195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére

meg, amelyek egymásra merőlegesek,és így négyszögletes mátrixszerü struktúrát alkot­nak. A 2 nyílások számát mindenkor a ki­választandó sejtek számától függően vá­lasztjuk. így- például soronként és oszlopon­ként száz-száz nyílást kialakítva összesen 10 000 nyílást kapunk,amelyekben 10000 sejt helyezhető el a leírt kialakítású 1 sejthordozó mellett,és mindegyik sejtnek meghatározhat­juk az egyedi X és Y koordinátával jellemzett pozícióját. Az 1 sejthordozó kör alakú elemként is létrehozható, mint azt a 6C. ábra mutatja. A 6C. ábrából kitűnik, hogy az 1 sejthordo­zók 8 fülekkel vannak kiképezve, amelyek ré­vén a 8 füleket befogadó 9 illesztések­kel kialakított 40 első hordozószerkezetbe helyezhetők. A 9 illesztések olyan bemélyedés nyúlványaiként indulnak ki, amelyben az 1 sejthordozó megtámasztható. A 40 első hor­dozószerkezetben a bemélyedés folytatása­ként annak tengelyirányában nyílás van kiala­kítva. Az illesztés más módon is megoldha­tó, például különleges alakban létrehozott tartóelemekkel és hasonlókkal. Az I sejthordozó különböző anyagokból készülhet. Különösen előnyösnek bizonyult a fémek közül a vörösréz, az arany, a nik­kel és az ezüst felhasználása, de a műanya­gokkal is kedvező eredmények voltak elérhe­tők. Ez utóbbi esetben célszerű 101 vezetékek beépítése, mint amilyenek a 17. ábra szerinti megoldásban 100 sejthordozó 102 nyílásait kapcsoló vezető elemek. Minden, a kiválasz­tott sejtet tartalmazó 102 nyílásnál ebben az esetben a villamos potenciál szabályoz­­hatóan állítható be, és ennek révén a 101 veze­tékek a sejt villamos töltésével kölcsönhatás­ba lépő elektromos teret generálnak. A külön­böző 102 nyílásoknál a potenciált vezérel­ve lehetővé válik a bennük levő sejtek elekt­rosztatikus töltés révén történő megfogása, illetve eltávolítása. Az eljárás foganatosítása céljából a lymphocitákat tartalmazó oldat, például vér néhány cse^pjét az 1, 100 sejthordozóra jut­tatjuk. A folyadék az 1, 100 sejthordozóban kialakított 2, 102 nyíláson áthalad, és a meg­felelő méretű, sejtek az 1 sejthordozóban maradnak. Mivel a 2 nyílások méreteit oly módon választjuk, hogy csak a lymphocitá­kat fogják be, ezért ezek a sejtek kerül­nek a 2 nyílásokba, mégpedig mindegyikbe egy-egy. A nagyobb méretű, vagy felesleges sejteket a sejthordozó felületéről mosófolya­dék távolítja el. A sejtek lehetnek olyan nagyok, hogy nem férnek be a 2 nyílásokba, vagy pedig onnan kiszorulnak. Ezt követően a sejteket megfelelően rög­zíthetjük a 2 nyílásokban, hogy a hordozó­ról való távozásukat megakadályozzuk. Erre a célra például az 1 sejthordozót meg­felelő kolloid ragasztóanyaggal vonjuk be vagy kihasználjuk az elektromos és mágneses tér nyújtotta lehetőségeket. További kombi-6 g nált módszert az említett sejtpopuláció szigetelésére és egyúttal az I sejthordozóban való rögzítésére a későbbiekben a 10., 11., 12A. és 12B. ábra kapcsán ismertetünk. Minden olyan 1 sejthordozót, amely a’ ki­választott sejtek csoportját, például a szük­séges nagyságú lymphocitákat tartalmazza megfelelő, például 20. ábra szerinti 10 első hordozószerkezetben helyezzük el, ami lehe­tővé teszi a sejtek tesztvizsgálatát, vagy méré­sét, amint erről a későbbiekben szó lesz. A 2A., 2B., 2C, 2D., 3A. és 3B. ábrán be­mutatott tartóeszköz első kiviteli alakjában 1 sejthordozók egy nagyobb csoportját 10 el­ső hordozószerkezeten (2D. és 3A. ábra) he­lyezzük el. Az 1 sejthordozóknak csak egyet­len elrendezése lehetséges oly módon, hogy a perforálások (2 nyílások) az I sejthordozókon X és Y tengelyeknek megfelelően legyenek elrendezve (1A. ábra). A 10 első hordozó­­szerkezet, amely 15 átlátszó fallal kialakí­tott átfolyáskamra felső részét alkotja, az átfolyáskamrában 11 második hordozószerke­zet fölött van cserélhetően elrendezve (2A. ábra) .All második hordozószerkezet 12 csa­tornákat határoz meg, amelyek mindkét végü­kön egy-egy kívánt oldat betáplálására és el­vezetésére alkalmas 13. csőre csatlakoznak, és alsó felületével az átfolyáskamra 14 alsó tartóelemen (2B. ábra) van megtámasztva, amely 15 átlátszó lemezt is hordoz. Erre akkor van szükség, ha az I sejthordozón levő sejteket beeső és áteresztett fényben kí­vánjuk elemezni. A 3A. ábra szerinti felépítésben, ahol a 12 csatorna irányára merőleges keresztmet­szet látható (az oldat a rajz síkjára merőleges irányban folyik) 16 áramlásirányító elem biz­tosítja, hogy az oldat az 1 sejthordozó­val kapcsolatba kerüljön. A 3B. ábrán ugyan­ennek az elrendezésnek vázlatos oldalnézeti metszete látható. Az 1 sejthordozókat befogadó 10 első hor­dozószerkezeten különböző személyektől (be­tegektől) vett mintákat tartalmazó 1 sejt­­hordozók helyezhetők el a 12 csatorna mentén egyetlen bemélyedésben, míg az ugyanahhoz a személyhez tartozó mintákat tartalmazó 1 sejthordozók a 12 csatornára merőlegesen vannak elrendezve. A 12 csatorna egyetlen tesztvizsgálat elvégzésére szolgál, és így a tesztvizsgálatok számát meg lehet határozni azzal, hogy az átfolyáskamrában a 12 csa­tornák közül hányat alkalmazunk. A 12 csatornák bármelyikén átáramló oldat az I sejthordozókon az adott 12 csatorna mentén elrendezett sejtek mindegyikét be­nedvesíti, és ezzel a különböző betegektől vett minták sejtjeinek vizsgálatát lehetővé teszi. Az 1 sejthordozók 17 üveglappal bo­ríthatok le, aminek révén nagy törésmutatójú folyadék alkalmazása válik lehetővé optikai 10 195245 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents