195266. lajstromszámú szabadalom • Berendezés térszín alatti építmény, különösen vonalas mérnöki műtárgy, pl. kéregalatti metróalagút üzemivízzel történő ellátásáre és az építmény környezetében a talaj vízháztartásának a szabályozására
a közműkapcsolat könnyen megsérülhet, illetve védett kialakítása csak igen tetemes többletköltség — ráfordítás árán biztosítható. Ugyancsak a polgárvédeiem oldaláról jelent súlyos problémát az a tény, hogy — polgárvédelmi üzemmódban — az alagúttól viszonylag messze telepített önálló csáposkút csak kívülről, tehát a veszélyeztetett felszínről közelíthető meg. A találmány feladata, hogy olyan berendezést szolgáltasson, amely csáposkutak alkalmazásával egyrészt megoldja a térszín alatti műtárgy üzemivlz-ellátását, másrészt egyidejűleg a műtárgy környezetében a talaj vízháztartásának olyan értelmű szabályozását teszi lehetővé, ami a káros talajvíz-visszaduzzasztást kiküszöböli. A találmány feladata továbbá, hogy az üzemivíz-ellátás a polgárvédelem biztonsági követelményeit kielégítő módon, minimális helyigénnyel és költségráfordítással, és ugyanazokkal a gépészeti eszközökkel tegye lehetővé, amelyek az adott üzem ivóvíz-, illetve iparivízellátását nem polgárvédelmi, hanem normál üzemben biztosítják. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy amennyiben a térszín alatti műtárgyat olyan talajba kell telepíteni, amelyben a talajvízvisszaduzzasztás veszélyét egyébként is ki kell küszöbölni, a talajvízmennyiség, valamint a visszaduzzasztás meggátlása céljából telepített csáposkutak víznyerőképessége az esetek túlnyomó részében elegendő az igényelt üzemivíz-mennyiség, például a metró polgárvédelmi szempontból megkívánt üzemivíz-ellátásának a biztosításához. Magyarországon, így Budapesten is a földtani felépítés például olyan, hogy a felszín alatt 5— 12 m vastagságban jó vízvezető és vízadó rétegek helyezkednek el, így pl. a Budapesten telepített metróalagutak mentén a szükséges vízmennyiség könnyen beszerezhető. További felismerésünk, hogy az e pleisztocén vízadó rétegekben előforduló talajvíz nem minden esetben kifogástalan minőségű, a polgárvédelem által támasztott követelményeknek jól megfelel. Végül a találmányunk alapja az a felismerés, hogy amennyiben a csáposkutakat magával a műtárggyal egyesítve, tehát annak mintegy a részeként alakítjuk ki, a kutak és a műtárgy közötti külső közmüösszeköttetés elmarad, és ily módon ennek sérülékenységi problémájával sem kell számolni, tehát az egész üzemivíz-rendszer pl. metróalagút esetében olyan színvonalon válik védetté, mint maga az alagút. Mivel a vízigény helye a vonalas térszín alatti műtárgyak nagyobb csomópontjaiban van — ke'regalatti, vagy mélyvezetésű metró esetében például a Diesel-műtárgygyal rendelkező állomásoknál — a csáposkutaknak a műtárggyal való egybeépítésére — más szóval egyesített műtárgy kialakítására — elegendő hely áll rendelkezésre. E felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan berende3 zés segítségével oldottuk meg, amelynek külső víz-forráshoz, különösen települési vízhálózathoz csatlakoztatható primer üzemivíz-vezetéke, legalább egy csáposkútja, valamint a csáposkut(ak)hoz csatlakoztatott szekunder üzemivízvezetéke van, és amely berendezésnek az a lényege, hogy a csáposkút-akna vagy -aknák az építménnyel egy tagban, védett kivitelben van(nak) kialakítva, és az építmény belső terével áll(nak) — előnyösen gáztömör vízzáró és robbanásbiztos ajtón keresztül — kapcsolatban; legalább egy kútaknában szivattyú van, amely a szekunder üzemivíz-vezetékhez van csatlakoztatva; és hogy a berendezésnek a primer üzemivíz-vezetek és a külső víz-forrás, különösen települési vízvezetékhálózat közötti kapcsolat megszakítására a csáposkútból vagy -kutakból kilépő szekunder üzemivíz-vezetékhez csatlakoztatására alkalmas átkapcsoló-ürítőszerelvénye, valamint a csáposkút(ak) által termelt víz recipiensbe, például települési közcsatorna-hálózatba juttatására alkalmas, szivattyút tartalmazó átemelő blokja van. Általában célszerű, ha az átemelő blokk az építmény legmélyebb részén van kialakítva vagy/és zsompot tartalmaz, és a zsompba a szekunder használati-vízvezetékkel kapcsolatban álló ürító'vezeték torkollik, valamint a recipienshez kapcsolódó nyomóvezetékkel rendelkező szivattyúja van. A találmány egy előnyös kiviteli alakjára az jellemző, hogy olyan, célszerűen az átemelőblokkban, vagy annak környezetében elhelyezett átkapcsoló-ürítőszerelvénye van, amely a külső vízforrással, különösen települési vízvezetékhálózattal összekötött tápvezetékkel, a primer üzemivíz-vezetékkel vagy -vezetékekkel, valamint a szekunder üzemivíz-vezetékkel kapcsolatban álló átkapcsolószelepet, valamint — a víz áramlásirányát tekintve — az átkapcsolószelep előtt a szekunder üzemivíz-vezetékbe iktatott ürítőtagot tartalmaz, amely utóbbiból lép ki az ürítővezeték; az átkapcsoló szelep a tápvezeték elzárására-megnyitására, az ürítőtag pedig az ürítővezeték lezárására és a szekunder és primer üzemivíz-vezetékek közötti kapcsolat létesítésére, illetve az ürítővezeték megnyitására és a primer és szekunder üzemivíz-vezetékek közötti kapcsolat megszakítására alkalmasan van kialakítva. Egy másik találmányi ismérv szerint az átemelőblokk az (egyik) csáposkút-aknában van kialakítva, és. a kútban termelt vizet a recipiensbe juttató szivattyú azonos a vizet a szekunder üzemivízvezetékbe juttató szivattyúval. A berendezésnek általában az építmény, például kéregalatti metróalagút két oldalán van legalább két csáposkút-aknája, amelyek fenékszintje mélyebben van, mint az építmény padlószintje, és az — előnyösen egymással szemben elhelyezkedő — aknák egymással az építmény fenéklemeze alatt húzódó összekötővezeték útján állnak kapcsolatban 4 3 195266 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
