195242. lajstromszámú szabadalom • Kétfunkciós vivőgáz alkalmazása fluid katalitikus krakkolási eljárásban

gázt — amely lehet egy könnyű szénhidro­gén — kevernek egy iners szilárd anyaggal egy függőleges zárt vezeték alsó részén, és egy nehéz kőolajfrakciót vezetnek be a folyás­irány egy pontján, úgy, hogy a kőolajfrakció tartózkodási idejét a vezetékben változtatják. Hasonlóképpen a 4 427 539 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban egy C4- gázt alkalmaznak, hogy kísérje a kis katalitikus aktivitású vagy katalitikusán nem aktív szemcséket egy riserben felfelé, ellen­­áramban a betáplált lepárlási maradékkal, így elősegítve az olaj diszpergálódását. Végül a 4 364 848, 4 382 015 és 4 404 090 számú amerikai egyesült államokbeli szaba­­-dalmi leírások szerint egy fluid katalitikus krakkoló eljárás katalizátorán a szennyező fémek passziválása elvégezhető úgy, hogy a forró regenerált katalizátort hidrogénnel és/ /vagy könnyű szénhidrogéngázzal éríntkez­­tetik. A találmány szerinti eljárás a fenti referen­ciaanyagok ismertetéseivel ellentétben új mód­szert tartalmaz, amely szerint egy vivőgáz­­-keveréket — amely kiváltképpen alkalmas egy fluid katalitikus krakkolási eljárás rege­nerált katalizátorának a kezelésére — veze­tünk be, oly módon, hogy egyidejűleg javít­juk a katalizátor körülményeit mielőtt azt a tápanyaggal érintkeztetnénk és a kezelt szem­cséket elszállítjuk egy áramlási rendszer reak­torzónájába, amely a katalizátor és a táp­anyag kitűnő kölcsönhatását biztosítja. A találmány elsődleges célja olyan hatásos módszer kidolgozása egy fluid katalitikus krakkolási eljárás regenerált katalizátorának szelektív kondicionálására és elszállítására egy fluid katalitikus krakkolási reakciózónába, amellyel az előállítani kívánt termékek kiter­melése a maximumra növelhető. A jelen találmány eljárás 343-816°C for­ráspont-tartományú, lényegében folyékony szénhidrogén átalakítására általában függőle­ges elhelyezkedésű riser — speciális kataliti­kus krakkoló csőreaktor — konverziós1 zóná­ban aktív, fluid katalitikus krakkoló katalizá­torral forró, regenerált, aktív, fluid katalitikus krakkoló katalizátort szénhidrogénből és hid­rogén, kénhidrogén, nitrogén, szén-monoxid, szén-dioxid és vízgőz legalább egyikéből álló vívőgázban tartalmazó, felfelé áramló szusz­penziónak a függőleges elhelyezkedésű riser konverziós zóna alsó kezelési szakaszán való átvezetésével, az alapanyagnak a riser kon­verziós zóna alsó szakaszától az áramlás irá­nyába eső helyen a felfelé áramló szuszpen­zióba való bevezetése révén a katalizátort vi­szonylag egyenletes eloszlásban tartalmazó, katalizátorból, alapanyagból és vivőgázból álló keverék képzésével, majd a riser konver­ziós zóna felső részén az alapanyagnak a ka­talizátorral 300-650°C-on való reagáltatásá­­val oly módón, hogy legfeljebb 100 mól% C3 vagy nehezebb szénhidrogént — vízmentes alapra vonatkoztatva — tartalmazó vívőgázt 3 alkalmazunk, és a függőleges elhelyezkedésű riser konverziós zóna alsó kezelési szakaszát 500-800°C-on, 0,5-15 másodperc tartózkodási idő, a katalizátornak a szénhidrogén-vívőgáz­­ra vonatkoztatva 80-nál nagyobb tömegará­nya és a vivőgáz 1,8-12,2 méter/mp átlagos felületű gázsebessége mellett működtetve a katalizátor reakcióhelyeit szelektíven elsze­­nesítjűk az alapanyaggal való érintkezése előtt, miközben a katalizátor egyidejűleg fel­gyorsítjuk olyan sebességre, hogy hígfázisú turbulens áramlás jöjjön létre az alapanyag­gal való érintkezésekor. A találmány szerint tipikus fluid katali­tikus krakkolási eljárásban finomeloszlású regenerált katalizátor hagyja el a regeneráló zónát egy bizonyos hőmérsékleten és érintke­zik a betáplálásra kerülő alapanyaggal egy riser reakciózóna alsó részében. Míg az így kapott keverék, amelynek hőmérséklete körül­belül 200-700°C, a riseren áthalad, végbemegy az alapanyag átalakulása könnyebb termékké és a katalizátorra koksz rakódik le. A riser­­ből távozó anyagot elkülönítő térbe vezetjük, ahol további átalakulás mehet végbe. A szén­hidrogéngőzöket, amelyek katalizátort visznek magukkal, átvezetjük egy vagy több ciklon­­-szeparátoron, s így a kimerült katalizátort a szénhidrogén-gőzáramtól elkülönítjük. Az elkülönített szénhidrogén-gőzáramot frakció­­náló zónába vezetjük, amely a szakmában mint desztillációs torony ismeretes, s amely­ben a távozó szénhidrogéneket szétválaszt­juk a tipikus frakciókra, így könnyű gázokra és könnyű benzinre, könnyű gépolajra, nehéz gépolajra és a maradék olajiszapra. A torony­ból különböző frakciók visszacirkuláltathatók az alapanyaggal a riserbe. Bizonyos frakció­kat, így a könnyű gázokat és a könnyű benzint tovább szétválaszthatjuk és feldolgozhatjuk egy gázkoncentrálási eljárásban, ami a to­ronytól az áramlás irányában történik. A to­rony némely frakciója, valamint a gázkon­centrálási eljárásból kapott frakciók végső termékáramokként kivonhatok. Az elkülöní­tett. kimerült katalizátor az elkülönítő tér alsó részébe kerül és végül elhagyja ezt a zónát, áthaladva sztrippereken, amelyekben kigőzölő gáz, rendszerint gőz érintkezik a használt katalizátorral és ezt az adszorbeált és zár­­ványos szénhidrogénektől megtisztítja. A szenet tartalmazó használt katalizátor elhagy­ja e kigőzölő'zónát és bejut a regeneráló zó­nába, ahol friss regeneráló gáz jelenlétében és körülbelül 620-760°C hőmérsékleten a koksz elégése révén regenerált katalizátort és szén­­-monoxidot, szén-dioxidot, vizet, nitrogént és esetleg kismennyiségű oxigént tartalmazó füstgázt kapunk. A friss regeneráló gáz rend­szerint levegő, de lehet oxigénnel dúsított vagy elégtelen oxigént tartalmazó levegő. A füst­gáz* a vele távozó regenerált katalizátortól a regeneráló zónába elhelyezett ciklon-sze­parátorral elválasztjuk, és az elválasztott füstgázt kivezetjük a regeneráló zónából, tipi­4 3 195242 5 10 15 20 25 30 35 i 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents