195276. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karsztban elhelyezkedő kőolajtelepekben visszamaradó olaj kitermelésére
195276 4.b. ábra. gázíázis besajtolása a 4.a. ábra szerinti barlangos járatba, a tetőrészen kezdve, 4.c. ábra. gázfázis besajtolása a 4.a. ábra szerinti barlangos járatba, a holtkarsztban kezdve. Legtágabb értelmezésben a találmány abból áll, hogy a kőolajnál kisebb sűrűségű, gázfázisú közeget sajtolunk a karsztos tárolótérbe. Hivatkozva az 1. ábrára, a karsztos kőzetet harántoló 13 kút fúrásakor az 1 fedőmárga alatt a karsztosodáskor szárazulatként a felszínen lévő 2 eróziós zónát éri el először. A 13 kút továbbmélyítése során a 3 lefolyási zónát, majd a 4 barlangosjárat szintjét éri el. Tovább mélyítve a 13 kutat, behatol az 5 holtkarsztba, majd eléri a 6 záró fekü márgát. A 2 eróziós zónáról a keletkezéskor a mészkő vagy dolomit kőzetre települt 7 márga réteget a felszínre hulló csapadék a 8 kifolyási pontig lemosta, illetve fordítva a 4 barlangos járatból a víz 8 kifolyási pontja a 7 márgaréteg és 2 eróziós zóna érintkezési szintjében jött létre. A 9 vető mentén a mészkő, vagy dolomit — karbonátos kőzet — elmozdult. Az 1. ábra olyan sémát mutat, amikor a vető ellenkező oldalán a karbonátos kőzet mélyebben van mint a 7 márgaréteg,-így ott eróziós zóna nem alakult ki, ennélfogva a 7 márgarétegre az 1 fedő márga települt. A karsztos tárolótér lényegét a 2. és 3. ábrák szemléltetik. A 2. ábrán a 21 rés az eróziós zónából több hasonló rés metszése útján a csapadékot a 22 rések mentén levezeti a lefolyási zónába. A 24 nyelő felső szakasza nincs kapcsolatban a 11 kúttal, még a 23 nyelő legfelső szakaszán van kapcsolat a 14 kúttal. A 23 és 24 nyelők, rések bővülése útján alakultak ki. A 3. ábrán a 4 barlangosjárathoz felülről a 3 leforlyási zóna 21, 25, 26 rései és 23, 24 nyelői, alulról a holtkarszt 31 rései csatlakoznak. A 21 rések inkább függőleges irányúak, így 11, 12, 13, 14 kutak közötti horizontális kapcsolat a kapcsolódó rések rész-szélességétől és a rések hosszától, illetve metsződéseiktől függ. A rések nagyrésze hidraulikusan gyakran csak mélyen, a lefolyási zónában kapcsolódnak egymáshoz, mint a 25 és 26 rések, amelyek felső része ezért zárt dómnak tekinthető. A 24 nyelő felső része is horizontálisan elszigetelt, illetve zárt dóm. A karsztos tárolóteret a 21, 25, 26 rések, a 23 és 24 nyelők a 4 barlangjáratok és alárendelten az 5 holtkarszt 31 rései alkotják. A felhalmozódott kőolaj a 11, 12, 13 kutakon keresztül termelhető le a 10 olaj-víz határon (1. ábra) az 5 holtkarszton át a 17 víztestből benyomuló víz kiszorító hatására. A 4a. ábrán látható 42, 43 dómokban az olajkészlet vízkiszorítással nem termelhető le, ezért visszamarad, míg a 4 barlangos- 4 5 járat 42, 43 dómok alatti részéből az ol^j vízkiszorítással kitermelhető. A 23 nyelő, valamint a 21 rések a 2 eróziós zónában, illetve annak felső részében kapcsolatban vannak a mélyített kutakkal, így az olajkészletük vízkiszorítással letermelhető. A 24 nyelő felső része, valamint azon 25 és 26 rések (2. ábra), amelyek a 11, 14 kutakkal csak mélyszerkezeti helyzetben vannak kapcsolatban a felső részeikből az olajkészlet nem termelhető le vízkiszorítással. A fentiek alapján a tárolt olaj a 24 nyelő, a 25, 26 rések felső dómrészeiben, továbbá a 4 barlangosjárat 42, 43 dómjaiban vízkiszorítás után is visszamarad. A visszamaradó olaj mennyisége az adott viszonyoktól függ. Ennek meghatározása földtani és termelési adatok alapján történhet. A 24 nyelők és 25 rések dómrészeiben visszamaradó olaj és a 4 barlangos járatok 42, 43 dómjaiban visszamaradó olaj aránya ugyancsak a karsztos kifejlődés függvénye. Az elsődleges művelés termeléselemzése és a geológiai adatok összevetése ezen arányra is ismeretet nyújt. A hivatkozott ábrák alapján jelen találmány a 4 barlangos járatok 42, 43 dómjaiban a 24 nyelői és a 25 rések dómrészeiben visszamaradt olaj kitermelésének hatékony módszere. Ezen módszerrel nyerhető ki a mélyített kutak közötti felszíni egyenetlenségek és telep legmagasabb szerkezeti helyzetű kútjai fölé elő kőzetrészek olajkészlete is. A gázfázisú kőzet besajtolása a tárolóba már lefúrt, vagy erre a célra lefurandó kutakon át történhet. A besajtolási kútfejnyomásnak olyannak kell lennie, hogy a gáz meghatározott ütemben besajtolható legyen. A besajtolást folyamatosan végezzük. Találmányunk szerint a megvalósítás változatai, amikor 1. változat: a gázfázisú közeget a karsztos kőzet tetőrészén eróziós zónába sajtoljuk; 2. változat: a gázfázisú közeget karsztos kőzet mélyszerkezeti helyzetébe, az olaj-víz határon, ill. annak közelében, lényegében a holtkarszt zónájába sajtoljuk. Az 1. változatban a besajtoló kút a 2. ábra 11 kútjával megegyező szerkezeti helyzetű. A- besajtolt gáz a 11 kúttal kapcsolatos 21 résekbe jut. A 21 réseken keresztül, amikor olyan mélyre hatol, hogy eléri a 25 résekkel való kapcsolatot, potenciális energiájánál fogva a már említett dómokba emelkedik, ahonnan az olajat a mélyebb helyzetű résekbe szorítja. Az ezen réseket kitöltő víz a mélyebb helyzetű résekbe szorul. Tovább folytatva a besajtolást a gáz újabb réseket foglal el, egyre több rés dómjából szorítva ki az olajat, amely a mélyebb résekben fokozatosan gyűlik össze, úgy, hogy egy olajos zónát alkot. Bizonyos mennyiség besajtolása után a 6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
