimuláció útján szabályozni. Az alább ismertetett kíséreletekben a vegyületek viselkedésében a magasabb és alacsonyabb dózisok alkalmazása esetén meg­figyelt tendencia érvényesül. Ennek ellenére a PHA-val vagy Con-A-val stimulált limfociták esetén az adott immunválasz nagyságában különbségek észlelhetők. Ennek oka az lehet, hogy a PHA és b Con-A nem azonos fajtájú limfocitákat stimulál. Külőnöbzó fajta ege­reket alkalmazva is eltérő eredményeket kap­hatunk. Ezek az eltérések a genetikus válto­zásokat tükrözik a limfociták mitogénekkel szembeni válaszénak tekintetében. Az in vivo és in vitro észlelt válaszok közötti különb­5 19 15 20 25 20 35 40 45 50 55 00 05

Next

/
Thumbnails
Contents