195532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás algák kinyerésére

1 195 532 2 hozzuk érintkezésbe a sejtmembrán feltörése és a sejt tartalmának kiszabadítása céljából, majd az utóbbit oldószeres extrakcióval vagy más ismert módon nyer­jük ki. Előnyösen a kiválasztott oldószer a ß-karotint is oldja és így ellátja a sejt-feltörés és a /3-karotinkivonás kettős funkcióját. Az eljárás algáknak olyan sósvizekből való begyűjté­sére is alkalmazható, melyekben a nátrium-klorid kon­centráció alacsony ahhoz, hogy a hidrofób szubsztráton való adszorpció bekövetkezzék. Ilyen esetben a sósvíz koncentrációját a megfelelő magasabb szintre kell be­állítani. Itt megjegyzendő, hogy az algák hidrofil -> hidrofób átalakulása nem hirtelen, azaz nem valamely specifikus sókonccntrációnál következik be. A változás azonban mindenképpen létrejön, ha a koncentráció körülbelül 3M. A találmány szerinti eljárás kivitelezésére alkalmas hidrofób adszorbensek közé tartoznak szerves polime­rek, mint polialkilének, például polietilén vagy poli­propilén; poliamidok, például nylon; poliészterek, poliakrilátok, poliakrilonitrilek, ésfluorozott polimerek, például teflon. A polimereket előnyösen finom eloszlású porok vagy rostok formájában használjuk, melyeknek nagy a felszíni területe. Egyéb nagy felszíni területű adszorbensek is használhatók, amennyiben hidrofóbok vagy megfelelő eszközzel hidrofóbbá tettük őket, pél­dául alkalmas szilánnal vagy szilikonnal kezelve. Szilani­­zált üveggyapot vagy gyöngyök különösen hasznos hidrofób adszorbensek a találmány szerinti eljáráshoz. Finoman eloszlatott hidrofób ásványok is alkalmazha­tók. Kielégítően használható ásvány például a kalkopirit (szulfidos rézérc) és a rutil, hematjt, ilmenit, magnetit és piroluzit (oxidos ásványok). A magnetit különösen jó adszorbensnek bizonyult az algákhoz és megvan az az előnye, hogy könnyen szeparálható és kinyerhető a sós oldatból mágneses eszközzel. Hidrofób szerves anyagok, mint finomra elporított grafit és antracit szin­tén jó adszorbenseknek bizonyultak a találmány szerinti eljárásban. Az eljárás számos úton alkalmazható a Dunaliella fajta begyűjtéséhez tömény sósvizekből; az egyik a hidrofób szűrésként ismert technika, melynél a meg­felelően tömény (3M) sósvízben lévő algaszuszpenziót hidrofób anyaggal lazán megtöltött ágyon, mint szilani­­zált üveggyapoton bocsátjuk át. Az algákat az üveggyapot felülete könnyen visszatartja, melyről azután hígabb só­oldattal, mint 0,5M nátrium-klorid-oldattal eluálhatók. E technikát oszlopon, vagy szállítószalagos szűrőn való szűrés formájában alkalmazhatjuk; az utóbbinál a szala­got alkalmas hidrofób anyagból állítjuk elő. Hasonló elven alapuló másik szűrési technikánál az egységnél kisebb sűrűségű hidrofób adszorbens finom diszperzió­ját vezetjük be az algalcnyészctbc és az algákat adszor­­beálódni hagyjuk; ezután az algákat flotálással gyűjtjük össze. Egy másik módszer szerint az algákat hidrofób bevonattal ellátott magnetit részecskéken adszorbeáltat­­juk, amilyenek például olajnak víztől való elválasztására használatosak. A találmány egyik sajátossága, hogy vízzel vagy 1M- nál alacsonyabb koncentrációjú nátrium-klorid-oldatok­­kal mosva a kimerült adszorbens reaktiválható a további használat számára. Az eljárást, mellyel a Dunaliella fajtát sósvizes szusz­penziójából kinyerjük, egy Victoria állambeli természetes sóstó vizének alkalmazásával mutatjuk be. A sósvíz nát­­rium-kloridra nézve lényegében telített és jellemző kép­viselője olyan természetes eredetű sósvizeknek, melyek agyaggal, só tűrő baktériumokkal és egyéb anyagokkal szennyezettek. A minta vizsgálata azt mutatja, hogy a térfogategységre eső sejtszám magasabb az ilyen termé­szetes sótartalmú vizekre jellemzőnél, és hogy a sejtek nagy része élő. Csak néhány roncsolt sejt és szabad lipidből és szabad ß-karotinbol álló fragmentum talál­ható. Az egyes ép sejtek nagy koncentrációban tartalmaz­nak /3-karotint, összehasonlítva a bennük lévő klorofil koncentrációjával. A sejtszuszpenziót nylon 66, poliészter, poliakrilát, teflon (politetrafluoretilén) anyagból és alkalmas szilán­nal való kezeléssel hidrofóbbá telt üveggyapotból ké­szült lűdrofób rostokból álló porózus adszorbens betéten bocsátjuk át. Minden esetben a Dunaliella sejtek kielégítő adszorpciója következik be és az algasejtek adszorbeálva maradnak a szűrőbetét sejtmentes telített nátrium­­klorid-oldattal való mosása során is, amit az eredeti szuszpenzióban jelenlévő, zárványként bezárt agyag, baktériumsejtek és egyéb idegen anyagok eltávolítása cél­jából hajtunk végre. Ezután a szűrőbetéteken, melyekre az algasejtek rátapadtak, lM-nál alacsonyabb koncent­rációjú nátrium-klorid-oldatot hagyunk átszivárogni. Megfigyelhető, hogy ennek hatására a sejtek az adszor­­bensről könnyen deszorbeálódnak és a rendszert a ki­folyó folyadékkal együtt elhagyják. Azt találtuk, hogy az így regenerált adszorbens betétek a sósvíz friss mintá­jából további Dunaliella sejteket képesek adszorbeálni, és a folyamat sokszor megismételhető. A Dunaliella sejteknek a hidrofób adszorbenseken való, fentiekben leírt adszorpciója lehetővé teszi a sejtek koncentrálását és elősegíti ß-karotintartalmuk kinyerését. Azt találtuk, hogy a Dunaliella sejtek miközben még a hidrofób adszorbensen vannak adszorbeálva — a sejt­membrán károsítására képes oldószerrel feltörhetők és alkalmas oldószert választva elérhető, hogy a kivonandó ß-karotin elhagyja a hidrofób felszínen abszorbeált sejt­törmeléket és oldhatatlan sejtkomponenseket. Ilyen célra alkalmas oldószerek közé tartoznak egye­bek mellett a klórozott oldószerek, mint metilén-diklo­­rid, kloroform, tetraklór-metán és triklór-etilén, és aromás szénhidrogének vagy aromás és alifás szénhidro­gének elegyei. Szénhidrogének, mint benzol, toluol és kereskedésbeli ásványolajfrakciók, melyek aromás, vagy alifás és aromás szénhidrogéneket tartalmaznak, szintén használhatók. Aromás szénhidrogének alkalma­sabbak az alifás szénhidrogéneknél, mivel jobban oldják a karotinhordozó anyagokat. A ß-karotin kinyerésének elősegítése szempontjából előnyben részesítjük a viszony­lag alacsony, mintegy 100 °C vagy ennél is alacsonyabb forráspontú oldószereket. Folyékony szén-dioxid szin­tén alkalmas oldószer a ß-karotin extrakciójához, és alacsony forráspontja a lehetséges legkisebbre csökkenti a kivont karotinhordozó anyagok bomlási hajlamát szeparálásuk és izolálásuk folyamán. Az oldható komponens triterpenoiodok és lipide­­ket is tartalmaz a ß-karotinon kívül. E komponensek könnyen elválaszthatók a ß-karotintol, például szakaszos kristályosítással vagy oldószerek közötti megosztással, és egyéb felhasználáshoz — például mint kémiai nyers­anyagok — kinyerhetők. A ß-karotin kivonása után visszamaradt sejttörmeléket 3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents