195734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herpes simplex vírus elleni védőanyagok előállítására
5 195734 6 Ez a virusfarrás, amely visszatérő megbetegedéseket idéz. elő, igen fontos alapot adott annak az észszerű következtetésnek, hogy 11SV vakcinát kell kidolgozni. Számos klinikai megfigyelés alapján arra következtettek, hogy a virus az idegrendszerben nyugvó állapotban megmarad. E felfogást tovább erősítette, hogy lISV-l-et izoláltak a trigeminus (háromosztutú ideg) ganglionjaiból és HSV-2-t a keresztcsonti (sacralis) ganglionokbol állatkísérletek során. A latens fertőzések részletes klinikai vizsgálatából általában arra következtettek, hogy igen távol van annak a lehetősége, hogy olyan vakcinát dolgozzanak ki, amely mind az elsődleges, mind a visszatérő fertőzéssel szemben védő hatású. HSV vakcina előállításának céljára lehetségesnek tartották az élő, gyengített vírust, az inaktivált, teljes vírust, továbbá az inak- Liváll, alegység-jellegű vírus-komponenseket. Megfigyelték, hogy az élő vírusokat tartalmazó vakcinák gyakran előnyösebbek az inaktivált vírusokat tartalmazó vakcináknál, mert az elő vírusokat tartalmazó vakcinák által előidézett immunválaszok erősebbek és tarlósabbak, továbbá azért, mert az élő vírusokat tartalmazó vakcinákból kisebb mennyiséget kell oltani, mivel a virus képes a gazdaszervezetben szaporodni. Úgy találták azonban, hogy az élő vírusokat tartalmazó vakcinák hátrányosak a gyártás nehézsége szempontjából, továbbá azért, mert a vírust megfelelőképpen gyengített állapotban kell megtartani; előzetes vizsgálatok még arra is rámutattak, hogy legalábbis a HSV-2 embereken daganatképző. Mivel úgy mutatkozott, hogy a sejtek in vitro átalakuláshoz nem szükségesek fertőző vírusok, az a vélemény alakult ki, hogy ezt a nagyon kedvezőtlen veszélyforrást vírus-nukleinsavat tartalmazó, inaktivált vakcinák esetében is fontolóra kell venni. Különböző élő és gyengített vírusokat tartalmazó vakcinakészitményeket vettek számításba, és arra a következtetésekre jutottak, hogy egyik sem rendelkezik olyan kedvező eredményt biztosító hatással, amely igazolhatná a daganatképződés veszélyének vállalását. A daganatképződés veszélyének csökkentése céljából ezért javasolták olyan, inaktivált vakcinának a kidolgozását, amely kevés virus-DNS-t tartalmazó vagy virus-DNS-t egyáltalán nem tartalmazó, alegység-jellegű víruskomponensekböl áll. Megállapították, azonban, hogy az alegység-jellegű komponenseket tartalmazó vakcinák nehézkes tisztítási eljárásokat igényednek, és további hátrányuk, hogy csak kevéssé immunogének. Az az aggodalom is felmerült, hogy a vakcinával előidézett immunitás nemcsak nem képes a természetes vírus támadásával szemben védeni, hanem - mint az inaktivált vírusokat tartalmazó kanyaróvakcina esetében - a természetes vírussal való fertőzés következtében még súlyosabb klinikai állapotot idézhet elő. A fentebb idézett, 1977-es közlemény arra a következtetésre jutott, hogy - jóllehet a vakciriálás a megelőzés céljának elérésére az egyik lehetséges módszer - abban az időpontban egy klinikai szempontból elfogadható, bizonyított hatású HSV vakcina kidolgozására irányuló törekvések teljesen sikertelenek voltak. Az idézett közlemény megjelenésének időpontja óta számos kutató megerősítette, a HSV-DNS és HSV-RNS daganatképző sajátságát [lásd például: Rapp: .Herpes simplex vírusok által előidézett transzformáció', a kővetkező helyen: Nahmias és munkatársai: .The Human Herpesviruses, An interdisciplinary Perspective", kiadó: Elsevier North Holland, Inc., New York, N. Y. 221-227 old. (1981) és további, ugyanezen a helyen idézett közleményeket]. Ezek a vizsgálatok lényegében kizárták azt a kilátást, hogy élő vírusokat tartalmazó vakcinákat kiterjedten használhatnak, továbbá kizárta a bizonyítottan nem-patogón, gyengített HSV törzseket tartalmazó vakcinakészítmények reményeit is (ilyeneket ismertet például a 3 897 549 számú egyesült éllamok-beli szabadalmi leírás). Összhangban azzal az általános felismeréssel, hogy kívánatos olyan vakcinakészítmények kidolgozása, amelyek nem tartalmaznak HSV-DNS-t és HSV-RNS-t, szaporodott a javaslatok száma az úgynevezett .alegység- jellegű' vakcinák vonatkozásában [lásd például: Moreschi és munkatársai: .HSV fertőzések megelőzése' a következő helyen: Nahmias és munkatársai: .The Human Herpesvirus, An interdisciplinary Perspective', kiadó: Elsevier North Holland, Inc., New York, N. Y. 440-445 old. (1981)). így például a 4 158 054 számú egyesült államok-beli szabadalmi leírás olyan, Herpes simplex alegységet tartalmazó vakcinát javasol - bár ezt példaszerű leírásban nem adja meg - amelyet úgy állítanak elő, hogy inaktivált, teljes vírusrészecskéket visznek he zónás ultracentrifugálás folyamatos töltése során azon feltétel mellett, hogy a sűrűségi gradiens egy hemolitikus, a felületi feszültséget csökkentő szert tartalmaz, és ezt követően a .hasadásból származó' alegységeket izopiknikusan (isochor eloszlás szerint) megkötik. További példaként megemlítjük a következő, nukleinsavtól mentes vakcinák leírásait: Cappel [Archives of Virology 52, 29 (1970)); Kitces és munkatársai [Infection and Immunity, 16, 955 (1977)]; Slichtova és munkatársai [Archives of Virology, 66, 207 (1980)]; és Skinner és munkatársai [Med. Microbiol. Immunol, 169, 39 (1980)]. E közleményekben ismertetett valamennyi vakcinakészitményl elkülönítési módszerekkel állították elő, amelyek során többé vagy kevésbé gondol fordítottak az extrahált frakciókból a nukleinsavak kiküszöbölésére vagy mennyiségük csökkentésére. Úgy találták azonban, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 G0 65 4
