195507. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új béta-karbonil-3-oxadiazolil-származékok, valamint az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
A találmány új /3-karbolin-3-oxa-diazol-származékok és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására vonatkozik. Ezeknek az új vegyületeknek értékes farmakológiai tulajdonságaik vannak, amelyek révén pszichofarmakon készítményekben alkalmazhatók. A találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű vcgyülctek és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására, ahol X jelentése egy (a) vagy (b) általános képletű oxadiazolil-csoport, amelyben R jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport vagy legfeljebb 6 szénatomos cikloalkilcsoport, R4 jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkilcsoport, vagy 1-4 szénatomos alkoxi-(l—4 szénatomos) alkilcsoport, Ra jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, mely hidroxilcsoporttal lehet helyettesítve, -SCH3, —SC2Hs csoport, OR15 általános képletű csoport - amelyben RIS jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport, bcnzilcsoport, legfeljebb 6 szénatomos cikloalkilcsoport vagy legfeljebb 6 szénatomos cikloalkenilcsoport - -CH2OR17 általános képletű csoport, amelyben R17 jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport; -C=C-CH2-N(CH3)2 csoport vagy egy (c) általános képletű csoport, amelyben R18 jelentése 1—4 szénatomos alkilcsoport, és ahol az (I) általános képletű vegyületek RA helyén egy csoportot vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoport esetében egy vagy két csoportot tartalmaznak, azzal a megkötéssel, hogy X jelentése 3-etil-l,2,4-oxa-diazol-5-ilcsoporttól eltérő, ha R4 jelentése hidrogénatom, és RA 5-helyzetű —CH2OCH3. 5-helyzctű — OCIÍ2C6II5 csoport, 6-helyzetű —SCtl3, 6-helyzetű —OCH3 vagy 6- helyzetű -0CH2C6HS csoport. A 30 254 és 54 507 számú európai szabadalmi leírások különféle olyan szubsztituált /3-karbolinokat, beleértve 3-oxa-diazolil származékokat ismertetnek, amelyek a találmány szerinti vegyületek rokon vegyületei. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a találmány szerinti vegyületek olyan pszicliotróp tulajdonságokat mutatnak, amelyek egyértelműen felülmúlják az e területen eddig ismert vegyületeket. A találmány szerinti vegyületek jobb pszicliotróp tulajdonságát az a tény igazolja, hogy nagyobb mértékben tudják kiszorítani a radioaktívan jelzett flunitrazepamot a benzodiazepin receptorokról. Ismeretes, hogy a gerincesek központi idegrendszerében lévő specifikus kötőhelyek nagy specifikus affinitást mutatnak 1,4- és 1,5-benzodiazepinek megkötésére [Squires, R. F., Braestrup, C., Natura (London) 266, (1977)]. Ezeket a kötőhelyeket benzodiazepin receptoroknak hívják. A találmány szerinti vegyületek kiszorítási aktivitását az IC50 értékek és az ED50 értékek meghatározásával állapítottuk meg. Az ICS0 érték azt a koncentrációt jelenti, amely a 3H-flunitrazcpam (1, OnM, 0 °C) specifikus kötése 50%-ának a kiszorítását okozza olyan mintákban, amelyek 0,55 ml össztérfogatú agyi membrán szuszpenziót (pl. patkányét) tartalmaznak. A kiszorításos vizsgálatot (tesztet) a következőképpen végezzük: Kezeletlen patkány előagy szuszpenzió 0,50 mi ét, melyet 25 mM KH2P04, pH = 7,1 oldattal készítünk (5-10 mg szövet/minta), 40-60 percig inkubálunk 0 °C-on 3H-diazcpámmal (fajlagos aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) vagy 3H-flunitrazepámmal (fajlagos aktivitás 87 Ci/mmól, 1,0 nM) együtt. Inkubálás után a szuszpenziót „Whatman GF/C” üvegszálas szűrőn leszűrjük, a maradékot hideg pufferoldattal kétszer mossuk, és a radioaktivitást szcintillációs számlálással mérjük. A vizsgálatot megismételjük azzal a különbséggel, hogy a radjoaktívan jelzett benzodiazepin adagolása előtt azt a vegyületet adjuk az elegyhez adott mennyiségben vagy feleslegben, amelynek meg akaijuk határozni a kiszorítási képességét. A kapott adatok alapján az IC50 értéket kiszámíthatjuk. Az EDS0 érték a vizsgálandó anyagnak azt a dózisát jelenti (mg/kg), amely a flunitrazepamnak a benzodiazepin receptorokhoz való specifikus kötését élő agyban 50%-ra csökkenti a kontroll értékhez viszonyítva. Ilyen in vivo tesztet a következőképpen végzünk: Egerek csoportjainak a vizsgálandó vegyületet különböző dózisban, injekció formájában adjuk be, rendszerint szubkután módon. 15 perccel később 3H-flunitrazepámot adunk be intravénásán, és további 20 perc múlva az egereket leöljük. Előagy membránjaikat eltávolítjuk, és ezeknek az előagy membránoknak a radioaktivitását szcintillációs számlálással megmérjük. Az ED50 értéket a dózisválasz görbékből határozzuk meg. A találmány szerinti néhány vegyület tesztelésével kapott eredményeket az 1. táblázat mutatja be. 1. Táblázat (I) általános képletű vegyületek affinitása a 3II-flunitrazepán benzodiazepin receptorhoz való kötődésének inhibeálására X R4 ra ICso ED50 ng/ml ng/ml (in vitro) (in vitro) (d)-CH2OCH3 5-OCH2Ph 0,4 0,9 (e)-ch2och3 5-OCH2Ph 0,5 1,0 (0-ch3 S-CH2OC5H5 0,26 0,4 (0-ch3 5-0-<^ 0,5 0,4 (0-ch2och3 5-0-<^ 0,2 0,2 (0-ch2och3 5-OCH2CH2CH3 0,3 1,4 (0-ch2och3 s-°0 0,4 (0 H 6~C=C—CH2NMe 2 0,4 (f)-CH2OCH3 5-°-<> 0,4 0,6 A találmány szerinti vegyületeket a következő módon állíthatjuk elő. a) Egy (II) általános képletű vegyület reaktív származékát, amelyben R4 és RA jelentése a fenti, valamely (III) általános képletű vegyülettel — amelyben R jelen5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
