195276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karsztban elhelyezkedő kőolajtelepekben visszamaradó olaj kitermelésére
7 195276 8 rések és az érintett nyelő szakaszok alkotta útvonalon az összegyűlt olaj termelő kutat eléri, amely lehet olyan szerkezeti helyzetű, mint a 11 kút, vagy akár a 12, 14 kutak. A besajtolás folytatásával növekszik a létrejövő olajöv, aminek hatására az említett termelő kutak termelvényében megnövekszik az olajhányad. A besajtolt gáz bizonyos idő után gáztestet-sapkát hoz létre az eróziós zónában. A gáz-olaj határ azonban nem sík, mivel követi a repedések kapcsolódási rendszerét. A 45 gázsapkába kerülő kutak elgázosodnak, ezért lezárandó. Az olajzóna lefelé mozgása folytán egyre mélyebb szerkezeti helyzetű kutak olajosodnak el, így ezek termelésbe állíthatók. A 45 gázsapka tovább növekedve eléri a barlangos járatokat. Itt a folyamat a 4b. ábrán bemutatott módon folytatódik. Az eróziós és lefolyási zónából is bizonyos mennyiségű olaj jut a járatba. A járat 42 dómrészéből az olaj a korábban vízzel töltött részekbe, a 41 áramlási csatornákba szorul. Az ily módon összegyűlő olaj a 14 kúthoz érve kitermelhető. A gázbesajtolást akkor kell befejezni, amikor a járatrendszer 42 dómjaiban az olaj helyét a gáz foglalta el. Ezen szakaszban a 42 dómokból kiszorult olaj egyrésze a 14 szerkezeti helyzetű kutakon át kitermelődik. Minthogy a holtkarszt repedésrendszerének hézagtere kicsi, termelésileg a folyamatot úgy kell irányítani, hogy az olaj a 17 víztestet, illetve az eredeti 10 víz-olaj határt ne érje el. A gázbesajtolás befejeztével a létrehozott 45 gázsapkát letermeljük, ami a 46 áramlási csatornákban lévő gáz letermelését is jelenti. Ezzel egyidőben a természetes, vagy mesterséges vízbenyomulás a mobil olajat a magasabb szerkezeti helyzetű kutakhoz szorítja, amelyekkel a 45 gázsapka gáza után az oda szorított olaj kitermelhető. A dómokba jutott gáz a mélyben marad a kiszorított olaj helyén. A termelést és a vízkiszorítást úgy kell irányítani, hogy a telepnyomás állandó legyen, illetve ne növekedjen. Ezért előnyös, ha a besajtolt közeg nem szénhidrogén, hanem szén-dioxid, vagy más nem energiahordozó gáz. 2. változatban a gáz besajtolása történhet az eredeti olajvíz határon, vagy a holtkarsztba. Ekkor a besajtolt gáz a kis tárolóterű holtkarsztbéli 31 repedésekben felfelé mozog, s bejut a barlangzóna járatrendszerébe. Itt is felfelé törekszik, de potenciális energiájánál fogva először a legalsó, majd a további dómok tetőrészét tölti meg, miközben azok olaját a 41 áramlási csatornákba szorítja, ami a megfelelő szerkezeti helyzetű kutakkal kitermelhető. A holtkarsztból felfelé áramló besajtolt gáz a 4 barlangosjáratokból mindaddig nem tud a 3 lefolyási zóna 22 repedéseiben felemelkedni, míg a gáz a barlangjárat 42 dómjait meg nem tölti. A barlangjáratok 41,44 áramlási csatornáiban összegyűlő olaj a felsőbb zónák repedésein át jut a 11 termelő kúthoz, ennél fogva ezen zónák repedései is olajjal töltődnek fel. A besajtolt gáz a repedéseket kitöltő olajjal csak elenyészően kis felületen érintkezik, ezért a repedésekben nem tud felemelkedni, mert az olaj elnyeli, helyesebben oldja. Végeredményben a gáz csak az igen lassú diffúzió útján tud felfelé haladni mindaddig, amig a járatrendszerböl az olaj feláramlása meg nem szűnik. A barlangjárat dómjainak gázzal való feltöltődése után a lefolyási zóna repedéseiből gyorsan kitermelődik az olaj, így a gáz is eljut az eróziós zónába, illetve az I zárómárgáig. Ezt az egyre magasabb szerkezeti helyzetű kutak elgázosodása jelzi, amelyeket ekkor le kell zárni. A, legmagasabb szerkezeti helyzetű kút elgázosodás után a gáztest letermelhető, majd az áramlási csatornákban lévő gáz termelhető le. Érre a célra az elgazosodott kutakat is termelésbe állítjuk. A mobil gáz letermelését a kutak újbóli folyadéktermelése jelzi. Eleinte még jelentős az olajtartalom, majd fokozatosan elvizesed.k a termelvény. A kutakat a gazdaságosság határáig termeltetjük. A dómokat megtöltő gáz ebben a változatban is a mélyben marad. Ezért a szén-dioxid gáz alkalmazásának további előnye, hogy az olajban jól oldódik, s így kisebb a lefolyási zóna repedéseiben a felemelkedés üteme. 1. Példa A karsztos tároló eróziós zónájában szénhidrogén gáz besajtolásával üzemi kísérletet végeztünk. A kísérleti egység a 2. ábra szerint sematizálható. Az eróziós zónát éppen megütő kút volt a gázbesajtolás helye. A körülötte elhelyezkedő kutak figyelő-reagáló funkciót töltöttek be. A gázbesajtolás előtt mindegyik vizet termelt, olaj nélkül. A gázbesajtolás — a technikai leállásokat nem tekintve — folyamatos volt, átlagosan 80 000 m3/n felszíni, illetve 350 m3/n rétegviszonyok melletti mennyiségben. A reagáló kutak napi víztermelése is 350 m3/n volt. A gázbesajtolás megkezdése után négy héttel a 170 m-nyi távolságban lévő figyelő kút kútfejnyomása megnővekedett, majd elolajosodott. E kút perforációjának tetőrésze csak 5 méterrel volt mélyebben, mint a besajtoló kúté. A kút elgázosodása all. besajtolási héten következett be. Ugyanakkor a legmélyebb szerkezeti helyzetű kút — bár ez is csak 25 méterrel volt mélyebb szerkezeti helyzetben, mint a besajtoló kút — olajosodni kezdett, s a besajtolás végén 50%-ra növekedett a termelt folyadék olajtartalma, napi értékben pedig elérte az 50 m3-t. A besajtolt gáz nem jelent meg a termelvényben. Ugyanekkor a magasabb szerkezeti helyzetű reagáló 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
