195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére
195245 hogy kialakul a sejtek különböző populációinak vagy csoportjainak halmaza. A lymphocitákat a leírásban olyan sejteknek tekintjük, amelyek sok csoportot vagy populációt tartalmazó sejtmennyiséget reprezentálnak. Az elválasztási folyamat során a kiválasztott és más sejtektől is elválasztandó lymphocitákat egymástól is szétválasztjuk, minden sejtet ismert helyre helyezünk et és ezt a helyet a következőkben címnek nevezzük. A szétválasztott lymphociták mindegyikét ezt követően egyidejűleg kiválasztott tesztvizsgálatoknak vetjük alá, majd minden sejtet külön-külön megvizsgálunk abból a szempontból, hogy a tesztvizsgálat vagy stimulálás eredményeként mutat-e valamilyen különleges keresett jellemzőt. Az adott jellemzővel rendelkező minden sejt címét meghatározzuk. Ennek megfelelően, miután minden kiválasztott sejtet ellenőriztünk, az adott tulajdonsággal jellemzett sejtek címe ismeretessé válik. Ezek a sejtek a lymphocitáknak egy külön részcsoportját képviselik a nagyobb kiindulási csoportban. Miután a részcsoportban levő sejteket azonosítottuk, ezeket a lymphociták maradékával együtt egy vagy több kiegészítő tesztvizsgálatnak vethetjük alá. Amikor a sejtek tulajdonságait a kiegészítő tesztvizsgálatok alapján elemezzük, ez ennek megfelelően már kedvezően csak a kiválasztott részcsoportba tartozó sejteket érinti. A részcsoport minden sejtjét egyedileg lehet megvizsgálni oly módon, hogy a sejt ismert egyedi elhelyezkedésének vagy címének megfelelően vizsgálóberendezést hozunk vele kapcsolatba. fgy a részcsoportján levő sejtek kijelölése után a vizsgálatokat már csak rajtuk végezzük el, míg az ugyanabba a csoportba tartozó, de a részcsoportba nem beosztott sejteket figyelmen kívül hagyhatjuk, és így azok a vizsgálatban nem vesznek részt. Ennek következményeként az egyszer meghatározott részcsoport sejtjeit vizsgáljuk meg, vagyis a vizsgálat csak azoknak a sejteknek a vizsgálatára korlátozódik, amelyek az előre kijelölt tulajdonságot hordozzák. Annak révén, hogy a vizsgálatokat sejtről-sejtre végezzük, pontosabb adatokat kapunk, és ezzel a diagnózis megbízhatósága növekszik, ideje csökken. Egy másik előny, hogy lehetőség nyílik egy részcsoport sejtjeinek azonosítására és minden sejt külön-külön vizsgálatára, aminek előnyeit a továbbiakban még elemezzük. Mint az előzőekben már említettük, első lépésben a lymphocitákat a vérben levő többi sejttől elválasztjuk. Ez az elválasztás 1 sejthordozó segítségével történik (1A. ábra). Az 1 sejthordozó perforálással van kialakítva. Az 1 sejthordozón 2 nyílások vagy lyukak különböző konfigurációja alakítható ki, elrendezésük is sokféle lehet. Az 1A. ábra szerint táblázatszerűén oszlopokba és sorokba vannak rendezve Y és X tengelyek mentén. A 2 nyí7 lások az 1A. ábra szerint felül nagyobb keresztmetszetüek, mint az 1 sejthordozó fenékfelületén, ahogy az az 1B. ábrán is látható. A most ismertetendő változatban a 2 nyílások úgy vannak kialakítva, hogy lymphociták befogadására legyenek alkalmasak, amelyek között két különböző alapméretű, mégpedig kb. 7 pm és 10 ... 15 pm tartományba eső átmérőjű sejtek vannak. Az 1 sejthordozó lt felső felületén a 2 nyílások felső keresztmetszeti felületét mintegy 10 pm oldalfalú négyzetek határozzák meg. Az 1 sejthordozó lb alsó felületén a 2 nyílásokat mintegy 6 ps-es oldalfalú négyzetek határozzák meg. A nyílásokban az lt felső felülettől az lb alsó felületig az oldalfalak egyenletesen közelítve (1A. és 1B. ábra) és/vagy lépcsőzetesen (IC. ábra) hajolhatnak egymáshoz. Általában a 2 nyílásokat úgy kell kialakítani, hogy az lt felső felületen a keresztmetszeti területet meghatározó oldalél legyen a 2 nyílás legnagyobb mérete, tehát általában az lb alsó felületén levő oldalél kisebb legyen, mint a felső él, és így a 2 nyílásba bejutó, kívánt nagyságú sejt ne tudjon átesni, hanem maradjon benn az 1 sejthordozóban. Az is fontos, hogy az lt felső felület és az lb alsó felület között a kiválasztott sejtek méreteihez viszonyítva az 1 sejthordozó vastagsága és a 2 nyílásokat méretei akkorák legyenek, aminek alapján, ha a kívánt sejt bejut a 2 nyílásba, gyakorlatilag annak teljes belső terét kitöltse, abból ne álljon ki, és így a későbbiekben leírandó kimosással azt ne lehessen eltávolítani. A 2 nyílások alakjának olyannak kell lenni, hogy az 1 sejthordozó illeszkedhessen meghatározott eszközökhöz, amilyenek például a felső és az alsó szintek közötti nyomáskülönbséget létrehozó egységek vagy elektromágneses teret létrehozó berendezések lehetnek. Ennek megfelelően ahhoz, hogy először a sejteknek egy meghatározott csoportját az egyéb csoportokba tartozó sejtektől elválaszthassuk, ahol minden csoportba ismert nagyságú sejtek tartoznak, melyek tipikusan különböznek a többi csoportokba sorolható sejtektől, az 1 sejthordozót úgy kell felépíteni, hogy a benne kialakított 2 nyílások méretei megfeleljenek a vizsgálandó anyagnak, például a különböző sejtcsoportokat tartalmazó vérnek, és amikor az anyag az 1 sejthordozó felső felületére kerül, a 2 nyílásokat gyakorlatilag csak a vizsgálandó sejtek foglalják el, mégpedig oly módon, hogy minden nyílásra egy sejt jusson. Az előzőekben már említettük, hogy a 2 nyílások az 1 sejthordozóban szabályos elrendezésűek, például oszlopokat és sorokat kijelölve helyezkednek el, mivel ily módon minden 2 nyílás helyzete egyértelműen meghatározható, például az 1 sejthordozó síkjában kijelölt X és Y koordináták segítségével. A leírt kiviteli alakban a 2 nyílások olyan oszlopokat és sorokat határoznak 8 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
