195646. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 5-fenil-karbamoil- tiobarbitursav-származékok, valamint az ezeket tartalmazó féregirtó készítmények előállítására

5 195 646 6 mény előállítása, melyek hatóanyagként az egyes tau­­tomereket, azok elegyét, illetve azoknak sóit tartal­mazzák. Az a), b) cs c) cljárásváltozatokban alkalmazott ki­indulási anyagok részben ismertek, például a 2 936 457 számú NSZK-beli nyilvánosságrahozatali iratból, vagy - amennyiben újak - az ismert anya­gokhoz hasonló módszerekkel előállíthatók. Új kiindulási anyagok az (Va) általános képletü izocianátok, ahol R'3 egy vagy két halogénatommal, nitrocsoporttal vagy 1 —5 szénatomot tartalmazó 1—4 szénato­mos halogén-alkil-csoporttal szubsztituált piri­­dilcsoport, és R4 és Rs egymástól függetlenül hidrogén- vagy halo­génatom, 1-5 szénatomos alkilcsoport, vagy 1 - 3 szcnatomos alkoxicsoport. Az (Va) általános képletü új izocianátokat ismert módszerekkel állíthatjuk elő, például Houben-Weyl, Method, d. Organ. Chemie, Twitchett, H. .1., Chem. Soc. Rév., 3, (1974), 209 — 230., az A) reakcióvázlal szerint. Az A-reakcióvázlatban R3, R4 és R5 az előzőekben az (Va) általános képletnél megadottak. A reakciót 50-150 °C hőmérsékleten, a reakció­komponensekkel szemben inert vagy a reakció szem­pontjából előnyös oldó- vagy hígitószerek jelenlété­ben végezzük. A (Via) általános képletü azidokat ugyancsak is­mert eljárásokkal, Patai, Chemistry of the Acido Gro­up, 503-554. old. (1971), Interscience Publ. New York, szerint állíthatjuk elő. A reakciót a B-reakcióvázlat szemlélteti. A B-reakcióvázlatban R3, R4 és R, az (Va) általá­nos képletnél megadott jelentésű, R 1 - 4 szénatomos alkil- vagy adott esetben nitrocsoporttal szubsztituált fenilcsoport, és A alkálifématom. A reakciót — 50 cs + 30 °C közötti hőmérsékleten, a reakciókomponensekkel szemben inert, vagy a reak­ciót elősegítő oldó- vagy hígítószerek jelenlétében vé­gezzük. Az (Va) cs (Via) általános képletü vegyülctck előál­­lítísára szolgáló reakciók során például a következő oldó- vagy higítószereket alkalmazhatjuk: éterek és éterjellegű vegyületek, például dialkil-éterek, például dietil-éter, diizopropil-éter, terc-butil-metil-éter, ani­­zol, dioxán, tetrahidro-furán, alifás és aromás szén­­hidrogének, például benzol, toluol, petroléter, halogé­nezett szénhidrogének, például klór-benzol, metilén­­klorid, kloroform, etilén-klorid, tetraklór-etilén, szén­­tetraklorid, nitrilek, például acetonitril, propionitril, N,n-dialkilezett amidok, például dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid, ketonok, például aceton, dietil­­keton, metii-etil-keton és ezen oldószerek elegyeí. Ugyancsak újak azok a (11) általános képletü ki­indulási anyagok, melyek képletében R 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy adott eset­­t ben nitrocsoporttal szubsztituált fenilcsoport, és R, cs R2 az (I) általános képletnél megadott. A (II) általános kcpletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy (IV) általános képletü tiobarbitur­­sav-származékot (VII) általános képletü klórhangya­savészterrel reagáltatunk —R„ R2 és R az előzőekben megadott - bázis, például piridin jelenlétében. A reakciót - 50 és + 50 °C, előnyösen 0 és 30 °C közötti hőmérsékleten végezzük, adott esetben a rcak­­cíókomponensekkelszemben inert, vagy a reakciót elősegítő oldó- vagy hígítószerek jelenlétében, illetve ezek távollétében, maga az alkalmazott bázis szolgál egyedüli oldószerként. Oldó- és hígítószerként például ugyanazokat a vegyületeket alkalmazhatjuk, melye­ket az a), b) és c) eljárások esetén leírtunk. Az (I) általános képletü vegyületek előállításának egy különösen előnyös módja, ha a teljes reakciót egy reakcióedényben játszatjuk le oly módon, hogy elő­ször a (II) általános képletü vegyületeket állítjuk elő a (IV) általános képletü vegyületek és a klórhangya­­sav észter reakciójában, majd a kapott terméket izo­lálás nélkül rcagáltatjuk a (III) általános képletü vcgyülcltcl az a) eljárás szerint. Ezt az eljárást a C- reakcióvázlat szemlélteti. A példákban szereplő I., II., és III. táblázatban olyan III, V, és VI általános képletü vegyületeket adunk meg, melyeket az előzőekben cmlitcti eljárá­sokkal állítottunk elő. Ismeretes, hogy a mclcgvérüeken előforduló endo­­paraziták, mindenekelőtt az élősködő férgek a gazda­állatokban súlyos károkat okoznak. Az ilyen, hel­minthiasis által okozott károk mindenekelőtt a szarvasmarhákon jelentkező krónikus, és elsősorban a bőrön fellépő férgek fertőzése esetén népgazdasági sze mpontból is jelentősek lehetnek. Az ilyen betegsé­gek az állatoknál többek között termelés-veszteséget, az ellenállóképesség gyengülését és megnövekedett mortalitást okozhatnak. Különösen veszélyes beteg­ségeket okoznak a gyomor- és bélrendszerben, vala­mint más szervekben élősködő férgek, melyek például kérődzőknél, például szarvasmarháknál, juhoknál és kecskéknél, valamint lovaknál, sertéseknél, szárnya­soknál, rőtvadaknál, kutyáknál és macskáknál léphet­nek fel. A jelen leírásban férgek alatt főleg a parazita férge­ket értjük, melyek a Phyla Plathelminthes (cesztódák, trematódák) és Némát hclminthes (nematódák és ro­kon férgek) nemzetséghez tartoznak, tehát a gyűrűs férgek, szívó férgek cs hengeres férgek, melyek az emésztőrendszerben és más szervekben, például máj­bari, tüdőben, belekben, nyirokrendszerben, vérben élősködnek. Nagy szükség van tehát olyan gyógyászati készít­mények kidolgozására, melyek egyrészt a férgeket bármely fejlődési állapotukban pusztítják, ugyanak­kor védelmet nyújtanak ezen paraziták által okozott fertőzések ellen. Számos féregirtó hatású anyag ismert, melyeket különböző féregfajok leküzdésére alkalmaznak. Ezek alkalmazása azonban nem kielégítő, részben azért, mert elviselhető dózisban hatásspektrumuk kifejtése nem lehetséges, illetve terápiásán hatásos dózisban nem kívánt mellékhatásokkal vagy tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezenkívül bizonyos vegyület típusok­kal szemben kialakult rezisztancia is egyre jelentősebb szerephez jut. így például az irodalomban ismertetett „Albcndazo!” |l 464 326 számú brit szabadalmi leí­rás, Am. I. Vet. Rés., 38, 1425— 1426 (1977); Am. J. Vet. Rés., 37, 1515- 1516 (1976); Am. J. Vet. Rés., 38,807 - 808 (1977); Am. J Vet. Rés., 38, 1247- 1248 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents