195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére

Mint a fentiekből kitűnik, a sejtek egy adott részcsoportjának kiválasztása céljából, amikor is a fentiekben ismertetett vezérlő ér­tékeket használjuk ki, a 12 csatornákat először pufferolt foszfátsó és f luoreszcein­­-diacetát (PBS -f- FDA) oldattal töltjük ki, aminek révén a kívánt sejtek kiválasztásá­ra minden egyes 1 sejthordozón mérési cik­lust végezhetünk. Így kapjuk a kívánt rész­csoportokat. Ezt követően a különböző sti­muláló közegekkel, környezetükkel szembeni sejtviselkedés meghatározása céljából az egyes 12 csatornákat különböző stimuláló anyagokat tartalmazó oldattal töltjük ki, és így például meghatározható a fito-hemagluti­­nin (PHA), EF, CaBP, tumorkivonatok, vagy bármely más kívánt mitogén, illetve antigén értékelendő hatása. Ezt követően csak a kiválasztott részcsoportba tartozó sej­tek válaszait figyeljük és szükség szerint rögzítjük. Az említett stimuláló közegeket vizsgálva megfigyelhető volt, hogy amikor a sejtet csak egyetlen közeg stimuláló hatása alatt vizsgál­juk, semmiféle befolyást nem gyakorlunk a következő stimnlálási folyamatra, ha az előző stimuláláshoz használt anyagot, illetve jelenség hatását a következő vizsgálat előtt átmosással, illetve más alkalmas módon sem legesítjiik. Ezzel az eljárással elkerülhető, hogv a stimuláló közegek között közvetlen kölcsönhatás vagy interferencia lépjen fel. Az előzőekben túlmenően az is kitűnt, hogy a sejteket az I sejthordozón rögzítve akti­vációs szintjük nem változik. így az inger­­lési folyamat az adott helyen levő sejtben az 1 sejthordozó felhasználása mellett minden­kor ismételhető, mégpedig különböző aktivá­ló közegek, anyagok alkalmazásával. így az egyes, a részcsoportba tartozó egyedi sej­tek pontos válaszfolyamata a vizsgálathoz használt aktiválási folyamatokban jól meg­határozható, idő szerinti változása követ­hető, és így az aktivált sejtek pontos száma és válasza értékelhető. Az 1 sejthordozón ki­alakított mátrixban az egyes sejtek helye az előzőekben leírt mérési ciklusok során és után változatlan marad. Az 1 sejthordozókkal kapcsolatban a fenti­ekben leírt tartószerkezetek többsége felül­ről történő letapogatásra van kialakítva, vagyis például az emittált fluoreszcens fényt az l sejthordozók 2 nyílásainak felső oldalá­ról lehet elemezni. Ennek előnye, hogy azo­nos optikai rendszer alkalmazható az optikai vizsgálatokhoz és elemzésekhez. A továbbiak­ban leírandó kiviteli alakokban az optikai elemző úgy helyezkedik el, hogy a 2 nyílások kisebb keresztmetszetű végén, vagy fenék­­részén keletkező fényemisszió felfogására legyen alkalmas. így a sejt környezetében levő íluoreszcein fényemissziója által okozott zavaró hatások nemkívánatos optikai sugár­zási hátteret jelentenek. Amikor a 2 nyíláso­kat hátulról vagy kisebb keresztmetszetű 17 10 felületekről tekintjük, ez a sugárzási háttér jelentősen lecsökkenthető, mivel a beszűkülő lyukpalást olyan ernyőként viselkedik, amely a nemkívánatos fényemissziót lezárja. Ezen túl­menően ingerlés esetén a nyílásokba behatoló fény, ha a nagyobb keresztmetszetű oldalról jut be, az összeszűkülő falakon tükröződik, és így mind a belső fény, mind pedig a flu­oreszcens fény végeredményben visszaverődik. Az optikai elemzések javasolt elvégzési módjának másik előnyös hatása az, hogy az 1 sejthordozók adott pontjában csak a megfe­lelő nyílásban elhelyezkedő sejt fényemisz­­szióját mérjük, míg más olyan sejt, amely esetlegesen az 1 sejthordozó felső felületén jelen van, nem befolyásolja a mérési ered­ményt. További előnyt kell abban a tényben látni, hogy a 2 nyílások kisebb oldala felől sokkal könnyebb a gyakorlatban az egyes sejtektől származó fényemisszió külön-külön történő elemzése, nem áll fenn a szomszé­dos sejtek által emittált fénynyalábok kölcsön­hatásának veszélye, amivel ellenkező esetben számolni kellene, hacsak a 2 nyílásokhoz viszonyítva nem a lehető legnagyobb pontos­sággal állítjuk be az optikai rendszert. A 7A., 7B., 8. és 9. ábrán olyan kiviteli alakok láthatók, melyek révén az optikai elem­zés a fentieknek megfelelően végezhető. A 7A. és 7B. ábrán látható és mikroszkóp­pal ellátott optikai elemzővel együttműködő kiviteli alakban átfolyáskamra 110 oldalfala rugalmas (például gumiból készült) 111 üveg­hordozókat tartalmaz, amelyek mindegyike 112 üveglapot fog meg. A 112 üveglapok az I sejthordozó egy jól meghatározott pontjá­hoz (egy kiválasztott sejthez) viszonyítva vannak elrendezve. A rugalmas 111 üveghor­dozó a 112 üveglap és az átfolyáskamra 110 oldalfala között folyadékzáró kapcsolatot biztosít, és lehetővé teszi, hogy a mikroszkó­pot 113 objektív révén elegendően közel hoz­zuk az 1 sejthordozóhoz. így az egyedi sejtek vagy 2 nyílások alulról megfigyelhetők (7B. ábra). Fia a mikroszkóp 113 objektívje alsó helyzetben van (7A. ábra), az átfolyás­kamra csatornája teljes szélességében szabad marad. Az itt bemutatott berendezés egy kivi­teli alakjában (8. ábra) az átfolyáskamra alsó és oldalfalai mind rugalmas anyagból, előnyösen gumiból készülnek és egy egységet alkotnak. Ugyanennek a berendezésnek egy másik kiviteli alakjában (9. ábra) az optikai elem­zést felső oldalról kiindulva vége'ízük. Itt az 1 sejthordozók 114 tartószerkezete 115 át­folyáskamra alsó részén van elrendezve, miután megfelelő berendezéssel a sejteket felvittük (ezt a berendezést a 12A. és 12B. áb­rával kapcsolatban ismertetjük részletesen), és így az I sejthordozókban kialakított kúpos 2 nyílások lefelé növekvő átmérővel vannak elrendezve. Ahhoz, hogy a sejteket a kívánt helyen tartsuk, és az 1 sejthordozó 2 nyílásaiban hatékonyan megfogjuk, nyomás­18 195245 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents