195475. lajstromszámú szabadalom • Eljárás farmakológiailag aktív helyettesített benzamidok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

ezeket 3 mg/kg dózisban adagoltuk. Ha ebben a dózis­ban nem tudtunk elérni 50%-os antagonizmust (há­nyásgátlást), akkor azt az 1. táblázatban mint <3 ntg/kg értéket adjuk meg. Tekintettel arra, hogy az összehasonlító vegyületek (így a metoklopramid, ali­­zaprid, kleboprid és domperidon) dopaminerg anta­­gonista aktivitással rendelkeznek, ezeket a vegyületeket kisebb dózisokban adtuk be, és a számított EDS0-ér­tékeket az 1. táblázatban adjuk meg. Valamennyi vizsgálathoz legalább két kutyát használtunk. C) A dszplatinnal kiváltott hányás gátlása vadász­­menyéten Kifejlett, hím, kasztrált, 1,0-1,5 kg testtömegű Fitch vadászmenyéteknél érzéstelenítést alkalmaztunk 30 mg/kg pentobarbital-nátrium intraperitoneális be­adásával. A nyak hasi és hátoldali részét leborotvál­tuk, és 3 crn-es bemetszést tettünk. A baloldali nyaki vénát selyem varrófonallal elkötöttük a fejhez közeleb­bi végén. A behelyezésre kerülő katétert 18 cm hosz­­szűságú, 0,50 mm belső átmérőjű és 0,94 mm külső átmérőjű Silastic csőből készítettük el, s ehhez 2 cm-es tömlő csatlakozott (belső átmérője 1,14 mm, külső át­mérője 1,57 mm. Ez heparinnal (1000 egység/ml) volt megtöltve, és az egyik végén le volt zárva egy 0,64 mm x 0,254 mm méretű, mindkét végén peremezett injek­ciós tűvel. A nyaki vénát kis vágással bevágtuk és beil­lesztettük a vénába a katétert, amelynek a szabad végét egy 2,44 mm méretű x 5 cm hosszúságú trokáron vezettük át a bőr alatt, és selyem sebvarró fonállal a nyakszirthez erősítettük. Az állatokat külön-külön he­lyeztük el ketrecekben, és hagytuk, hogy a vizsgálat előtt 2—A napig lábadozzanak. A vizsgálat elvégzésének napján intravénásán adtuk be a vizsgálandó vegyületeket a katéteren keresztül 3 mg/ml vagy 1 ml/kg dózisban, a ciszplatin beadása előtt 5 perccel és utána 90 perccel. A ciszplatin-oldatot 70 °C hőmérsékletű fiziológiás sóoldat felhasználásával készítettük el, és oldódásig kevertük és ultrahanggal kezeltük. A kapott, 4 mg/ml koncentrációjú oldatot 40 °C-on tartottuk és intravénásán adtuk be a katéte­ren keresztül 12 ml/kg dózisban. A ciszplatin beadása után 4 órán át folyamatosan megfigyeltük az állatokat, és feljegyeztük az esetleges hányást. Ha egy percen be­lül két vagy több hányás történt, azt egyetlen hányás­nak tekintettük. A kísérlet befejezése után az állatokat T—61 intra­vénás beadásával elpusztítottuk, és meggyőződtünk arról, hogy a katéter elhelyezése megfelelő volt. A ka­pott eredményeket az 1. táblázatban tüntetjük fel a fiziológiás sóoldattal végzett kezeléshez viszonyított, százalékban kifejezett védelemként. Mindegyik vizs­gálatra vonatkozólag megadjuk a dózist és az állatok számát. D) A gasztrokinetikus aktivitás Több (I) általános képletű vegyületnél is azt tapasz­taltuk, hogy növelik a felületén ingerelt tengerimalac­­ileum készítmények összehúzódását. Ez az aktivitás összefüggésben van az in vivo gasztrokinetikus (pro­­kinetikus) aktivitással, azaz a gyomormozgás és a gyo­morkiürülés fokozásával. 300—400 g testtömegű közönséges, hím tengeri­malacokat (Hartley; Charles River) leöltünk a nyakuk kificamításával. Az ileum végét eltávolítottuk, miután 6 kidobtunk egy 10 cm-es részt, amely a legközelebb he­lyezkedett el a csípővakbéli illeszkedéshez. A 3—4 cm hosszúságú csíkokat 20 ml-es szervfürdőben rögzítet­tük, amely Krebs fiziológiás pufferoldatot tartalma­zott. A pufferoldaton 95" oxigén és 59? széndioxid ele­­gyét buborékoltattuk át, és 37 °C hőmérsékleten tar­tottuk. A feszítést 1,0 g értékre állítottuk be, és hagytuk, hogy a szöveteknél egyensúly jöjjön létre 15 perc alatt, inger alkalmazása nélkül. Az elektromos ingerléshez platinahuzalt (katódot) tekercseltünk fel az üregen ke­resztül, és egy másik platinahuzalt (anódot) az izmot tartó üvegbothoz erősítettünk. A szöveteket koaxiáli­sán ingereltük a maximális rángást létrehozó feszültség 1,5-szeresével, olymódon, hogy 10 másodpercenként hoztunk létre egyetlen impulzust, amelynek időtartama 0,5 ms volt. Miután az egyensúlyt kialakítottuk a 15 perc alatt (ingerlés nélkül), bekapcsoltuk az ingereket kibocsátó készüléket (Gass S88 Stimulator). Hagytuk, hogy a szö­vetek mintegy 1 órán át stabilizálódjanak, illetve addig, amíg a rángások magassága állandó értéket nem ért el. Eközben 20 percenként végeztünk mosásokat. Az ileum összehúzódásait izonretrikusan regisztrál­tuk az erőt elmozdulássá átalakító készülék (Grass FT03C) segítségével, Dynograph írókészüléken. A 2. táblázatban tüntettünk fel néhány olyan (I) ál­talános képletű vegyületet, amelynél a tengerimalac­­-ileunt megnövelt mértékű összehúzódását tapasztal­tuk. A táblázatban még a következő adatokat is meg­adjuk: A maximális növekedés átlaga, százalékban, mini­mális hatékony koncentráció (^M), 30%-os hatékony­ságot biztosító koncentráció (EC30) és egyes esetek­ben az 50%-os hatékonyságot biztosító koncentráció (EC50)(pM). Az 1.' és 2. táblázat azt mutatja, hogy az (I) általá­nos képletű vegyületek értékes antiemetikus és gasztro­kinetikus aktivitással rendelkeznek. Az 1. táblázat ada­taiból kiderül, hogy az (I) általános képletű vegyületek gyakorlatilag mentesek a dopaminerg antagonizmustól, és így az alkalmazásukkal elkerülhetjük a jelenleg hoz­záférhető ismert helyettesített benzamidokkal kapcso­latos mellékhatásokat. Az (I) általános képletű vegyületeket orálisan, pa­­renterálisan vagy rektálísan adhatjuk be. Abban az esetben, ha a vegyületeket mint antiemetikumot alkal­mazzuk olyan betegeknél, akik rákellenes kemoterá­piás szerrel, például ciszplatinnal történő kezelésben ré­szesülnek, a beadás előnyösen intravénásán, infúzióban történik, nagyobb mennyiségű parenterális oldattal való hígítás után (ilyen oldat például 5%-os vizes dextróz-oldat, a 0,45%-os nátriumklorid-oldattal ké­szült 5%-os dextróz-oldat, a Ringer-féle injekció vagy a laktátot tartalmazó Ringer-féle injekció). Ha az (I) általános képletű vegyületeket gasztrokine­tikus szerként alkalmazzuk, előnyösen orálisan adjuk be őket, ha a tünetek nem túlságosan súlyosak. Súlyo­sabb esetben a gyógykezelés intramuszkuláris vagy int­ravénás beadással kezdődik, majd amikor a súlyos tüne­tek megszfinnek, orális úton történő beadással foly­tathatjuk a kezelést. Az (I) általános képletű vegyületekből a dózis függ a kezelés céljától (antiemetikus vagy gasztrokinetikus), az alkalmazott konkrét vegyülettől, a betege életkorá-95 47 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents