195489. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1,2-difenil-4-(2-fenil-szulfinil)-etil)-3,5-pirazolidin- dion előállítására

1 105 489 2 A találmány tárgya új eljárás 1,2-difenil-4-[(2-fenil­­szuIfonil>-ctil]-3,5-pirazoIidindion, a továbbiakban szul­­finpirazon előállítására 1,2-difeniI-4-[(2-fenil-tio)-etil]­­-3,5-pirazolidindionnak ecetsav jelenlétében végrehaj­tott hidrogénperoxidos oxidációja útján. A S7.ulfinpira7.on a köszvény gyógyítására, valamint újabban a trombus-képződés gátlására szolgáló gyógy­szerkészítmények hatóanyaga. A vegyidet előállítására a legkézenfekvőbb módszer­nek a megfelelő ,,fenil-tio-etil”-származék oxidációja bizonyult. Ezt a korábbi eljárásokban persavas oxidá­ció révén oldották meg. Az egyéb ismert eljárások, például az 532 582 sz. svájci szabadalmi leírásban ismertetett szintézis, mely 7 lépésből áll, nehézkesnek, körülményesnek mutat­kozik. A 179 575 sz. magyar szabadalmi leírás szerzői az eredeti Pfister-féle eljárást (Helv. Cilim. Acta 44, 232 /] 961 /) kívánták továbbfejleszteni, mégpedig olyan mó­don, hogy a perecetsavas oxidációt kén-tartalmú ada­lékanyagok jelenlétében végezték el. Az eredeti eljárás ugyanis nem bizonyult kellően szelektívnek, emellett a reakcióelegyből a termék csak bepárlás útján volt nyerhető. Ez azzal a hátránnyal járt, hogy az esetle­ges elreagálatlan hidrogénperoxid az ecetsavat per­­e cet savvá oxidálván komoly robbanásveszélyt jelentett. A fenti magyar szabadalmi leírás szerint eljárva, tio­­éter- vagy szulfoxid-típusú oldószer jelenlétében vég­zett oxidáció hatásfoka javult, sőt a melléktermék je­lenlétét is csökkenteni tudták, azonban időközben az egyre szigorodó gyógyszerkönyvi előírások már az ösz­­szes lehetséges melléktermék mennyiségét is korlátoz­ták. lg)' például a fenti eljárással kapott termék már nem felelt meg a brit gyógyszerkönyv 1980. cvi, ill. az USA-beli gyógyszerkönyv 1985. évi kiadásában rögzí­tett minőségnek. A fenti eljárás ipari megvalósítása további, külön hátrányokat is mutatott. Az oxidációt ugyanis 50 °C-on kellett végezni, amikor is az egyébként is exo­­tcrm reakció igen nehezen tartható kézben, így gyak­ran túloxidáció, tehát káros mellékreakció következett be. Ezen túlmenően a rendkívül nagy mennyiségben keletkezett savas melléktermékek eltávolítása, ill. meg­semmisítése is jelentős — többek között környezetvé­delmi — gondokat okozott. A találmány célja tehát olyan ipari méretben is jól kivitelezhető kémiai eljárás kidolgozása, amellyel a fenti hátrányok kiküszöbölhetők és a kívánt termek egyszerűen, tisztán előállítható. Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy az oxidá­ció a vártnál sokkal jobban függ a pH-tóI. Meglepő mó­don azt találtuk, hogy ha katalitikus mennyiségű pK = 0-3 értékű sav jelenlétében hajtjuk végre a reakciót, igen kedvező körülményeket teremthetünk 0 °C és 20 °C közötti reakcióhőmérsékleten. Ekkor ugyanis a mellékreakciók jelentősen visszaszorulnak és gya­korlatilag teljesen tiszta, egységes terméket kapha­tunk. Megfigyeltük azt is, hogy ha a korábban hasz­nált szulfoxid-típusú vegyiiletek helyett különböző sa­vakat alkalmazunk, akkor a korábban kedvezőtlen aro­más- vagy klórozott szénhidrogének vág)’ alifás alkoho­lok oldószerként való használata meglepően előnyös­nek bizonyul. Találmányunk tehát azon a felismerésen alapul, hogy a kevésbé kontrollálható persavas oxidáció he­lyett egy más típusú kémiai oxidáció jobban és eredmé­nyesebben alkalmazható. A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás 1,2-di­­fenil-4-[(2-fenilszulfoni!)-etil]-3,5-pirazolidindion előál­lítására 1,2-difenil-4-[(2-fenil-tio)-etil]-3,5-pirazolidindi­­on ecetsav jelenlétében végrehajtott hidrogénperoxidos oxidációja útján, amely abban áll, hogy az oxidációt katalizátorként használt pK = 0-3 értékű sav jelenlété­ben alifás alkoholban, klórozott vagy aromás szénhid­rogénben 0 °C és 20 °C közötti hőmérsékleten végez­zük. A találmány egy előnyös kivitelezési módja szerint úgy' járunk el, hogy a reakcióban pK = 1 és 2 közötti savat, így p-toluol-szulfonsavat, oxálsavat, fumársavat, szalicilsavat, aromás vagy klórozott szénhidrogénként benzolt, toluolt, kloroformot, diklóretánt, alifás alko­holként pedig metanolt, etanolt használunk. Eljárhatunk úgy is, hogy az adott savból, így' például p-toluol-szulfonsavból vagy oxálsavból 0,001—0,1 súly­­résznyit választunk a kiindulási anyag 1 súlyrésznyi mennyiségéhez viszonyítva. A reakció hőfokául célszerűen 15 °C és 20 °C kö­zötti hőmérsékletet választani, de kedvező eredménye­ket kaptunk ennél alacsonyabb hőmérsékleten is. Cél­szerű az oxidálószerként használt hidrogén-peroxidot igen kis (0-5 mól".) feleslegben alkalmazni. A találmány szerinti reakciót egy egyszerű, keverő­vei ellátott készülékben végezzük, melybe a kiindulási pirazolidin-dion-származékot, a kívánt oldószert, a kon­centrált hidrogén-peroxidot, valamint a katalizátorként szolgáló savat vagy savelegyet előzetesen bemérjük. A komponenseket keverés közben elreagáltatjuk, az ele­­gyet feldolgozzuk. Abban az esetben, ha az oldószer vízzel nem clcgy'edő, a feldolgozást vizes mosással ke­zeljük, a kapott fázisokat elválasztjuk, a szerves fázist szárítjuk, oldószermenlesítjük, a terméket kristályo­sítjuk. Amennyiben vízzel elegyedő oldószert használunk, a kapott elegyet egyszerűen kristályosítjuk. A találmány szerinti eljárás legfontosabb előnye, hogy az oxidáció rendkívül szelektíven megy végbe, méréseink szerint a nemkívánatos oxidáció mellék­­termékek mennyisége 0,01 sVe alá, míg az összes egyéb szennyezések mennyisége 0,05 s% alá szorítható. Előny'ös az is, hogy az eddig ismert eljárások során gyakran színesedés jelentkezett, mely a gyógyászati fel­­használást is megkérdőjelezte. Ettől az ismeretlen színe­ző anyagtól csak nagyon nehezen, gy'akran többszöri átkristályosítással lehetett megszabadulni, ezzel szem­ben jelen eljárásban ilyen típusú színeződés nem je­lentkezik. Igen jelentős előny az is, hogy az eljárás ipari mé­retben, egyszerű módon, nagy biztonsággal végrehajt­ható reakció. A felhasznált oldószerek regenerálása egyszerűen megoldható, míg az eddig ismert eljárások­ban keletkező anyalúgok súlyos környezetvédelmi gon­dot jelentettek. A kapott nyers terméket kívánt esetben egyszerű át­kristályosítással tisztíthatjuk. A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük, anélkül, hogy igényinket ezekre korlátoznánk. 1. példa Egy 200 ml-cs üvegreaktorba bemérünk 20 g (51 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65

Next

/
Thumbnails
Contents