195346. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázfogyasztás irányítására
1 195 346 2 hatásvonalon kapcsolódik a 20 vezérműhöz. A 13 tartályból kiágazó 28 cső a 26 nyomásérzékelőre van kapcsolva, annak jele a 27 hatásvonalon van a 20 vezérműbe vezetve. A 20 vezérmű alkalmassá van téve arra, hogy a 34 hatásvonalon külső vezérlőjelet kaphasson, illetve a 33 hatásvonalon pillanatnyi állásáról információs jelet továbbíthasson kívánt helyre. A 4. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a vezérelt csőelzáró szerelvényeket egy tömbösített 38 kapcsoló helyettesíti, amely önmagában ismert, és amelyet az jellemez, hogy a csőelzáró szerelvények száma és azok működési programja a kapcsoló szerkezete által meghatározott, de a csapokhoz kapcsolt vezetékek (összes) átömlési keresztmetszete a 38 kapcsoló 37 tengelyének állása (elfordulási szöge) által meghatározott. (Ezen az ábrán példaszerűen öt vezetéket tüntettünk fel.) Ez esetben a vezetékekbe már nincsenek az 1—4 csőelzáró szerelvények beiktatva, csupán az 5—8 fojtások találhatók meg. A 26 nyomásérzékelő a 35 erősítőre van kapcsolva. A 35 erősítőre van kapcsolva a 36 motor, amely a 38 kapcsoló 37 tengelyének elfordítására alkalmas. A 35 erősítő és a 36 motor lehet elektromos, pneumatikus, sőt akár hidraulikus működtetésű is. Az 5. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 20 vezérmű vezérli a 36 motort, a szükséges erősítőt ez esetben a vezérmű tartalmazza. A vezérműhöz csatlakozik a 39 és 40 alapjelképző, amelyeken a kívánt szabályozási alapjelek beállíthatók. A 38 kapcsoló és a 13 tartály között itt is öt vezetéket tüntettünk fel. A 6. ábrán a 20 vezérmű egyik lehetséges kiviteli alakjának tömbvázlatát tüntettük fel. Ennél a vezérműnél a fogyasztási (szekunder) nyomást, az alkalmazott tarifát és a fogyasztható legnagyobb mennyiséget kívülről is befolyásolni kívánjuk, egyben megkívánjuk a pillanatnyi (időegység alatti) gázfogyasztás távjelzését. A 41 különbségképzőre a 13 tartályban uralkodó fogyasztási (szekunder) nyomást érzékelő 26 nyomásérzékelő, az ennek kívánt értékét meghatározó 39 alapjelképző és a távolról adható vezérlőjel 51 hatásvonala van kapcsolva. Kimenőjele a 42 kódgenerátorra van kötve. Az 52 különbségképzőre a tápnyomást érzékelő 29 nyomásérzékelő és a nyomás kívánt értékének beállítására szolgáló 40 alapjelképző van kapcsolva, kimenőjele a 42 kódgenerátorra van kötve. A 41 különbségképző kimenőjelének deriváltja, amelyet a 43 differenciáló elem állít elő, ugyancsak az 52 különbségképző kimenőjelével együtt van a 42 kódgenerátorra kapcsolva. Ugyanide van kapcsolva a 49 késleltető elemen keresztül a 29 nyomásérzékelő kimenőjének deriváltja, amelyet a 48 differenciáló elem állít elő. Az 54 különbségképző elemre van kapcsolva a 26 és a 29 nyomásérzékelő jele, ennek kimenőjele a 44 aritmetikai elemre van kapcsolva. Ugyanide van kapcsolva a 31 hőmérsékletérzékelő kimenőjele is. A 44 aritmetikai elem kimenőjele a 45 aritmetikai elem bemenőjele, mely utóbbi kimenőjele és a 46 óragenerátor kimenőjele a 47 számlálóra van kapcsolva. Ide van kapcsolva a 42 kódgenerátor egyik kimenőjele is, valamint a tarifaváltás jelének 53 hatásvonala. A 47 számláló értékének távjelzésére van a 47 számlálóra kapcsolva az 55 hatásvonal. A 42 kódgenerátorra van még bemenetként kapcsolva a teljesítménykorlátozójel 50 hatásvonala, míg a 42 kódgenerátor további kimeneteit a 16—19 hatásvonalak képezik, amelyek az 1—4 csőelzáró szerelvényeket (1—3. ábra) vezérlik. A fentieknek megfelelően szerkesztett berendezés üzemeltetésekor az alábbiak szerint kell eljárnunk: Az 1. ábra szerinti berendezésnél a gáztápvezetékhez csatlakozó 15 cső előtt nyitjuk az ábrán fel nem tüntetett főelzáró szerelvényt. A 20 vezérművön beállítjuk a vételezni kívánt gázmennyiséget, és a fogyasztás zavartalan. Kézi beállítás esetán nyilvánvalóan a 13 tartályra erősített nyomásmérő által mutatott érték lesz a beállítás alapja, de lehet ez — különösen kémiai technológiai eljárásnál — más, meghatározott érték is. A 9-12 csövek gázátbocsájtó képességét az 5-8 fojtások segítségével a meghatározott függvény szerint kellett hogy lépcsőzzük, és a 20 vezérmű programja szabja meg azt, hogy a vezérmű melyik állásában az 1 — 4 csőelzáró szerelvények közül melyek lesznek nyitott, és melyek zárt állásban. Mint már említettük, az átbocsájtóképesség-függvénynél legkézenfekvőbb a bináris összefüggés alkalmazása, amikor minden 9—12 cső átbocsájtóképessége éppen kétszerese az előzőének, és a 20 vezérmű programjaként is a bináris kód alkalmazása. Ez esetben n számú cső alkalmazása esetén a berendezésnek 2n különböző állapota lehetséges. Mivel ezek közül az egyik az elzárt (azaz „nulla”) állás, a teljes átbocsájtandó gázmennyiség 1 -szerese kell, 2n—1 hogy az első cső átbocsájtóképessége legyen, egyben ez a szabályozás lépcsője is. Ebben az esetben az 1 — 4 csőelzáró szerelvények állásának megfelelően (zárva = 0; nyitva = 1) hátulról leolvasott bináris szám megadja azt a szorzószámot, amellyel a legkisebb cső átbocsájtóképességét megszorozva a berendezés pillanatnyi beállításának megfelelő átbocsájtást megkapjuk. Természetesen, amennyiben a 9—12 csövek átbocsájtóképességét más függvénynek megfelelően lépcsőzzük, a 20 vezérmű programjának is másnak kell lennie, és más számítási módszer adódik. De így lehetőség nyílik arra, hogy a szabályozás a gázfogyasztás jellege által megkövetelt karakterisztikának megfelelően történjen. Bármilyen függvényt és bármilyen programot alkalmazzunk is, a csőelzárószerelvények által megadott bináris szám és a tényleges pillanatnyi átbocsájtóképesség közötti összefüggés mindig egyértelmű függvénykapcsolat marad. A 2. ábrán ábrázolt berendezés működtetésekor a 20 vezérmü a 26 nyomásérzékelőnek a 27 hatásvonalon érkező jelét összehasonlítja az előre beprogramozott kívánt értékkel, és az eltérés előjelének megfelelően a megadott program szerint elkezdi sorban nyitni vagy zárni az 1—4 csőelzáró szerelvényeket mindaddig, amíg az eltérés fennáll. Ha a fogyasztás válto5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
