195735. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tapasz formájú gyógyszerkészítmény előállítására
11 195735 12 laminált készítmény 4x4 cm-es nagyságú darabjain vizsgáljuk 12 hétig 31 °C-on, 70 % relativ nedvességtartalomnál, illetve 40 °C-on tárolva. Ezen stabilitási vizsgálatok eredményeit a következő 1. táblázatban foglaljuk össze. 1. Táblázat: Tárolási idő Nitroglicerin-tartalom (%) (hetekben) (középérték ± relatív s.d.; n = 3) 31 °C 40 °C 0 100 ± 1.83 100 ± 1.83 2 100.8 ± 0.57 100.3 ± 2.1 4 98.3 ± 0.55 95.3 ± 0.5 8 99.2 ± 3.17 94.2 ± 0.5 12 99.7 ± 0.77 97.2 ± 0.58 Hatóanyagleadás. 20 sérleti személyektől 0,5, 1, 2, 8 és 24 óra el-1. in vitro. Az előbb az 1. péda szerint előállított laminált készítmény egy 16 cm2 nagyságú darabját a védőréteg lehúzása után 34 °C-os izotóniás konyhasóoldatba merítjük, és a szabaddá vélt nitroglicerinmennyiséget meghatározott időközönként folyadékkromatográfiásán mérjük. A leadó közeg térfogatét úgy választjuk meg, hogy a kísérlet időtartama alatt .apadó' körülmények maradjanak fenn. 2.1. in vivo. Egy kísérleti személynek a mellkasára kísérletenként egy - egy 16 cm2 nagyságú, az 1. példa szerint előállított tapaszt ragasztunk fel. A tapaszt 6, 12 ás 26 óra múlva lehúzzuk, és a benne megmaradt mindenkori nitroglicerin-tartalmat kromatográfiásan meghatározzuk. 2.2. in vivo. 25 30 35 40 teltével vérmintákat vettünk, és a nitroglice- 1 in koncentrációt a plazmában kapillérgázkromatográfiásan meghatároztuk. Az eredményeket a 4. ábrán mutatjuk be. Eszerint a nitroglicerin koncentrációk az alkalmazás időtartama alatt a gyógyászatilag hatásos tartományban vannak. 2. példa: Az 1. példában alkalmazott hidrogénezett kolofóniumgyanta helyett valamilyen félfolyékony alifás szénhidrogéngyantát használunk a mennyiségi arányok változatlanul hagyása mellett. A rétegkészitést és a laminált készítmény felépítését az 1. példában megadottal azonos eljárással végezzük. A nitroglicerin-leadásra végzett .in vitro’ és .in vivo' vizsgálatok eredményei megfelelnek az 1. példában kapottaknak. Az in vitro* leadási sebesség 24 óra alatt ennél 3,5 mg. Hat kísérleti személynek a mellkasára egy - egy 16 cm2 nagyságú, az 1. példa szerint előállított tapaszt ragasztunk fel. A tapaszt 24 óra múlva lehúzzuk, és a benne megmaradt nitroglicerin-tartalmat kromatog- 50 ráfiásan meghatározzuk. A szabaddá vált mennyiségek középértéke 5,0 ± 0,7 mg/24 óra. Az 1. - 2.2. bekezdésekben leirt .in vitro' és .in vivő" kísérletek szerint kiváló .in vitro’/.in vivo' egyezés adódik a felszaba- 55 dúlt mennyiségekre. Az eredményeket a 3. ábrában ábrázoljuk. Az (1) és (2) leadási görbék azt mutatják, hogy a nitroglicerin a gyógyászatilag igényelt 24 órás időtartamon ét szabályozót- 60 tan és egyenletesen válik szabaddá a tapaszból, emellett a leadási sebesség csaknem 20 órán keresztül közel állandónak tekinthető. Biológiai hozzáférhetőség. Az előbb vázolt kísérletek során a ki- 65 3. példa: A jelen találmány szerint egy további, de kétrétegű tórolós felépítésű gyógyászati terméket állítunk elő a következőképpen: 20 g poliizobutilénből (átlagos molekulatömeg 900 000 1 400 000), 18 g szilárd, hidrogénezett szénhidrogéngyantából, 12 g folyékony hidrogénezett szénhidrogéngyantából, 1 g valamilyen trigliceriddel készített 5 %-os nitroglicerinoldatból és 119 g hexánból álló nitroglicerintartalmú kontakt ragasztó masszát úgy hordunk fel egy egyik oldalén alumíniummal gőzölögtetett és mindkét oldalán 'apadósra kiképzett védőrétegre, hogy az ol-7
