195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 hoz, ílymódon külön-külön nyerünk eredményeket az egyes kezelések hatására vonatkozóan, amelyekből az optimális kezelési kombináció — vagy adott esetben kombinációk — kiválaszthattak. Az inhomogén, illetve multifaktoriális kezelések esetén még nagyobb jelentősége van a zavarkompenzáció alkalmazásának, amelynek lényege most is az, hogy a kísérleti célra kiválasztott termőterületen több, azonos elrendezés szerint kialakított kezelt területet valósítunk meg, amelyekről közel azonos értékű terméseredmények várhatók, s amennyiben jelentős eltérések mutatkoznak, az nem a kezelések, hanem a helyi mikrokörnyezet következménye. Ezek az eltérő mérési eredmények ílymódon kiszűrhetők (kiátlagolhatók) és a kezelések valódi, — illetve az ismert módszereknél pontosabb táblaszintű — meghatározása válik lehetővé. (Kettőnél több tényező esetén is célszerű, ha az egyes kezelési gradienseket két, egymásra ortogonális irányban tükrözötten megismételjük és az így létrehozott kezelési ismétlések részenkénti és együttes értékelésével határozzuk meg — az ismételt kezelések átlageredményeként — az optimális kezelési paraméterkombinációt, ill. választjuk ki a legkedvezőtlenebb megoldásokat — a termésátlagok mérése alapján.) Célszerű továbbá, ha a kezelések során — mint az a 2. ábrán is látható — miközben az egyes paramétereket az egyes irányokban — pl. az X koordinátatengely mentén — szimmetrikusan változtatjuk, ugyanakkor a másik irányban az elrendezést olymódon alakítjuk ki, hogy az a másik, pl. Y koordinátatengelyre is szimmetrikus legyen. Ezáltal a kezelési paraméterek négy teljes, páronként tükörszimmetrikus elrendezésű értékkombinációját valósítottuk meg. A szimmetrikusan elhelyezkedő sávokban a termésméréseket külön-külön végezzük, egy vagy több ismétléssel térfelenként, térnegyedenként. Többtényezős multifaktoriális kísérletek esetén célszerűen az egyes kiválasztott kísérleti területeken a kezelési inhomogenitásokat (gradienseket) csoportosan egymáshoz viszonyítva eltérő irányokban — célszerűen 90°C-ot bezáróan — létesítjük. A kezelési paraméterek száma, illetve beállítandó kezelési értékek száma nem korlátozza a módszer alkalmazhatóságát. Természetesen ezek számának növekedésével méginkább előtérbe kerül a korszerű számítástechnikai módszerek, illetőleg eszközök alkalmazása az értékelés során, ill. nő a mérőfelületek nagysága is. Kettőnél több tényező esetén is célszerű úgy kialakítani a kezelt sávokat, hogy több, a 2. ábrán is láthatóan elrendezett, kéttényezős területek kombinációjaként valósítjuk meg, ahol az egyes, egymással szomszédos területrészeken, a csatlakozási vonalak mentén biztosítjuk, hogy csak az egyik paramé-11 tér változzék meg, s a kezelési értékek legfeljebb egy fokozattal különbözzenek. Mint két tényező esetén látható, az egyes tényezőkre vonatkozóan a kezelési értékek változtatásának mértéke (vagyis gradiensük) egymástól tetszőlegesen eltérő, s így is tudjuk biztosítani az antirandom elrendezést, a megfelelő csökkenő - növekvő értékek hullámszerű változtatását. Természetesen megoldható a szomszédos parcelláknál egy-egy paraméter állandó értéken való tartása is (nulla gradiensű részkezelés), s ekkor az adott terület inhomogenitása, a termőterületen esetlegesen meglévő nagyobb folthatások, trendek önmagukban mutathatók ki a terméseredmények és adott esetben a velük együtt meghatározott talajmérések, növénymérések alapján. A tudományos multifaktoriális kísérleteknél azért lehet jellentőségük az egyidejű termés- és talajméréseknek, mert ílymódon valamennyire nyomon követhetők a mintavételi bizonytalanságok ellenére, hogy miként hatnak egymásra, illetőleg a táptalajra s ezáltal a növények fejlődésére az eltérő kezelések. Az előzőekben példák és ábrák kapcsán bemutattuk, hogyan alakíthatóak ki a találmány szerinti eljárás alkalmazása során az üzemi táblák, illetve ezeken belül az átlagos talajtani tulajdonságokkal rendelkező referenciaterületek, valamint miként biztosítható a multifaktoriális kísérleti területeken, hogy sajátos, ún. antirandom elrendezéssel, a legkisebb zavaró parcella-parcella áthatással a legkisebb területigénnyel több kezelési paraméter és ezek eltérő mennyisége esetére meghatározhassuk a terméseredményeket az ismert módszerekhez viszonyítva lényegesen rövidebb idő akár egyetlen év alatt. Bemutattuk továbbá egy egyszerű számpélda alkalmazásával, mit értünk visszakalibrálásos módszeren, vagyis mi azon számítási módszer lényege, amelynek segítségével, a nagyobb sokaságok (területek) mérési adatait viszonyítjuk a minták (kis területek) adataira, s ezáltal pontosabb becslési eredményekhez juthatunk. Az előzőekben példák kapcsán konkrétan is ismertettük eljárásunk ezen részleteiben is új jellemzőit, amelyek együttes alkalmazása eredményezi a találmány szerinti eljárás hatásosságát, a kitűzött célra való alkalmazhatóságát. Találmányunk szerint tehát összefoglalóan úgy járunk el az eljárás során, hogy a vizsgált területen az üzemi termesztéssel egyidősen táblaméretű multifaktoriális kísérleteket hajtunk végre antirandom elrendezés szerint alakítva ki a kezeléseket. Az üzemi táblákon ismert módon referenciaterületeket jelölünk ki, amelyeken az 1. példa kapcsán bemutatott sajátos felépítésű kezelt és kezeletlen sávokat alakítunk ki, majd az üzemi táblákon és a multifaktoriális kísérleti táblákon elvégezzük a talajmüvelés, trágyázás, vetés, (termesztés), 12 7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
