195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 betakarítás stb., ismert nagyüzemi technológia lépéseit. A betakarítás során a teljes termesztő felületről terméseredményt mérünk, lekülönítve határozva meg a kezeletlen sávok, a kezelt sávok, valamint a teljes üzemi tábla átlagtermését, illetve a multifaktoriális kísérleti területeken a különböző mértékben kezelt termesztési pontok (parcellák), közöttük természetesen a kezeletlen termesztési pontok terméseredményeit. Ezen értékek ismeretében a 2. példa kapcsán bemutatott visszakalibrálásos számítási módszerrel meghatározzuk, milyen terméseredmények várhatók az egyes táblaméretű területekről kezelt, illetve kezeletlen esetben, s ezek hányadosa adott növény és kezelés esetén megadja a talajhasznosítás mértékét — amely adatokból az optimális, vagy több optimálisnak tekinthető megoldás kiválasztható. A multifaktoriális mérés során az előzőekben bemutatott antirandom elrendezésnek megfelelően megvalósítjuk a kezelési paraméterek legalább egy, de célszerűen négy teljes, páronként tükörszimmetrikus elhelyezkedésű értékkombinációját, majd elvégezzük a vetés, termesztés és betakarítás ismert technológiai műveleteit. Minthogy a multifaktoriális kezelések is táblaméretűek, a technológiai a nagyüzemi technológiának megfelelően, azok gépei alkalmazásával történik és a kísérlet végrehajtása nem okoz idő és terméskiesést. A betakarítás során az egyes, egymástól eltérő kezelésű termesztési helyekről (parcellákról) — közöttük a kezeletlen parcellákról— ugyancsak elkülönítetten határozzuk meg a terméseredményeket, s az előzőekben ismertetett visszakalibrálásos módszerrel az üzemi táblákon mért eredményekhez viszonyítva határozzuk meg, hogy milyen termés várható az az egyes, egymástól eltérő kezelésű helyeken. Ismerve a konkrét termesztési és gazdaságossági követelményeket, az ílymódon átkalibrált értékekről kiválaszthatók (meghatározhatók) az adott szempontok alapján optimálisnak tekinthető értékek. Az előzőekben bemutatott eljárás alkalmazható akkor is, ha az egyes üzemi táblákon eltérő növényfajtákat termesztünk, illetve az összevetés során felhasználhatjuk az előző év, évek mérési adatait is. így egy adott termesztőterületre nézve nem csupán talaj-, de területhasznosítási optimumokat is megállapíthatunk. Ezt kővetően további rajzok és példák alapján ismertetjük az így kialakított mérési - szaktanácsadási rendszert. A következőkben a találmány szerinti eljárás során alkalmazható egyszerű mintavételező eszközt ismertetjük. Az egységes rendszerben történő termés- és talajmintavételezés találmány szerinti, egyik újdonságoknak számító egyszerű eszközét mutatjuk be a 3. ábra segítségével. 13 8 Az adott kiviteli formájú talajmintavevő eszköz arra a célra készült, hogy egy betakarító géphez csatlakoztatva a talaj 0—30 cm-es mélységéből vegyen átlagmintákat. A haladó eszközhöz, adott esetben pl. kukoricabetakaritó kombájnhoz erősíthető a talajmintavevő eszköz 21 vázszerkezete pl. egy csappal, amelyet a 21 vázszerkezet 22 furatába helyezünk. A 21 vázszerkezethez 23 talajlazító kés van rögzítve, amelynek hátoldalához erősített, alsó részén felhasított palástú 24 cső van. A 24 csőben egy 20 tengely mentén forgatható 26 csiga van. Ez a 26 csiga szállítja fel forgatása során azokat a talajmintákat, amelyeket a 24 cső hasítéka mentén kialakított 25 körmök terelnek a 24 cső belsejébe. Mintavételezéskor a talajmintavevő eszköz 21 vázszerkezetét ismert módon, pl. megfelelő hidraulikus szerkezettel a talajba süllyesztjük a kívánt mélységnek megfelelően. A 24 csőben a 26 csiga forgatása ugyancsak ismert módon, pl. járókerékről biztosítható. A forgó 26 csiga a 25 körmök által a 24 cső hasítékába terelt talajmorzsákat a 20 tengely mentén felszállítja, s a 24 cső felső végén, a vízszintessel szöget bezáró 27 terelővályúba juttatja, amelyből a talajminták a 28 talajminta gyűjtőedénybe jutnak. (Az itt összegyűjtött talajmintákat ismert laboratóriumi módszerekkel elemezzük.) A kialakított egyszerű talajmintavevő szerkezet más, különböző nagyüzemi berendezésekhez is egyszerűen illeszthető, s így lehetővé teszi, hogy az üzemi technológia megzavarása nélkül, azzal egyidőben végezzünk talajmintavételezést. Általában előnyös a teljes területet bejáró gépekre szerelni (kombájn). Több, hasonló felépítésű ilyen talajminta-felhordó szerkezet egybeépítésével — pl. közös hordozó keretre szerelésével lehetőség nyílik arra is, hogy egyidőben különböző talajmélységekből nyerjünk mintákat, folyamatosan vontatható eszközzel (folyamatos rétegmintavevő géppel). A4, ábra segítségével a találmány szerinti eljárás alkalmazásának folyamatábráját mutatjuk be a feladat-kijelöléstől a kísérleti eredmények értékelésén keresztül az optimális kezelési technológia beállításáig. Az ábra ezen technológiai folyamat jellegzetes fázisait és összefüggésrendszerét érzékelteti. Ezen fontos bázisok a következők: — kijelölés, — műtrágyázás, — termesztés, — betakarítással együtt végzett termésmérés és talaj mintavételezés időszaka. A kijelölés során az 1. ábrán bemutatottaknak megfelelően kijelöljük a 2 referenciaterületeket, majd kialakítjuk a 3, 4, 5 sávokat az S,—S2 szimmetriatengelyekhez képest megfen lelő tengelyszimmetriának megfelelően és a műtrágyázás időszaka során az ismertetett módon elvégezzük a kezelését. Ezt követően a 14 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
