195245. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sejthalmazból meghatározott biológiai sejtek kiválasztására, a kiválasztott sejtek legalább egy tulajdonságának megfigyelésére
195245 a nagyobb sejtek kimosása céljából. Ezek nagy többsége az 55 elszívónyílásokba jut (11. ábra). A sejtek kisebbik része a következő 1 sejthordozóra jut a folyadékárammal és ott eltávozik. Mint az előbbiekben már említettük, a csatornák irányára merőlegesen elhelyezett minden 1 sejthordozót egyazon betegtől származó vérmintával telítünk. Ennek megfelelően nem fordulhat elő, hogy különböző betegektől származó minták keverednek. A vizsgálat következő szakaszában az 53 felső részben az áramlást megállítjuk és egy újabb vércseppet juttatunk a 62 hordozóból a megfelelő 1 sejthordozóra. Az első néhány vércsepp után a „felrobbant“ sejteket eltávolítjuk. A folyamatot addig ismételjük, míg a szükséges 1 sejthordozókat lényegében nem telítjük. Erre vonatkozóan durva, de megfelelő közelítést adhat az 1 sejthordozók villamos ellenállásának mérése minden egyes vércsepp után. A desztillált víz olyan időn keresztül folyik, hogy ez alatt hatásának következtében az eritrocitasejtek megsemmisülhessenek. A desztillált víz ugyanis a sejtek megduzzadását okozza, és ez előbb-utóbb fel robbanásokhoz vezet, ami az eritrociták esetében elpusztulásukat, míg a lymphocitáknál azt jelenti, hogy a sejtek az 1 sejthordozó 2 nyílásaiba erőteljesen befeszülnek. Megfelelő időtartam elteltével PBS-oldatot vezetünk be. A felrobbant eritrocitáktól megszabadult anyag nem befolyásolhatja már a lymphocitákat, míg a folyamatos oldatáramlással a nemkívánt anyagok eltávolítása érhető el. A 2 nyílások mátrixát elektromosan feltöltve majd kisütve, esetleg váltakozó elektromágneses teret alkalmazva ugyanolyan hatás érhető el, mintha a mátrixot ultrahang hatásának tennénk ki, vagy hasonló technikákat alkalmaznánk. Ez a folyamat a mosással egyidejűleg, azt kiegészítő,módon alkalmazható. A mérésekhez elegendő egy-egy betegtől legfeljebb 1 cm3 vért levenni, és azt a megfelelő P,, P2 kimenetű 62 hordozókba juttatni. Az elválasztási folyamat legfeljebb 5 percet vesz igénybe. Nincs felső határa annak, hogy hány vérmintából lehet egyszerre a sejteket kiválasztani. Az 50 hordozószerkezetet ezt követően kiemeljük az elválasztási rendszerből és a 4. ábra szerinti átfolyáskamrába illesztjük, ahol az előzőekben leírt optikai letapogatást lehet elvégezni. A 9. ábra szerint 114 hordozószerkezethez illeszkedő, hasonló elválasztási rendszer alakítható ki, mint az a 12A. és 12B. ábrára való hivatkozással ismertetésre került. Ebben a rendszerben 120 alaplemez 121 csatornákkal van kialakítva, amelyekben folyadék áramütés az 1 sejthordozó alatt, 56 leszívónyílások környékén szükséges nyomáshiányos teret hoz létre. Ebből a célból 122 kiemelkedések vannak illesztve a 121 csatorna aljához. A 114 hordozószerkezet cserélhetően van a 120 alap21 12 lemezen elrendezve, és így a benne lévő 1 sejthordozók a 122 kiemelkedésekkel vannak kapcsolatban, mint az a 12B. ábrán látható. A kúpos 2 nyílások felfelé növekvő átmérővel vannak elrendezve, vagyis 123 támasztóelem felé nyílnak, amely támasztóelem a 10. ábra szerinti 60 vérbevezető szerkezet megtámasztásához hasonló funkciót lát el. A 123 támasztóelem az 1 sejthordozókat megfogja, mégpedig nyomáskülönbség hatására, mint az a 10. ábra kapcsán már ismertetésre került. Ebben az esetben azonban .lehetőség nyílik a vérellátás hatékonyságának javítására oly módon, hogy megfelelő szétosztó elemeket alkalmazunk, amelyek a hordozókhoz képest elmozdíthatóan vannak elrendezve, ahogy ez a 13A., 13B., 13C. és 14. ábrából látható. A 13A., 13B és 13C. ábrák olyan kiviteli alakot mutatnak, amelynek 124 csúszólemezei vannak, és ezek a 121 csatornával illesztett 123 támasztóelemekben vannak elrendezve. A tápellátó vezeték minden kimenetén rugalmas anyagú 125 szétosztó elem helyezhető el, mint ez a 13B. és 13C. ábrán látható. A 13B. ábrán a 124 csúszólemez irányára merőlegesen elrendezett 125 szétosztó elem látható, míg a 13C. ábra a 124 csúszólemez hossztengelyének irányában felvett keresztmetszetet mutat. A rugalmas anyagú 125 szétosztó elem szélessége nagyjából megfelel az alkalmazott hordozó oldalhosszának és tulajdonképpen kis méretű kimenetet alkot, amely vonal mentén a hordozófelületen eltolható, amikor a 124 csúszólemezt mozgatjuk, és ily módon minden 1 sejthordozót a sejtek vékony rétegével lehet bevonni. Ezt követően kezdődhet meg az előzőekben már ismertetett átmosás. A 14. ábra a 125 szétosztó elem egy más lehetséges változatát mutatja be. Az itt keresztmetszetben látható elem a 121 csatornára merőlegesen helyezkedik el, és a 121 csatorna hosszirányában 126 bolygótengely helyezkedik el, míg benne 127 vezeték van kialakítva, amely minden 1 sejthordozónál kimenettel van ellátva és ez 128 elosztókefét tartalmaz. Amikor az elemzendő folyadékot, például a vért az 1 sejthordozóra juttatjuk, a 126 bolygótengely néhányszor elfordul ,és ezzel lehetővé teszi a sejtek kinyomását az 1 sejthordozóra. Miután az előzőekben leírt kiviteli alakban a vérbevezetést és a sejtek „durva“ szétválasztását különleges elválasztóegységgel elvégeztük, az azt befogadó hordozószerkezetet átfolyáskamrába kell helyezni optikai letapogatás céljából; egyes esetekben az említett lépés elvégzése felesleges vagy nem célszerű. A találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakjában, amelyet a 15A. és 15B. ábra mutat, a sejtek szétválasztása és az optikai letapogatás műveletei egyetlen berendezésben végezhetők el. 22 5 IC 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
