195532. lajstromszámú szabadalom • Eljárás algák kinyerésére

1 195 532 2 úgy deszorbeálhatjuk az adszorbensről, hogy azt híg nátrium-klorid-oldattal vagy vízzel mossuk a már leírt módon, és az így regenerált adszorbenst további haszná­lathoz visszavezetjük a folyamatba. A fehérjetartalmú anyagból álló sejttörmelék bármely alkalmas eszközzel kinyerhető és például törzstáp vagy fehérjeadalék formájában, vagy mint fehéijeforrás más célokra felhasználható. A vízoldható sejtkomponensek — főleg glicerin — szintén kinyerhetők a mosófolyadékból. A találmány elveit és gyakorlatát tovább illusztrálják a következő példák, anélkül, hogy a találmány ható­körét korlátoznák. 1. példa Üveggyapotot ,,szilanizálunk” és hidrofóbbá teszünk olymódon, hogy 10 percre hexánnal készült 10%-os(tér­fogat per térfogat) diklór-dimetil-szilán-oldatba (Union Carbide silane A156) merítjük. Ezután a kezelt üveg­gyapotot desztillált vízzel ötször kimossuk. 15 cm hosszú és 7 cm külső átmérőjű oszlopot óvatosan megtöltünk 90 g kezelt üveggyapottal és telített nátrium-klorid­­oldatban lévő, milliliterenként 103 * 5 sejtet tartalmazó 1,5 liter Dunaliella salina sejtszuszpenziót bocsátunk át az oszlopon 1,3 liter per perc áramlási sebességgel. Az oszlopot kiszárítjuk és 700 ml metilén-kloridot veze­tünk át rajta. A kifolyó metilén-dikloridot összegyűjtjük és (3-karotintartalomra nézve elemezzük. A metilén-di­­klorid az eredeti oldatban lévő sejtek (3-karotinjának 77 %-át tartalmazza. Ezután az üveggyapotot oly módon reaktiváljuk, hogy 1,6 liter desztillált vizet bocsátunk át az oszlopon a maradék sejttörmelék deszorbeálására és lemosására. A reaktivált üveggyapotot ugyanilyen kísérletben, további azonos Dunaliella szuszpenzió mintájával újrahasználjuk, és lényegileg azonos eredményeket kapunk. 2. példa 10 g magnetitet [0,85 mm lyukbőségű szitán átmenő] hexánnal készült 10%-os diklór-dimetil-szilán-oldattal 20 percig szilanizálunk, majd vízzel mossuk és 110 °C-on szárítjuk. A szilanizált magnetitet telített nátrium­­klorid-oldattal készült 50 ml Dunaliella salina sejt­­szuszpenzióval (2X105 sejt/ml) 10 percig keverjük. Ez­után permanens mágnes segítségével a szilanizált magne­titet eltávolítjuk az oldatból. A magnetiten adszorbeált sejteket metilén-dikloriddal érintkeztetve elroncsoljuk, majd a metilén-dikloridot elválasztjuk és meghatározzuk (3-karotintartaImát. A Dunaliella sejtek eredeti szusz­penziójában jelenlévő (3-karotin 87%-a mutatható ki a metilén-dikloridban. A szilanizált magnetitet 5 X10 ml vízzel mosva reakti­váljuk. A kísérletet ezután a reaktivált magnetittel meg­ismételjük és a használt Dunaliella sejtszuszpenzióban lévő (3-karotin 70%-a mutatható ki a metilén-dikloridban. 3. példa 20 cm hosszú és 1,5 cm külső átmérőjű oszlopot óvatosan poliészter-rosttal (1 g) töltünk meg. Dunaliella salina sejtek telített nátrium-klorid-oldatban lévő szusz-4 penzióját (2X105 sejt/ml) bocsátjuk át az oszlopon 8 ml/min áramlási sebességgel. A rostot ezután 20 ml teli tett nátrium-klorid-oldattal mossuk és az oszlopot kiszá­radni hagyjuk. Ezután a rostot Soxhlet-extraháló készü­lékbe visszük át és tetraklór-metánnal extraháljuk. A kivo­nat elemzése alapján a poliészter-roston adszorbeálódott Dunaliella sejtekből 2,1 mg (3-karotint nyertünk ki. 4. példa A 3. példa eljárását követjük azzal a különbéggel, hogy poliészter-rost helyett 1 g nylon-rostot használunk. A tetraklór-metános kivonat elemzése azt mutatja, hogy 0,5 mg (3-karotint nyertünk ki. 5. példa Politetrafluoreíilén-rostot (1,5 g) 316 °C-on 98%-os kénsavban aktiválunk és a keverék elszíntelenedéséig salétromsavat adunk hozzá. A rostot elválasztjuk, vízzel mossuk, szárítjuk és a 3. példa eljárása szerint alkalmaz­zuk. A tetraklór-metános kivonatban (3-karotin (0,4 mg/g rost) mutatható ki. 6. példa Akrilát-rostot (1 g) kezelünk a 3. példa leírása szerint; 0,5 mg (3-karotint nyerünk ki. 7. példa Antracitot (12,5 g) olyan finomra őriünk meg, hogy átmenjen a 0,12 mmH lyukbőségű szitán, majd 30 percig telített nátrium-klorid-oldattal (250 ml) készült Duna­liella salina scjtszuszpcnz.ióval (2X 10s sejt/ml) keverjük. A keverőt ezután leállítjuk és a keveréket ülepedni hagy­juk, majd a felülúszó folyadékot dekantáljuk és lazán tömörített üveggyapot dugón átszűrjük. Úgy a leülepe­dett, mint a szűrőn maradt anyagot telített nátrium­­klorid-oldattal (20 ml) mossuk és a mosóoldatokat elönt­jük. A szűrődugót ugyanabba az edénybe visszük át, mint az üledéket és az egyesített szilárd anyagokat egymás után többször metilén-kloriddal addig mossuk, amíg a mosófolyadékot (3-karotin már nem színezi. A metilén-diklorid oldatot elemezve azt találjuk, hogy az 0,7 mg (3-karotint tartalmaz, per gramm antracit. 8. példa Grafitot (12,5 g) használunk antracit helyett, és meg­ismételjük a 7. példa eljárását. A metilén-dikloridoldatot elemezve azt találjuk, hogy az 0,6 mg (3-karotint tartal­maz per gramm grafit. 9. példa Kalkopiritet (12,5 g) használunk a 7. példa eljárásá­ban és 0,6 mg (3-karotint mutatunk ki per gramm kalko­­pirit. 5 10 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents