195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére
195245 különbséget hozunk létre az átfolyáskamra í 15 alsó része és 116 felső része között (9. ábra), mégpedig oly módon, hogy a 115 alsó részben a folyadékot valamivel nagyobb nyomás alatt engedjük át, mint a 116 felső részben. A 117 tömítőelemek biztosítják, hogy a 115 alsó és a 116 felső rész között ne legyen folyadékút. Ha ezt a kiviteli alakot alkalmazzuk, célszerű a 4. ábrán látható optikai elemző felhasználása az 1 sejthordozón levő sejtek letapogatására, és egyidejűleg az előbb említett előnyök is biztosíthatók. Az 1 sejthordozón a vizsgálatok szempontjából érdekes sejtek populációjának vagy részcsoportjának kiválasztására alkalmas módszerek problémájára visszatérve — ezt elvileg lényegében az előzőén leírt hagyományos ismert módokon hajthatjuk végre — a 6., 7A. és 7B. ábra olyan rendszert mutat, amellyel egyidejűleg egy adott sejtpopuláció kiválogatható a sejtek egy más csoportjából. Ez a rendszer a sejtszétválasztás hagyományos, sok hátrányos jellemzőt mutató módszerekkel megvalósuló rendszerektől alapvetően különbözik. Ezt a kiviteli alakot is a lymphociták kiválasztásának problémája kapcsán írjuk le, a fentiekben ismertetett SCM-tesztnek vérvizsgálat során történő alkalmazása kapcsán. Mint a 10. és 11. ábrából látszik, a rendszer 50 hordozószerkezettel van kialakítva, amely a 6A. ábra szerinti átfolyáskamrára illeszthető és 51 csövek rendszerén nyugszik. A csőrendszer minden 51 csöve 52 alsó és 53 felső részből áll. Az 52 alsó rész folyadék vagy gáz (levegő)vezetésére alkalmasan van kialakítva, és itt viszonylag kis nyomás uralkodik. Ennek révén az 53 felső részből a folyadékok és a nemkívánatos méretű vérsejtek kiszívhatok. Az 53 felső részben 54 hidak, és ez utóbbiak alatt 55 átvezetések vannak kialakítva, amelyek között az 52 alsó rész felé irányuló 56 elszívónyílások vannak. Az 56 elszívónyílások az 50 hordozószerkezetben elhelyezett 1 sejthordozókat fogadják be. A 10. ábra szerinti kiviteli alakban csak egyetlen betegtől származó sejtmintákat tartalmazó 1 sejthordozó látható. Az 52 alsó és az 53 felső rész megfelelő folyadékot, például pufferolt foszfátsó (PBS) oldatát bevezető egységre csatlakoztatható. Mint az a II. ábra keresztmetszeti vázlatából jól látszik, az 53 felső részben a folyadék az 54 hidak alatt halad át, és az 50 hordozószerkezetben az 57 bevágásokban folyik tovább. Az 52 alsó részben 58 kiemelkedések kényszerítik a folyadékot arra, hogy az 56 elszívónyílások környezetében és az 55 átvezetésekben gyorsabban folyjék, és így megfelelő nyomásviszonyok alakulhassanak ki. Ennek következtében az 53 felső részben áramló folyadék egy része az 56 elszívónyílások és az 55 átvezetések révén az 52 alsó részbe áramlik át. Az 50 hordozószerkezetben cserélhetően 60 vérbevezető szerkezet van elrendezve, 19 amelyből az 1 sejthordozók vérmintával tölthetők fel. A 60 vérbevezető szerkezet 61 lábakkal van ellátva, amelyek feladata annak megakadályozása, hogy az 50 hordozószerkezet 57 bevágásaiban a folyadék - az egyik bemélyedésből a másikba átfolyjék. A fentiekben ismertetett berendezésben végrehajtott sejtelválasztás elméleti alapjainak megértéséhez a következő tényeket kell figyelembe venni: a) a vizsgálat szempontjából érdekes lymphociták méretei kb. 7 pm, b) a makrofágok, granulociták jellemző méretei kb. 20...35 pm, c) az eritrociták jellemző méretei kb. 3... 5 pm, d) ismertek nagy, 15 pm-es lymphociták is, e) a vérlemezkék méretei figyelmen kívül hagyhatók, f) a sejtek felrobbanhatnak, ha desztillált vízben maradnak, és g) az eritrociták élettartama desztillált vízben sokkal kisebb, mint a lymphocitáké. Az 50 hordozószerkezetet az 1 sejthordozókkal együtt először a csőrendszer 51 csöveire helyezzük el oly módon, hogy az első (a csatornákra merőleges) horony 1 sejthordozói a nyílások felett helyezkednek el. A 60 vérbevezető eszközt 61 lábaival együtt az 1 sejthordozó adott oldalán helyezzük el. Az egész egységet a II. ábra szerint állítjuk össze. Egy pácienstől vett vért tartalmazó fecskendőt 62 hordozón helyezünk el. A 10. ábrán két különböző pácienstől származó minták részére két ilyen hordozó látható, amelyekből csöveken keresztül jut tovább a vérminta. A minta anyagának áramlását a 62 hordozóban létrehozott, megfelelő nyomás révén szabályozzuk. A csövek P, és P2 kimenetekkel vannak ellátva, ahol a két különböző pácienstől származó vér az első néhány nyomásimpulzus után már megjelenik. A nyomásimpulzusok hatására előbb vagy utóbb egy-egy vércsepp esik mindegyik 1 sejthordozóra. Az 1 sejthordozókban a 2 nyílások méretei olyanok, hogy a vér nem tud az I sejthordozó felső oldaláról az alsó oldalra kerülni. Ez utóbbi alatt nyomáshiányos teret hozunk létre, mégpedig a cső 52 alsó részében, a fentieknek megfelelően, például úgy, hogy az 52 alsó részbe pufferolt foszfátsó (PBS) oldatát engedjük. Ennek hatására a vér szinte azonnal az 1 sejthordozó alá kerül. Az 1 sejthordozón a kisebb méretű sejtek áthaladnak és a PBS-oldat áramával kimosódnak. Ugyanez történik a nyílások felső részében levő és ezért a jelenlevő lymphociták méreténél nagyobb sejtekkel, amelyek viszont fennakadnak az I sejthordozón és közülük a legnagyobbak a lemosás ellenére is ott maradnak. Az 1 sejthordozó eltömődésének megakadályozására a vér bevezetését megállítjuk, és a PBS-oldatot az 1 sejthordozó felső szintjén is megfelelő mennyiségben átvezetjük 20 11 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
