195734. lajstromszámú szabadalom • Eljárás herpes simplex vírus elleni védőanyagok előállítására
25 195734 26 kozik meg. Ezek az eredmények összhangban vannak azon előző megfigyelésekkel, hogy élő HSV-1 vírusokkal való oltás után HSV-2-vel fertőzött állatokban a latens 1ISV-2 fertőzés gyakorisága kisebb. [Erre vonatkozóan lásd például: McKendall, Infection and Immunity, Ifi, 717 (1977)]. Várható, hogy kiküszöbölik a megmaradó ganglionos fertőzést, amely a befogadó egyénben már a vakcinálás előtt is fennállt [lásd például: Hilleman és munkatársai, valamint Moreschi és munkatársai fentebb idézett közleményeit]. Jóllehet a találmány fenti, részletes leírása .természetes' forrásokból elkülönített HSV gD-1 és gD-2 glikoproteinek felhasználását tartalmazza, nyilvánvaló a jártas szakember számára, hogy a találmány vonatkozik glikoprotein-replikákra, továbbá glikoproteinek vagy glikoprotein-replikák fragmentumaira, amelyek a .teljes' glikoprotein vegyületek in vitro és in vivo antigén jellegében szintén szerepet játszanak. A közelmúltban számos hasonló közlemény jelent meg olyan szintetikus polipeptidekröl, amelyek természetben előforduló fehérjék, glikoproteidek és nukleoproteidek replikái (azaz lényegében ezekben levő aminosavszekvenciák másolatai, közelebbről, kimutattak, hogy viszonylag kis molekulasúlyú polipeptidek részt vesznek olyan immunreakciókban, amelyek időtartamukban és mértékükben élettani szempontból jelentős fehéi1- jék - például vírus-antigének, polipeptid hormonok és ezekhez hasonló anyagok - immunreakcióihoz hasonlók. Ilyen polipeptidek immunreakciója például az immunológiailag aktív állatokban specifikus antitestek képződésének a kiváltása. [Lásd például: Lerner és munkatársai: Cell, 23, 309 (1981; Ross és munkatársai: Nature, 294, 054 (1981); Walter és munkatársai: P.N.A.S. (USA) 77, 5197 (1980) ; Lerner és munkatársai: P.N.A.S. (USA) 78, 3403 (1981) ; Walter és munkatársai: P.N.S.A. (USA), 78, 4882 (1981); Wong és munkatársai: P.N.S.A. (USA), 78, 7412 (1981) ; Green és munkatársai: Cell, 28, 477 (1982) ; Nigg és munkatársai: P.N.A.S. (USA), 79, 5322 (1982); és Baron és munkatársai: Cell, 28, 395 (1982)]. [Ebben a témakörben igen jelentős Lerner: .Szintetikus vakcinák’ című közleménye (Scientific American, 248, 6G (1983) .] A gD-1 és gD-2 fentiekben leirt, előnyös immunológiai hatásával összhangban olyan, találmány szerinti, nem glikozilezett polipeptideket állítottunk elő, melye): a teljes glikoproteidek immunológiai sajátságaival rendelkeznek annak ellenére, hogy a fentebb említett gD-1 és gD-2 kisebb részeinek replikáit tartalmazzák. A találmány szerinti, immunológiailag aktiv polipeptidek előállítása során már kezdetben megállapítottuk, hogy egy herpesz elleni szintetikus peptid-vakcina alkatrészének a legkívánatosabb sajátságai a kővetkezők lennének: (1) viszonylag kis aminosavszekvenciát tartalmazzon; (2) e szekvencia a gD-l-ben és gD-2-ben közösen meglévő szekvencia replikája legyen; (3) e szekvencia inkább tartalmazzon egy teljes, folyamatos aritigén-determinánst (epitopot) mint egy konformációs determinánsnak egy részletét. Ha elfogadjuk a Watson és munkatársai által feltételezett aminosavszekvenciát, akkor a gD-1 glikoprotc-id 394 aminosavból él) (illetve 374 aminosavból, ha a feltételezett .szignál' szekvencia megszűnik), és egy 342 aminosavból álló szekvenciát tartalmaz, ámely mikrobálísan érvényesül, és képes a HSV 1. és 2. típusaival szemben egyaránt hatásos, közömbösítő antitestek kiváltására. A Watson és munkatársai által valószínűsített szekvencia felületvizsgálata nem nyújt elég bizonyítékot abban az irányban, hogy a mikrobiálisan érvényesülő szekvenciában hol vannak azok a kisebb aminosavszekvenciák, amelyek epitopok szerepét játszhutják, és amelyekkel szemben védő jellegű hormonális és sejtválasz fejlődhet ki. A szekvencia Hopp és munkatársainak módszere szerint végzett analízise [P.N.A.S. (USA) 78, 3824 (1981)] azt mutatja, hogy számos, kis méretű aminosavszekvencia vesz részt benne, amelyek hidrofilek és ezért potenciálisan antigének. A szekvenciának Chou és munkatársai módszerével végzett analízise [Ann. Rev. Biochem. 47, 251 (1981)] azt mutatja, hogy a gD-1 glikoproteid másodlagos szerkezetében számos potenciális görbület van, amelyek antigén jelentőségével bírhatnak. Egyik elemzési módszer sem utal arra azonban, hogy a potenciálisan antigén szekvencia egyetlen folyamatos determiánst alkot-e vagy csupán egy nem folyamatos determináns egyik része. Ezenfelül - mivel a gD-2 aminosavszekvenciájára vonatkozó adataink nincsenek, nem tehető közvetlen összehasonlítás egy potenciálisan a típusra vonatkozóan közös determinánsra. A találmány szerzői értékes információt szereztek a gD-1 folyamatos antigén-determinánsainak elhelyezkedésére vonatkozóan denaturáló és in vitro szintetikus vizsgálatok útján. Röviden összefoglalva úgy jártunk el, hogy a fenti 1. és 2. példák szerint elkülönített gD-l-et SDS és raerkapto-etanol segítségével forró viz jelenlétében denaturáltuk. A denaturált gD-1 termék megtartotta azt & képességét, hogy megvédi az immunizált állatokat a HSV 2. típusú fertőzéssel szemben, és immunreaktivitasát poliklón, szérumból eredő antitest-készítménnyekke] szemben is megtartotta. A denaturált anyag nem tartotta meg reakcióképességét a összes, rendelkezésre álló monoklön antitesttel szemben; csak az V és VII csoportok monoklón antitestjei voltak képesek immunkicsapási reakcióba lépni a denaturált gD-l-vel. Ez azt mutatja, hogy legalább két folyamatos (és nem konformációs) antigén-determináns létezik a gD-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 14
