195639. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként fenoxi-metán-származékokat tartalmazó növényi növekedést szabályozó készítmények és eljárás a hatóanyag előállítására
5 195 639 6 egyezik. X2 előnyös jelentése hidrogén-, nátriumvagy káliumatom. A (IV) általános képletíí lcnol-származékok ismertek, illetve ismert eljárások segítségével állíthatók elő. A b) eljárás másik kiindulási anyagát az (V) általános képletíí halogénmetil-fenil-szulfidok képezik. Az (V) általános képletben R2, R5 és m előnyös jelentése a már megadottal egyezik. Hal előnyös jelentése klór-vagy brómatom. Az (V) általános képletíí halogénmetil-fenil-szulfidok ismertek, illetve az irodalomból ismert módon állíthatók elő [Liebigs Ann. 563, 54 (1949)]. A b) eljárás során savmegkötőszerként az ilyen reakcióhoz általában használt savmegkötőszerek bármelyikét alkalmazhatjuk. Előnyösen az a) eljárással kapcsolatban előnyösnek mondott savmegkötőszereket használjuk. A b) eljárásban hígítószerként gyakorlatilag minden közömbös szerves oldószer alkalmazható. Előnyös hígítószerek az alábbiak: alkoholok, így metanol vagy etanol, éterek, például dioxán vagy telrahidrofurán, továbbá ketonok, például accton, vagy amidok, így dimetil-formamid, végül alifás és aromás, adott esetben halogénezett szénhidrogének, így pentán, hexán, heptán, ciklohexán, petroléter, benzin, ügroin, benzol, toluol, xilok, diklór-metán, diklóretán, kloroform, szénietraklorid, klór-benzol és o-diklór-benzol. A b) eljárás végrehajtása során a re akció hőmérsékletet nagyobb tartományon belül változtathatjuk. Általában 0 °C és 80 °C közötti, előnyösen 20 °C és 60 C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. Általában légköri nyomáson hajtjuk végre a b) eljárást, de csökkentett vagy emelt nyomáson is reagáltathatjuk a komponenseket. A b) eljárás során a (IV) és (V) általános képletű komponenseket általában mintegy ekvimoláris menynyiségekben visszük reakcióba. Lehetséges azonban az egyik vagy a másik komponens, előnyösen a (IV) általános képletíí fenol-származék feleslegben való alkalmazása is. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. Amennyiben a (IV) általános képletű fenol-származékot feleslegben alkalmaztuk, ajánlatos a felesleg feldolgozás előtti eltávolítása a reakcióelegy vizes alkálifém-hidroxiddal történő kirázása útján. Ha a b) eljárással olyan (Ib) általános képletű vcgyületeket óhajtunk előállítani, amelyekben n jelentése 1 vagy 2, az (Ic) általános képletű vegyületet az a) eljárással kapcsolatban már leírtak szerint oxidáljuk. A c) eljárás kiindulási anyagként szükséges szulfinsav-sókat a (VI) általános képlet definiálja. E képletben R2, R5 és m előnyös jelentése a fent megadott. M előnyös jelentése nátrium- vagy káliumatom. A (VI) általános képletű szulfínsav-sók ismertek, illetve ismert módon, egyszerűen állíthatók elő (Houben-Weyl „Methoden der organischen Chemie”, IX. kötet, Thieme-Verlag, Stuttgart 1955). A c) eljárás másik kiindulási komponensére, a (III) általános képletű halogénmetil-fenil-éterekre az a) eljárás ismertetése során már kitértünk. A c) eljárás során katalizátorként az ilyen reakciók esetén használatos reakeiógyorsítók közül bármelyiket alkalmazhatunk. Előnyösek szervetlen jód-vegyületek, például nátrium-jodid vagy kálium-jodid. A c) eljárás során hígítószerként minden közömbös szerves oldószer alkalmazható. Előnyösen alkoholokat, így etanolt vagy propanolt, étereket, például dioxánt vagy tetrahidrofuránt, vagy szénhidrogéneket, így toluolt, vagy halogénezett szénhidrogéneket, például kloroformot, végül ketonokat, például acctont alkalmazhatunk. A c) eljárás során a reakcióhőmérsékletet szélesebb tartományon belül változtathatjuk. Általában 20 °C és 100 °C közötti, előnyösen 40 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. Általában légköri nyomáson hajtjuk végre a reagáltatást, de csökkentett vagy emelt nyomáson is reagáltathatjuk a komponenseket. A c) eljárás során a (VI) és (III) általános képletű kiindulási vegyületeket általában mintegy ekvimoláris mennyiségekben visszük reakcióba. Az egyik vagy a másik komponenst, előnyösen a (V!) általános képiéin szulfinsav-sót azonban feleslegben is alkalmazhatjuk. Katalizátor alkalmazása esetén 1 mól (III) általános képletű halogénmetil-fenil-éterre mintegy 0,001—0,1 mól katalizátort számítunk. A reakcióelegy feldolgozása és a végtermék elkülönítése a szokásos módon történik. A d) eljárás kiindulási vegyületeit az (le) általános képlet definiálja. E képletben n jelentése 0,1 vagy 2. Az (le) általános képletű vegyületek ismertek, illetve a fent részletezett találmány szerinti eljárásokkal állíthatók elő. A d) eljárás a) változatának másik kiindulási komponensét a (VII) általános képletíí vegyületek képezik. A (VII) általános képletben R7 előnyös jelentése az alábbi: 2—8 szénatomos alkilcsoport, 2—8 szénatomos alkenilcsoport, az alkoxirészben 1-4 szénatomot és az elkilrészben 1—4 szénatomot tartalmazó alkoxiilkilcsoportot, az alkiltiorészbcn 1 4 szénatomot és az alkilrészben 1-4 szénatomot tartalmazó alkiltiorlkilcsoport vagy —C1I2-O—(CH2—CH2~0)—Alk általános képletű csoport, ahol Alk jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport. A (VII) általános képletű vegyületek ismertek. A d) eljárás a) változatához hígítószerként közömbös szerves oldószereket, így diklór-mctánt, toluolt, xilolt vagy élért, vagy pedig a (VII) általános képletíí reakcíókomponens feleslegét alkalmazzuk. A reakcióhőmérsékletet szélesebb tartományon belül változtathatjuk. Általában 50 °C és 200 °C közötti, előnyösen 80 °C és 160 °C közötti hőmérsékleten végezzük a reagáltatást. A d) eljárás a) változatát légköri vagy emelt nyomáson hajtjuk végre. Előnyösen nyomásálló reakcióedényben, a komponensek beálló saját nyomásán reagáltatjuk e komponenseket. ,A d) eljárás a) változata esetén az (le) általános képletű vegyületet általában a (VII) általános képletű vegyület nagyobb feleslegével reagáltatjuk, így a felesleg egyben hígítószer gyanánt is szolgál. Katalitikus mennyiségű bázist is adunk a renkcióclcgyhcz. Számos esetben ajánlatos, ha a bázist a reakció előtt állítjuk elő úgy, hogy fémnátriumot vagy fém5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
