195734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herpes simplex vírus elleni védőanyagok előállítására

7

195734

8

hogy egyik vakcina sem biztosít egységes védelmet a vakcináit állatoknak halálos HSV fertőzéssel szemben, ami a vakcinák folyamatos értékelésének egy általánosan elfogadott követelménye.

Egy másik, újabban javasolt és viszonylag gondosan megvizsgált Herpes simplex vakcinát úgy állítanak elő, hogy egy igazoltan viruseredetű glikoproteid alegység-frakciót alkalmaznak. Hilleman és munkatársai: .A HSV-2 alegységet tartalmazó vakcina" cimü közleményében [a következő helyen: Nahmias és munkatársai: .The Human Herpesviruses, An Interdisciplinary Perspective", kiadó: Elsevier North Holland, Inc., New York, N. Y. 503-506 old. (1981)] olyan, glikoproteid-alegységek keverékét tartalmazó vakcinát javasol, amelyet HSV-2-vel fertőzött csirkeembrió-fibroblasztok alkalmazásával állítanak elő. A vakcina antigénjét - röviden összefoglalva - úgy állítják elő, hogy a fertőzött sejteket Triton X-100-val kezelve felszabadítják a glikoproteidet, ezután dezoxi-ribonukleázzal emésztést végeznek, utána lektin-affinitási oszlopon tisztítják, majd Sephadex-en kromatografálják. Ezután az anyagot formalinnal kezelik, és timsó adalékanyaggal formulázzák. A megfigyelés szerint az ilyen úton vakcináit egerek a HSV-2 egyébként halálos fertőzésével szemben lényegesen jobb védelemre tesznek szert, mint a timsó adalékanyaggal kezelt kontrollállatok. Ezzel szemben a glikoproteid kevésbé hatásosan csökkentette az állatok mortalitását, mint egy vizes, ibolyántúli fénnyel inaktivált, teljes vírust tartalmazó vakcina (amely önmagában nem gátolta meg az összes, vakcináit kísérleti állatok elhullását). Ebből arra következtettek, hogy a glikoproteides vakcina képes mind homológ, mind heterológ típusú antitestek képzésére emberekben, azonban korlátozott mértékben, és a sejtes úton közvetített immunitásra vonatkozó mérések - mind a homológ, mind a heterológ típusok vonatkozásában - korlátozott mértékű és átmeneti hatásokra utaltak.

Találmány szerinti eljárásunk háttere szempontjából jelentős az a számos információ, amelyet az utóbbi évele során a HSV burkában található, főbb glikoproteidekről közöltek. Ebben a témakörben részletes és igen elismert monográfia a következő: Norríld: .HSV glikoproteidek immunkémiája" [a következő helyen: Current Topics in Microbiology and Immunology, 90, 67-106 old., kiadó: Springer Verlag, Berlin (1980)]. E közlemény fő tárgyai: HSV-specifikus glikoproteidek szerkezete, szintézise és szerepe; virus-membránfehérjék és alkotórészeik immunológiai reakcióképessége; továbbá az antitestei; antigén-specificitásának igazolása az egyes glikoproteidekkel szemben.

E közlemény röviden összefoglalva megállapítja, hogy a HSV-1 és HSV-2 legalább őt, főbb jellegzetes glikoproteidet tartalmaz, ezek jele: gA, gB, gC, gD és gE, és ezek

nemcsak a virusrészecskéknek a burkában, hanem a fertőzött sejtek plazmamembránjában is és a fertőzött sejtekből származó, detergens anyaggal kezelt citoplazmakivonatokban

i.-> megtalálhatók. Ezek a glikoproteidek erős antigén-determinánsokat hordoznak, amelyek a fertőzött gazdaszervezetben antitestek képződését idézik elő, és úgy látszik, hogy ezek mind Immorális, mind sejt szinten a legfőbb immunkémiai serkentők a gazdaszervezetben. A vírus antigén-determinánsai közül egyesek közösek (például a gB és gD), míg írások a két vírustípus egyikére vagy másikára vonatkozóan specifikusak (például a gC és gE) [lásd például: Spear: .Herpesz vírusok" a következő helyen: Blough és munkatársai: .Cell Membranes and Viral Envelopes", kiadó: Academic Press, New York, N. Y. 2. kötet, 709-750. oldal (1980)].

Találmányunk hátterének szempontjából még jelentősebbek a társszerzők vagy egyik társszerző és a munkatársai közleményei, amelyek 1973-ban kezdődtek és a HSV burkában lévő gD glikoproteidre vonatkozó lényeges információk túlnyomó részét tartalmazzák. Ezek közül itt a következőkre hivatkozunk:

(3) Cohen és munkatársai: J. Virol. 10, 1021 (3972);

(2) Ponce de Leon és munkatársai: J. Virol., 12, 766 (1973);

(3) Cohen és munkatársai: J. Virol. 14, 20 (1974);

(4) Cohen és munkatársai: J. Virol. 27, 172 (1978);

(5) Cohen és munkatársai: J. Virol. 27, 172— 181 (1978);

(f) Eisenberg és munkatársai: J. Virol. 31,

608 (1979);

(7) Eisenberg és munkatársai: J. Virol. 31,

608-620 (1979);

(8) Eisenberg és munkatársai: J. Virol. 35,

428 (1980) és

(9) Cohen és munkatársai: J.Virol. 36, 429

(1980), valamint

(10) 4 374 127. sz. USA szabadalmi leírás (1983. február 15.) (kinyomtatás dátuma);

(11) Randall és társai: J. Gen. Virol. 48, 297- -310 (1980);

(12) Eisenberg és munkatársai: J. Virol. 41, 478-488 (1982);

(13) Eisenberg és munkatársai: J. Virol. 35, 428-435 (1980);

(14) Cohen és munkatársai: J. Virol, 34, 521— 531 (1980);

A fentebb idézett közlemények között leirt vizsgálatok fő tárgya a HSV-1 gD glikeproteidje (a továbbiakban gD-1), különösen egy glikoproteid elkülönítése, tisztítása és jellemzése. A kromatográfiás lépések sorozatának alkalmazásával a természetes gD-l-et (ezt előzőleg CP-1 antigén néven ismerték) elegendő mennyiségben tisztították meg, hegy előállíthassanak egy monoprecipitin (vagy poliklónos CP-1 elleni szérumot, amely-5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

60

65