195323. lajstromszámú szabadalom • Talaj- és/vagy területhasználat optimalizálásához szükséges kalibráló mérési eljárás, valamint mintavevő eszköz
195323 ban korrigáljuk („visszakalibráljuk") a kezeletlen 4 sávon mért termésátlagot. Az elvet egy konkrét számpéldával mutatjuk be: A kezeletlen 4 sávról nyert termésátlagot egységnyinek véve megállapítottuk, hogy a kezelt 3 és 5 sávokról 1,6 egységnyi átlagos termést nyertünk. Megmérve a teljes 1 terület átlagtermését, ez a kezeletlen 4 sáv átlagterméséhez viszonyítva 1,76 egységet adqtt. Tekintve, hogy táblaszinten az 1,76 egység az érvényes, — hiszen a kezelésből kihagyott 3, 4, 5 sávok (parcellák) mérete az egész 1 területhez képest elhanyagolható — így valójában a 2 referenciaterület kezelt 3 és 5 sávjaira is az 1,76 egységnyi átlagtermés a jellemző. Ebből következik, hogy a kezeletlen 4 sávra 9 Ez azt jelenti, hogy ha pl. a kezeletlen 4 sávról 10 tonna/hektár értéket nyertünk és az 1 terület nagysága 100 hektárnyi, akkor nem igaz az, hogy az adott területről kezeletlen esetben 10 tonna/hektár x 100 hektár =1000 tonna termés várható, hanem 10 tonna/hektár x 1,1 = 11 tonna/hektár tekinthető átlagtermésnek és így 1100 tonna a várható termés. A fenti egyszerű számpéldából is látható, hogy a találmány szerinti eljárás során alkalmazott ún. „visszakalibrálási" módszer alkalmazásával a nagy területen mért adatokat vonatkoztatjuk a mintavételi helyekre, s így a területre jellemzőbb, azt pontosabban követő modellt alakítunk ki mint eddig, amidőn a kis terület adatát terjesztették ki nagyobb területekre. A számítások pontosságát növeli, ha alkalmazzuk az előzőekben ismertetett zavarkompenzációs módszert. Ennek lényege, hogy tengely-, illetve tükörszimmetrikusan több, például az 1. ábrán látható 16, 17, 18 és 19 referenciaterületet jelölünk ki, amelyek kialakítása megegyezik a 2 referenciaterület kialakításával, s amelyekről az előzőekben ismertetett módon meghatározzuk a termésátlagokat. Amennyiben az így kijelölt helyekről nyert értékek jelentős eltéréseket mutatnak, az egész 1 területre vonatkozó átlagtermés számításakor azokat a szükséges korrekcióval vesszük figyelembe. így módszerünkkel egyúttal megállapíthatók azok a nagyobb trendek (folthatások) is, amelyek az egyes 1 területeket jellemzik. E zavarkompenzációs módszernek különösen akkor van nagy jelentősége, amikor a végzett kezelés nem homogén (tehát nem azonos mértékű minden termesztési pontban), illetve méginkább akkor, ha egyidőben több kezelést — multifaktoriális kísérletet hajtunk végre, antirandom mérőtérben. Egy antirandom elrendezésű, multifaktoriális kísérlet 31 mérőterület sávjának kialakítását mutatjuk be a 2. ábra kapcsán. 6 A 2. ábrán a legegyszerűbb, egy kéttényezős (két paraméterrel történő) antirandom kezelési elrendezés egyetlen kezelt 31 mérőterületének kialakítását mutatjuk be, amelynél a találmány szerinti eljárással úgy járunk el, hogy a kezelt területrészeken két P, és P2 paraméter kezelési értéket tfz „antirandom” elrendezés elve szerint változtatunk. Példánkban a P, paraméter nitrogén hatóanyagú műtrágya és négy eltérő G,* dózisban (kezelési érték) adagoljuk; a P2 paraméter pedig kálium hatóanyagú, ugyancsak négy G2x dózisban adagolt értékű. Az ábrán látható, hogy a kiválasztott kezelt 31 mérőterületen S,—S2 szimmetriatengelyei egy derékszögű koordinátarendszer X-Y koordinátatengelyeinek felelnek meg. Az Y koordinátatengely mentén a P,, ill. P2 paramétereket az adott X koordinátatengely mentén vett értéktől függő, különböző dózisú állandó értékekre műtrágyákkal kezeljük. Az X koordinátatengely mentén a G,x, ill. G2X dózisokat célszerűen úgy választjuk, ill. állítjuk be, hogy értékük bármely két egymás melletti kezelési-, ill. mérőparcellán vagy az egyik P, vagy a másik P2 paraméter egy fokozatának értékével különbözzék csak egymástól. Ezt az elrendezést nevezzük antirandom („véletlenellenes" vagy „véletlenkiszűrő”) elrendezésnek. (Az elrendezést megfelelő, szimmetrikus elrendezésű ismétlésekkel valósítjuk meg.) Az elrendezés kialakításának lényegét a 2. ábrán úgy mutattuk be, hogy látható legyen az egyes G,x—G2X dózisok értékeinek hullámszerű változtatása, amint fokozatonként növeljük, majd ismét csökkentjük értékeiket. Látható továbbá, hogy az egyik, a P, paraméter értékét mindaddig állandónak tartjuk, amíg a P2 paraméterrel minden szükséges beállítást nem végeztünk el, majd P, paraméter értékét 1-1 fokozattal növeljük, csökkentjük vagy állandósítjuk. Az egyes azonos P,—P2 paraméter értékű parcellák szélessége célszerűen megegyezik a betakarító gépek vágási szélességével. A bemutatott példában a parcella-parcella áthatások további csökkentésére az egyes, eltérő kezelési értékű parcellák közé közbenső a,, a2, ill. a3 sávokat is iktathatunk. A növények termesztése-, majd a betakarítás során az egyes nagyüzemi gépeket a kialakított parcellaelrendezésnek megfelelően járatjuk, s a kezeléseket végző gépek — pl. műtrágya szórók — kezelő szerveit olymódon vezéreljük, hogy a bemutatott elvnek megfelelő rendben végezzék a kezeléseket. Az így kialakított termőterületen is az 1. példában bemutatott módon meghatározzuk a kezelések hatását, ill. a talaj tápanyag hasznosulását. Az eltérés csupán annyi, hogy az inhomogén kezelésnek megfelelően a számítások során mindig más és másképpen kezelt területeket viszonyítunk a kezeletlen sávok-10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
