195815. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 3-oxadiazol- és 3-karbonsav-béta-karbolin származékok előállítására

5 195815 6 tett, 7,1 pH-jú szuszpenzió (5-10 mg sző­­vet/minta) 0,5 ml-ét 0°C-on 40-60 percig in­­kubáljuk 3H-diazepammal (specifikus aktivi­tása 14,4 Ci/mmól, 1,9 nM), vagy ■5U-flui'itra­­zepammal (specifikus aktivitása 87 Ci/mmól, 1,0 nM). Az inkubálás után a szuszpenziót üvegszűrön szűrjük, a maradékot, hideg puf­­feroldattal kétszer mossuk és a raciioaktivi­­tást szcintillációs számlálóval mérjük. A kisérletet ezután megismételjük, de úgy, hogy a radioaktív izotóppal jelzett ben­­zodiazepinek hozzáadása előtt az elegyhez hozzáadjuk annak a vegyületnek a meghatá­rozott mennyiségét, vagy fölöslegben alkal­mazott mennyiségét, amelynek kiszorító hatá­sát meg akarjuk határozni. A kapott értékek alapján azután ki lehet számítani az ICso-ér­­téket. Az EDso-érték egy vizsgált vegyületnek azt a dózisát mutatja, amely a flunitrazepam specifikus kötődését az élő agy benzodiaze­­pin-receptorához a kontrollérték felére csökkenti. Az in vivo vizsgálatot a következőkép­pen végezzük: A vizsgálandó vegyületet egerek cso­portjainak különböző dózisokban és általában intraperitoneális injekcióban adjuk be. 15 perc múlva az egereknek 3H-flunitrazepainot adunk be intravénásán. További 20 perc az egereket megöljük, elülső agyvelejüket eltá­volítjuk, és az agymembránokhoz specifiku­san kötött radioaktivitást szcintillációs szám­lálóval megmérjük. Az EDso-értéket a dó­­zis/hatás görbékből határozzuk meg. A találmány szerinti vegvületek a far­makológiái vizsgálatokban különösen anxioliti­­kus és antikonvulzív hatást mutatnak. Az antikonvulzív hatás vizsgálatára pentilén tet­­razollal (pentazollal) kiváltott görcsöt feloldó hatást vizsgáljuk. A pentazolt 150 mg/kg mennyiségben, sósavas oldat (pH = 2-3) alak­jában szubkután adjuk be 15-30 perccel a vizsgálandó vegyület intraperitoneális beadá­sa után. Ez a mennyiség klónusos és tónusos görcsöket vált ki, amelyek kezeletlen állatok­nál halálhoz vezetnek. Feljegyezzük azoknak az egereknek a számát, amelyeknél görcsöt lehet megfigyelni, és azokét is, amelyek a pentazol beadása után 30 perccel elpusztul­tak. A táblázatban megadott EDso-értékeket Litchfield és Wilcoxon módszerével [J. Phar­macol. exp. Ther., 96, 99-103, (1949)] hatá­rozzuk meg, mint azt az anyagmennyiséget, amely az állatok 50%-át megvédi a görcsöktől és az elpusztulástól. Az új, (I) általános képletü vegyületek­­nek értékes farmakológiai tulajdonságai van­nak. Különösképpen a központi idegrendszer­re hatnak, és ezáltal pszichofarmakonokként alkalmazhatók a humán gyógyászatban. Az új vegyületek különösképpen depresszióval, epilepsziával, alvászavarokkal, görcsös álla­potokkal és anesztézia során fellépő izomre­laxációval kapcsolatos szorongások kezelésére használhatók. A találmány szerinti vegyületek amnéziás illetve emlékezóképességet fokozó hatást is mutatnak.’ A találmány szerinti vegyületeket gyó­gyászati készítmények, például embereknek és emlős állatoknak orálisan vagy parenterá­­lisan beadható gyógyszerkészítmények formá­zására használhatjuk fel, a galenikus készít­mények előállításéra önmagéban ismert mód­szerekkel. A gyógyászati készítmények formázásá­hoz segédanyagként olyan fiziológiailag elfo­gadható, enterálisan és parenterélisan bead­ható, szerves és szervetlen hordozóanyagok használhatók, amelyek a találmány szerinti vegyületekkel szemben semlegesek. Hordozóanyagként megemlíthetjük példá­ul a vizet, sóoldatokat, alkoholokat, polieti­­lénglikololcat, a polihidroxi-etoxilezett rici­nusolajat, a zselatint, a laktózt, az amilózt, a magnézium-sztearátot, a talkumot, a kovasa­vat, a zsírsav-mono- és diglicerideket, a pentaeritrol-zsirsavésztereket, a hidroxi-me­­t.il-cellulózt és a polivinil-pirrolidont. A gyógyászati készítményeket sterilizál­hatjuk és/vagy segédanyagokkal, mint lubri­­kánsokkal, tartósítószerekkel, stabilizátorok­­kal, térhálósitószerekkel, emulgeálószerekkel, pufferekkel és színezőanyagokkal keverhet­jük. Parenterális alkalmazásra különösen az injekciós oldatok vagy a szuszpenziók alkal­masak, elsősorban a hatóanyag vizes oldatai polihidroxi-etoxilezett ricinusolajban. Orális alkalmazásra különösen a tablet­ták, drazsék vagy kapszulák alkalmazhatók, amelyek talkumot és/vagy egy széhidrogén hordozó- vagy kötőanyagot, például laktózt, kukorica- vagy burgonyakeményitőt tartal­maznak. A készítmények folyékony formában is alkalmazhatók, mint például olyan folya­dékként, amelyhez adott esetben édesítőszert is adunk. A találmány szerinti vegyületeket egy fiziológiailag elfogadható hordozóanyagban 0,05-100 mg hatóanyagot tartalmazó egység­adag formájában alkalmazzuk. A találmány szerinti vegyületeket 0,1--300 mg, előnyösen 1-30 mg napi dózisban használjuk. A találmány szerinti (I) általános képle­tü vegyületeket önmagában ismert módsze­rekkel állíthatjuk elő. Az (T) általános képletü vegyületeket előállíthatjuk például úgy, hogy a) valamely (II) általános képletü vegyüle­tet - a képletben R* és R4 jelentése a fenti - egy (V) általános képletü vegyülettel - a képletben R'2 jelentése a fenti - reagálta­­tunk, igy X helyén (a) általános képletü cso­­.portot - a képletben R2 jelentése a fenti - tartalmazó (I) általános képletü vegyületet kapunk, vagy 5 H) 15 20 25 30 35 40 45 50 55 GO 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents