195735. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tapasz formájú gyógyszerkészítmény előállítására

5 195735 6 Az 1 fedőréteg határolja a 2 első tároló­réteget. Ez közvetlenül az előbbi alatt van, és egyik oldalával közvetlenül érintkezik a fedőréteg alsó oldaléval. Ehhez az első táro­lóréteghez közvetlenül csatlakozik egy máso­dik tárolóréteg. A 2 és 3 két tárolóréteg va­lamilyen polimer-mátrixból áll, amely a két réteg esetében lehet azonos vagy eltérő, és hatóanyaggal túltelített. A hatóanyagtartalom ezekben a rétegekben úgy van beállítva, hogy a 2 rétegben nagyobb legyen, mint a 3 rétegben. Ezt az 1. ábrán a függőleges vonalkázás eltérő távolságával jelképezzük. Közvetlenül a 3 térolóréteghez csatlako­zik alulról egy, a hatóanyagotka)t áteresztő 4 kontakt ragasztóréteg, amelynek rendelte­tése az, hogy a laminált készítményt a bőrre rögzítse. Ez szükség esetén a gyártás során szintén ellátható hatóanyaggal, de a koncent­ráció kisebb a telítési koncentrációnál vagy egyenlő azzal. A 4 kontakt ragasztóréteg alatt egy le­záró védőréteget alkalmazunk, amelyet köz­vetlenül használat előtt lehúzunk. Ez olyan anyagból készül, amely a laminált készítmény alkotórészeit nem ereszti át. A 2. ábra a találmány egy további, öt tárolóréteges felépítésű kiviteli alakjának ke­resztmetszetét mutatja be. Az 1. ábrától elté­rően a 6 fedőréteg és a 8 legfelső tárolóré­teg között egy közbenső kontakt ragasztóré­teg található. Ezt a találmány szerint akkor alkalmazzuk, ha a legfelső tárolóréteg és a fedőréteg között nincs kielégítő tapadás. A tároló itt a 8 - 12 öt rétegből áll, amelyek szintén túltelítettek hatóanyaggal és a hatóa­nyagtartalom a 8 rétegtől a 12 réteg felé ré­tegről rétegre csökken (lásd vonalkázást). A 13 és 14 rétegekre az 1. ábra 4 és 5 rétege­ire elmondottak vonatkoznak. A 3. és 4. ábrát az 1. példánál magya­rázzuk meg részletesebben. A következőkben a laminált szelvény előállításához szükséges anyagokat ismertet­jük részletesebben. Az 1, illetve 6 fedőréteg lehet hajlékony vagy nem hajlékony anyagból, és egy- vagy többrétegűén lehet kiképezve. Azok az anya­gok, amelyek ennek elkészítéséhez felhasz­nálhatók, polimer anyagok, így például polie­tilén, polipropilén, polietilén-tereftalát, polia­­mid. Erre a célra fémfóliák is használhatók, így aluraíniumfólia, egyedül vagy valamilyen polimert szubsztráttal borítva. -Olyan textil­­szerű felületképződmények is használhatók, amelyek textilanyagán a tároló alkotórészei fizikai állapotuk alapján nem tudnak áthatol­ni. Egy előnyös kiviteli alak esetében az 1, illetve 6 fedőréteg olyan anyagkombináció, amely a laminált készítménynek szilárdságot biztosit, és a laminált készítmény alkotóré­szeinek veszteségei ellen gátként szolgál. Emellett alumíniummal gőzölögtetett fóliák vagy anyagkombinációk is alkalmazhatók. A 2 és 3 illetve 8-12 tárolórétegek valamilyen polimer mátrixból és a hatóanyag­ból vagy hatóanyagokból állnak, ahol a poli­mer mátrix olyan önragadóképességgel ren­delkezik, ami az egyes tárolórétegek össze­tartását biztosítja. A polimer mátrix valami­lyen alap-polimerből és szokásos adalékokból all. Az alap-polimer kiválasztása az alkalma­zott hatóanyag vagy hatóanyagok kémiai és fizikai tulajdonságaihoz igazodik. Példaként említhető polimerek a kaucsuk, kaucsukszerü szintetikus homo-, ko- vagy blokkpolimerek, poliakrilsav-észterek és ezek kopolimerizátu­­mai, poliuretánok és szilikonok. Alapjában véve minden olyan polimer számításba vehe­tő, amely kontakt ragasztók előállításánál al­kalmazható és fiziológiásán közömbös. Az adalékok milyensége az alkalmazott polimertől és a hatóanyag(ok)tól függ. Funk­cióik alapján lágyítókra, tapadóképesség-fo­­kozókra, reszorpció közvetítőkre, hordozókra, t tabilizátorokra vagy töltőanyagokra osztha­tók fel. Az ilyen célra számításba vehető, fi­ziológiásán közömbös anyagok a szakember által ismertek. Ezenkívül a polimer mátrixban lehetnek úgynevezett hordozóanyagok a hatóanyag vagy hatóanyagok részére, amelyek a rend­szer stabilizáláséra és a hatóanyag vagy ha­tóanyagok könnyebb kezelhetőségére szolgál­nak, mint például a laktóz a nitroglicerin­­-laktóz dörzskeverék készítésekor. Hatóanyagokként olyan anyagokat alkal­mazunk, amelyek a bőrön reszorpció közvetí­tőik) nélkül vagy ezekkel együtt alkalmazva lokális vagy szisztemikus hatást idéznek elő. Lokális hatással rendelkező ilyen anyagok, a találmány oltalmi körének korlátozása nélkül, például antitranszpiránsok, gombaölőszerek, taktericidek és bakteriosztatikumok. Szisztemikus hatással rendelkező ilyen anyagok, a találmány oltalmi körének korláto­zása nélkül, például antibiotikumok, hormo­nok, lázcsillapítók, antidiabetikumok, szívko­­szorúér-tágitók, szívre ható glükozidok, görcsoldószerek, hipertónia ellenes szerek, pszichofarmakonok, . migrénellenes szerek, kortikonlok, fájdalomcsillapítók, fogamzásgát­lók, reumaellenes szerek, antikolinerg hatású szerek, szimpatolitikumok, szimpatomimetiku­­nok, értágitók, antikoagulánsok, antiarritmi­­kumok. A hatóanyag koncentrációnak a tároló ré­tegeiben- való megnövelésénél elérhető az az állapot, hogy a fedőréteggel érintkező réteg többé nem rendelkezik olyan önragadóképes­séggel, amely a fedőréteghez való tapadáshoz szükséges. Ebben az esetben a találmány szerint az összekapcsolást egy 7 közbenső kontakt ragasztó közréteggel hozzuk létre. Ez a réteg lényegében ugyanazokból az anyagokból építhető fel, mint a polimer mát­rix esetében, de a reszorpció közvetítőktől, hordozóktól és hordozóanyagoktól eltekinthe­tünk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents