195783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás spiroindének és spiro- 1,2-dihidro-naftalinok előállítására

195783 6 brómozas 25 és 100 °C közötti hőmérséklet­tartományban, előnyösen kb. 60 °C-on, a 41- -bróm-származékra vezet. A 4’-halogénszármazékol 70 és 130 °C közötti hőmérséklettartomány ban, előnyösen kb. 100 °C-on hevítjük. Hevítés előtt az előbb említett nem reaktív halogénezett oldó­szert eltávolíthatjuk. Ebben az esetben egy ínért oldószert adagolhatunk hevítés előtt, úgymint toluolt, benzolt, magas forráspontú szénhidrogéneket, úgymint izooktánt vagy klórozott szénhidrogéneket. Alternatív módon a reakciót a B reakci­óvázlat szerint is elvégezhetjük. A reakció úgy megy végbe, hogy egy (III) általános képletű vegyületet hevítünk egy savval eg.v, a reakcióban inert oldószerben 80 és 150 °C közötti hőmérséklettartományban. A sav álta­lában egy erős ásványi vagy szerves sav, úgymint p-toluol-szulfonsav, sósav-, bróm­­-hidrogénsav, fluor-hidrogénsav, metán-szul­­fonsav. A reakcióban inert oldószer általában olyan, amelynek forráspontja 80 és 150 °C között van, úgymint a toluol, benzol vagy a magasabb forráspontú alkoholok, úgymint az n-butanol, 3-metil-2-butanol, 3-metii-n-buta­­nol vagy izopropil-alkohol. A megfelelő (III) általános képletű ve­gyületet előállíthatjuk úgy, hogy egy megfe­lelő (II) általános képletű vegyületet az A reakcióvázlat szerint reagáltatunk de elhagy­juk a folyamatból az in situ hevítési lépést (2. lépés). A keletkezett vegyület egy halo­génatomot. tatalmaz a 3’-helyzetben ha n ér­téke nulla (indénszármazék) vagy a 4'-hely­­zetben, ha n értéke egy (l’,2’-dihidronafta­­lin-származék). Ezt a vegyületet vízben hid­­rolizáljuk 1 és 7 közötti pH értéken és kb. 0 és 60 °C közötti hőmérsékleten. Alternatív módon (III) általános képletű vegyületeket, előállíthatjuk a C reakcióvázlat szerint. A megfelelő (IV) általános képletű benzol-omega-oxo-savakat, amelyek ismertek vagy előállíthatok az ismert vegvületekre le­írt eljárásokkal analóg módon, reagáltatjuk egy ammóniumsóval, úgymint ammónium-kar­­bonáttal és egy alkálifém-cianiddal úgymint nátrium- vagy kálium-cianiddal, előnyösen nátrium-cianiddal, vizes oldatban, úgymint vízben vagy egy víz-alkohol elegyben, pl. viz-etanol elegyben, 9 és 10 közötti pH érté­ken, előnyösen pH = 10 értéken és 50 és 100 °C közötti hőmérséklettartományban, elő­nyösen kb. 70 °C-on, és így (V) általános képletű vegyületeket kapunk. A keletkezett (V) általános képletű kon­denzációs terméket egy erős Lewis-savval, úgymint polifoszforsavval reagáltatjuk 100 és 200 °C közötti hőmérséklettartományban, elő­nyösen 150 °C-on, igy a (VI) általános kép­letű terméket kapjuk. Alternatív módon kon­centrált kénsavat (6-9 M, előnyösen 9 M) al­kalmazhatunk, és a reakciót 60 és 180 "C kö­zötti hőmérséklettartományban, előnyösen kb. 120 "C-on végezhetjük. Más erős l.ewis-sava-3 kat, úgymint aluinínium-trikloridot, vas(III)­­-kloridot és hasonlókat is alkalmazhatunk. Az (I) általános képletű vegyületek spi­­rohoterociklusoH gyűrűjében lévő savas jel­legű hidrogénatom következtében sókat ké­pezhetünk gyógyszerészetileg elfogadható kationokkal szokásos módszerekkel. így eze­ket a sókat könnyen elkészíthetjük úgy, hogy az (I) általános képletű vegyületeket kezeljük a kívánt gyógyszerészetileg elfo­gadható kation vizes oldatával, és a kapott oldatot szárazra pároljuk, előnyösen csök­kentett nyomáson. Alternatív módon az (I) általános képletű vegyületek rövidszénláncú alkohollal készített oldatát elegyítjük a kí­vánt fém alkoxidvegyületével, és az oldatot ezt követően szárazra pároljuk. Az e célra alkalmas gyógyszerészetileg elfogadható kati­onok illetve sók magukban foglalják az alká­lifém-kationokat, úgymint a nátrium- és káli— uinionokat, az ammonium vagy a vizoldható aminok addíciós sóit, úgymint a rövidszén­láncú alkanol-ammónium és más szerves ami­­nokkal képzett házikus sókat, melyek gyógy­szerészetileg elfogadhatóak és az alkáli-föld­fém kationokat, úgymint a kalcium- és mag­néziumionokat, de nem korlátozódnak ezekre. Az (I) általános képletű új vegyületek az aldóz-reduktáz enzim inhibitoraiként használhatók a cukorbajjal járó krónikus komplikációk, úgymint a diabetikus eredetű hólyagok, retinopátia és neuropstia kezelésé­ben. A kezelés magában foglalja ezen állapo­toknak mind a megelőzését, mind a csökken­tését, A vegyületeket a betegnek a kezelés szükségessége esetén különféle szokásos adagolási módon adhatjuk be, beleértve az orális, parenterális és a helyi adagolást. Eze­ket a vegyületeket általában orálisan vagy parenterálisan adjuk be kb. napi 0,5 és 25 mg/kg dózisban a kezelendő beteg testsú­lyára számítva, előnyösen kb. 1,0 és 10 mg/kg dózisban. A dózis változtatása szükségszerűen előfordul azonban a kezelen­dő beteg állapotától függően. A gyógyszera­dagolósért felelős személy határozza meg a megfelelő dózist az egyes betegek esetén. A találmány szerinti új vegyületeket be­adhatjuk önmagukban vagy gyógyszerészeti­leg elfogadható hordozóanyagokkal előállított készítmények formájában, egyszeri vagy többszöri dózisban. Alkalmas gyógyszerészeti hordozóanyagok az inert szilárd hígító vagy tö.-tőanyagok, steril vizes oldatok és különfé­le szerves oldószerek. A gyógyszerészeti ké­szítményeket, melyeket az új, (1) általános képletű vegyületek és a gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagok elegyítésével ál­lítunk elő, könnyen beadhatjuk változatos adagolási formákban, úgymint tabletták, po­rok, pasztillák (gyógycukor-szirupok), injek­­l a ható oldatok és hasonlók formájában. Ezek a gyógyszerkészítmények kívánt esetben további alkotórészeket tartalmazhat­nak, úgymint ízanyagokat, kötőanyagokat és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 65 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents