195518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás morfolinil-daunorubicin- és morfolinil-doxo-rubicin-származékok és analógjaik előállítására
1 195 518 2 A C3iH3gN20it ■ HCl • 2H20 képlet alapján: számított: C% 54,19; H%6,31; Cl“%5,16; N%4,08; talált: C% 54,17; H% 5,95; CF% 4,88; N% 3,87. 4. példa 3'-dezarnino-3'-(3''-ciano-4''-morfolinil)-5-iminodaunorubicin előállítása 0,031 g 3'-dezainino-3'-(3,'-ciano-4"-morrolinil)-daunorubicin 1,0 ml diklór-metánnal készített, oldatát hozzáadjuk 5 ml ammóniával telített metanolhoz 0 °C-on. Az elegyet 30 percig keverjük, majd 3 °C-on 45 óra hoszszat tároljuk. A reakció terméket szárazra pároljuk és a kapott maradékot feloldjuk 5 ml kloroform és metanol 19:1 arányú elegyében és koncentráljuk. Ezt a lépést megismételjük. A maradékot feloldjuk kloroform és metanol elegyében és 2 mmX 20 cmX 20 cm-es szilikagél-lemezekre visszük és előhívószerként kloroform és metanol 9:1 arányú elegyét használjuk. A fő sávot eluáljuk és analizáljuk. Tömegspektroszkópiásan kimutatva a vegyület 3'-dezamino-3'-(3’'-ciano-4 -moifolinil)- 5-iminodaunorubicin. Tömegspektrum (TMS származékokként), m/e 882 [(TMS)4 —HCN], 810 [M(TMS)3- — HCN], MS 70 co-nél egy alapcsúcsot mutat (HCN) m/e 27:nél). . Vékonyréteg-kromatográfia SiGel CHC13-CH30H (19:1 v/v) Rf = 0,32. 5. példa Az 1. példa szerinti előállítást megismételjük, és a 4. példa szerint előállított 3’-dezamino-3,-(3"-ciano4''morfolinil)-doxorubicint használunk kiindulási anyagként 3,-dezamino-3'-(4''-morfolinil)-doxorub!cin helyett. Az 1. példa szerinti védö-aminálás és védő-izolálási sort használjuk és így 3'-dezamino-3'-(3"-ciano-4''-morfolinil)-5-iminodoxorubicint kapunk végtermékként. Részletesebben a fenti eljárást az alábbiakban írjuk le: A) 0,241 g 3'-dezamino-3'-(3"-ciano4"-morfolinil)doxorubicin 4 ml vízmentes piridinnel készített oldatához 0,587 g p-anizil-klór-difenil-metánt adunk. Az oldatot szobahőmérsékleten sötétben 44 óra hosszat keverjük. Az elegyet lehűtjük, 0,5 ml metanollal hígítjuk, Szobahőmérsékleten 3 óra hosszat keverjük, majd hozzáadjuk 50 ml híg nátrium-hidrogén-karbonáthoz és diklór-metánnal extraháljuk. Az extraktumokat bepároljuk, a maradékot feloldjuk 3 ml diklór-metánban és kicsapjuk 40 ml dietil-éter lassú hozzáadásával. 0,333 g (97 %) 14 -0- p -anizil -difenil - metil -3’-dezamino -3'-(3''-ciano-4"-morfolinil)-doxorubicint kapunk. 90 MHz NMR (CDCJ3) 13,84 (s, 6-OH), 12,99 (s, 11—OH), 7,82 (d, 1-H), 6,70-7,75 (m, 2-H, 3-H, tritü-arii), 5,42 (bs, l'-H), 5,08 (bs, 7-H), 4,45 (bs, 2, 14-H2), 4,19 (s, 9—OH), 4,00 (s, OCH3), 3,79 (s, OCH3), 3,30-4,15 (m, 4-H, 5-H, 2”-Ha, 3’’-H, 6”-Ha), 1,60-3,10 (m, 2'-H2, 8-H2,5%-H2,10-H2, 3’-H), l,13(d,6'-Hs). B) 0 ,369 g 14-0-p-anizil-difenil-meti!-3'-dezamino-3'(3''-ciano4'' inorfolinilj-doxorubicin 8 ml diklór-mctánnal készített oldatát hozzáadjuk 25 ml ammóniával telített metanolhoz 0 “C-on. Az elegyet 0 °C-on 1 óra hosszat keverjük, majd állni hagyjuk 3 °C on 26 óra hosszat. A reakcióelegyet bepároljuk, hogy teljesen eltávolítsuk az ammóniát, és így 0,376 g lila színű maradékot kapunk. C) A B) rész szerinti maradékot feloldjuk 1,5 ml diklór-metánban és az oldatot 1,5X28 cm-es, 200— 400 mesli szilikagél-oszlopon visszük és 50 ml diklórnetánnal, majd diklór-metán és metanol alábbi arányú elegyével eluáljuk: 99:1, 200 ml; 98 :2, 300 ml; 97 :3, 100 ml; 95 :5, 100 ml és 90:10,200 ml. 360 ml kezdeti cluátum gyűjtése után egy 125 rules frakciót bepárolva 0,203 g l4-0-p-anizil-direnll-inctit-3'-dczamlno-3'-(3''c':ano4”-morfolinil)-5-iminodoxorubicint kapunk. D) A C) rész szerint kapott maradékból 0,158 g mintát 0 °C-ra hűtünk és feloldjuk 8 ml jéghideg 50%-os hifluor-ecetsavban. Az oldatot 0 °C-on 2 percig keverjük, majd 100 ml jeges vízre öntjük. A vizes elegyet négyszer 10 ml kloroformmal extraháljuk és az összesített extraktumokat híg nátrium-hidrogén-karbonáttal és vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk, Celiten leszűrjük és bepároljuk. A maradékot feloldjuk 3 ml kloroform és metanol 4 :1 arányú elegyében, az oldatot keverjük és hozzácsepegtetünk 25 ml étert. A kapott csapadékot elkülönítjük és 0,093 g 3,-dezamino-3-(3,,-ciano4"morfolinil)-5 -iminodoxorubicínt kapunk. A vékonyréteg-kromatográfiás és 300 MHz NMR- aralízis szerint ez az anyag diasztereoizomer-elegy. A Waters Radial-Pak C-18-as oszlopon végzett nagynyomású folyadék-kromatográfiás analízissel 0,05 ni pH = 4-es citrát-puffer/metanol 40:60 arányú elegyét alkalmazva 18,4 percnél és 25,0 percnél mutatkoztak csúcsok 69 :31 arányban. A termek 300 MHz NMR- sprktrum két rezonanciát mutatott az 1-H, 2-H, 3-H, l'-H, 7-H, 14—H2, 9-OH, OCHa, 10A-H és 6-H3 protonoknál. 300 MHz NMR CDC13 15,61 (s, 11- OH), 13,74 (d, 6 OH), 9,27 (d, NO), 8,21,8,|9 (2d, I H), 7,73, 7,72 (26, 2-11), 7,33,7,32 (2d, 3-H), 5,77,5,72 (2d, l'-H), 5,41, 5,38 (2m, 7-H), 4,79, 4,77 (2s, 14-H2), 4,72, 4,66 (2s, 9-OH), 4)5,444 (2s, OCH3), 4,04 (m, 5'-H), 3,97 (m, 3"-H, 2''B-H), 3,75 (m, 6"-H2, 4'-H), 3,59 (m, 2''A-H), 3,23 (d, 10B-H), 3,03 (m, 10A-H, 3'-H), 2,72 (m, 5"-H2), 2,33 (m, 8B-H), 2,14 (m, 8A-H), 1,85 (m, 2-H2), 1,38, 13,47 (2d, 6'-H3). UV-Vis (ClkOH) max. 221 nm (31.000), 252 (32.900), 307 (7110), 520 sh (9110), 551 (17.400), 592 (20.700). DCI-NS m/e 638 (M + H), 611 (M = H-HCN). A C32H3,N30i] • H20 képlet alapján: számított: C% = 58.62; 11%=5,69; N%=6,41; talált: C% = 58,79; H%=5,47; N%=6,30. 6. példa A 3. példa szerinti előállítást ismételjük meg, ekvimoiáris mennyiségű kiindulási anyagot használunk a 3'-dezamino-3'-(4 '-morfolinil)-13-diliidrodoxorubicin helyeit. Kiindulási anyagként 3'-dezamino-3'-(3"-ciano-4''moifolinil)-13-dihidrodoxorubicint használunk és így 3'-dezamíno-3'-(3''-ciano-4"-morfolinil)-5-imino-13-dihidrodoxorubicint kapunk végtermékként. Tömegspektrum [IMS származékként] m/e 900 ]M(TMS)„ -HCN], Vékonyréteg-kromatográfia: SiGel CHC13—CH3OH h.9 : » v/v), Rf = 0,24. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
