195652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridinszk és hatóanyagként ilyeneket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítáásra

1 19 ^ 652 A redukciós eljáráshoz előnyösek az (V) általános képle tű vegyületek, amely képletben L jelentése a jelentésének megfelelő lánc, amely­ben egy vagy több -CH2-csoport -CO­­-csoporttal helyettesítve van. Az (V) általános képletben L jelentése előnyösen -(CHjVi-CO-, például -C0-, -CH2-CO vagy -Cili-Cll2 -CO- továbbá például -COCH2-, COCO-, COCIlj-COCO-, -CO-CH2-CH2-, -CH2 C0-CH2-, csoport. Az (V) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk, ha (Illa) általános képletű vegyületet (VI) álatalános képletű vegyiilettcl a képletben Py, Lés X1 jelentése a fenti - reagáltatunk, a (II) és (III) általános képletű ve­gyületek reagál tatásánál leírt körülmények között. Ha a reakciót naszcensz hidrogénnel végezzük, azt fémek gyenge savakkkel vagy bázisokkal való kezelésével állítjuk elő, így például ha cinket alkálilúggal vagy vasat ecetsavval kezelünk. Eljárhatunk úgy is, hogy nátriumot vagy más alkálifémet alkohollal, például etanollal, izo­­propanollal, butanollal, amil- vagy izoamil-alkohollal vagy fenolhil kezelünk. Alkalmazhatunk azonban alumí­nium-nikkel ötvözetet alkálikus-vizes oldatban, adott esetben etanol adagolása mellett, de a nátrium-vagy alu­minium-amalgam vizes-alkoholos közegben szintén alkal­mas naszcensz hidrogén előállítására. Az átalakítást hete­rogén fázisban is végrehajthatjuk, amikor is előnyösen vizes és benzolos- vagy toluolos közeget használunk. A redukcióhoz előnyösen alkalmazhatunk komplex fémliidridekel is, így pl. UAl!I.j-et, NaBH4-ei diizobutil­­alumínium-lridridet vagy NaAl(0('!l2CM2 ClL1)2ll2-ct, valamint diboránt, kívánt esetben katalizátort, így példá­­ul BF3, AlClj vagy LiBr mellett. Oldószerként előnyö­sen étereket, így például díetil-étert, di-n-butil-étert-tet­­rahidrofuránt, dioxánt, digliinet vagy 1-2-dinietoxi-ctánt, valamint szénhidrogéneket, így például benzolt haszná­lunk. NuBlL-dc! végzett reakciót elsősorban alkoholok, így például metanol vagy etanol, továbbá víz, valamint vizes alkoholok jelenlétében végezzük. A reakcióhőmér­séklet általában 80 és 150 nC, előnyösen 0 cs 100 °C közötti értek. Különösen előnyösen redukálhatjuk: savam idők -CO­­-csoportjait (pl. olyan (V) általános képletű vegyülete­ket, amelyekben L jelentése -(CH2)n,i-1-CO) 1 ,iAllL»-del tetraliidrofuránban, 0 és 06 °C közötti hőmérsékleten. Egy vagy több -OO-csoportol a Wolff-Kishner mód­szerrel is -Cl 12 csoporttá alakíthatunk, például vízmentes hidrazinnal abszolút alkoholban, nyomás alatt 150 250 °C hőmérsékleten való kezdéssel. Katalizátorként előnyösen náírium-alkoliolátol használunk. A redukciót a Huang-Minion eljárás szerint is végezhetjük, amikor is a vegyületet hidrazin-hidráttal, magas forráspontú, vízzel elkeverhető oldószer, így például tiietiléngükol vágj' di­­etilenglikol cs bázis, például nátrium-liidroxid jelenlété­ben re.’i áltatjuk. A reakciókeveréket altiéban 3 -4 órán át forraljuk, majd a vizet ledes/tiliáljuk, a kapott liidra­­zont max. 200 °C hőmérsékleten elbontjuk. A Wolff- Kishner redukciót szobahőmérsékleten, dimctil-szulf­­oxidban hidrazinnal is elvégezhetjük. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy is clöál­­lítahatjuk, hogy (IV) általános képletű vegj'üietekben HE hasítással keltőskótést alakítunk ki. A (IV) általános kcpíctű vegyületeket előállíthatjuk például (II) általános keletű vegyületek (Xl-X) és (VII) általános képletű ve-2 ' gyiiletek - a képletben E és R2 jelentése a fenti - rea­­gáltatásával. A HE hasítást általában 0 és 250 °C, előnyösen 50 és 200 “C közötti hőmérsékleten végezzük. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületeket ismert módszerek segítségével másik, (I) általános képletű vegyületté is átalakíthatjuk. így például éterszármazék (0-alkil-számiazék) hasí­tásával a megfelelő hidroxilszármazékot nyerjük. Étert például dimctil-szulfid-bór-tribromid-komplcx-szcl való, toluolban, 1,2-diklór-ctánban vagy dimetil-szulfoxidban végzett kezeléssel hasíthatunk, de eljárhatunk úgy is, hogy a vegyületet piridin- vágj' anilin-hidrohalogenidek­­kel, előnyösen piridin-hidrokloriddal összeolvasztjuk 150-250 °C-on. A találmány szerinti eljárással nyert (1) általános képletű vegyületeket savval reagáltatva, a megfelelő sav­­addíciós sót kapjuk. E sók előállítására előnyösen fizioló­giásán elfogadható savakat használunk, ilyenek például a következők: szervetlen savak, például kénsav, halogén­hidrogén savak, például sósav, hidrogen-bromid, továbbá foszforsav, például ortofoszforsav, salétromsav, szulfa­­minsav, továbbá szerves savak, így például alifás, aiicikli­­kus, aromás, araiifás vagy heterociklusos egy-vagy több­­bázisú karbon-, sz.ulfon- vagy kénsavak, így például han­­gj'asav, ecetsav, propionsav, pivalinsav, dictil-ecetsav, ma­­.lonsav, borostyánkősav, pimeünsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkösav, almasav, benzoesav, szalicilsav, izoniko­­tinsav, metán- vagy etánszulfonsav, etándiszulfonsav, 2- hidroxi-etánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluolszul­­fonsav, naftalin-mono- és diszulfonsav, laurilkénsav. Fi­ziológiásán elfogadható snvaddíciós sók, például a pik­­rátok alkalmasak az (I) általános képletű vegyületek el­választására és tisztítására. Az (!) általános kcpíctű vegyületek kívánt esetben sóikból erős bázissal, például nátrium- vagy kálium-hid­­roxiddal vagy -karbonáttal való kezeléssel felszabadítha­tok. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületeket, vagy fiziológiásán elfogadható sóikat hatóanyagként alkalmazhatjuk gyógyszerkészít­ményekben oly módon, hogy adott esetben egy vagy több más hatóanyaggal együtt legalább egy hordozó­­anyaggal cs/vagy segédanyaggal elkeverjük és a kivánt, adagolásra alkalmas készítménnyé alakítjuk. Ily módon a találmány oltalmi körébe tartozik a gyógy­szerkészítmények előállítási eljárása is. Az eljárással elő­állított készítmények legalább egy (1) általános kcpletű vegyületet és/vagy sóját tartalmazzák, és a humán- és ál­latgyógyászatban egyaránt gyógyszerként használhatók. Hordozóanyagként szerves vagy szervetlen, enterális (pél­dául őrá! is), purenterális vagy helyi adagoláshoz alkalmas anyagokat használunk. Ilyenek például a következők: víz, növényi olajok, bcnzilalkoholok, polietilénglikol, zselatin, szénhidrátok, például laktóz vágj' keményítő, magnezium-sztearát, tál kuni, vazelin.. F.nterális adagolás­ra például a tabletta-, drazsé-, kapszula-, sz.irup-, oldat-, csepp vágj' kúpkészítmények, parenterális adagolásra az oldat-, előnyösen olajos- vagy vizes oldat-, szuszpenzió-, emulzió- vagy implantátum-készítmények, helyi kezelés­re, például kenőcsök, krémek vagy púderek alkalmasak. A találmány szerinti új vegyületeket liofolizálhatjuk és a liolílizáí uniókból injekciókcszitményeket állíthatunk elő. A találmány szerinti készítmények lehetnek steril i-5 <0 15 20 25 30 35 4D 45 G-3 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents