195216. lajstromszámú szabadalom • Elektrokémiai oxidációs eljárás eburnán származékok előállítására
195216 6 a dietil-malonát, trifenil-foszfonát stb. A nukleofil adalék növeli a szelektivitást, visszaszorítja a melléktermék képződést. A felszabaduló protonok megkötésére előnyösen alkalmazhatunk elektroinaktív, nem nukleofil bázist, mint amilyenek a kollidin. Az adalékok és a vezetősók a reakció során regenerálódnak. Mind a vizes, mind pedig a szerves közeg tartalmazhat különböző alkalmasan megválasztott pufferoldatokat. Ilyenek lehetnek például a citrát-, borát-, acetát-puffer, stb. A találmány szerinti elektrokémiai oxidációt előnyösen pH: 1—7 értéken végezhetjük el. A találmány szerinti elektrokémiai oxidációt végezhetjük állandó potenciálon (potenciosztatikusan), az alkalmazott közegtől függően 1,5—2,5 Volt-on, vagy állandó árammal (galvanosztatikusan), az alkalmazott közegtől függően 0,1 —150 A/dm2 áramsűrűséggel. Az elektrolízist diafragmával elválasztott elektrokémiai cellában vagy diafragma nélküli cellában, az utóbbi esetben, koncentrikusan elhelyezett elektródokkal hajthatjuk végre A diafragmával osztott elektrokémiai cellában az anód anyaga például valamilyen nemes fém, mint amilyen a platina, vagy ólom, grafit és ólom-dioxid lehet, míg a katód anyaga is lehet valamilyen nemes fém, mint amilyen a platina, vagy pedig ólom. Az áramsűrűség az alkalmazott reakcióközeg minőségétől függően célszerűen 0,5—150 A/dm2 lehet, közegként mind savas vizet, mind pedig egy megfelelő adalékkal vezetővé tett szerves oldószert is alkalmazhatunk. Ilyen adaték lehet egy vezetősó és kívánt esetben valamilyen nukleofil adalék és/vagy egy elektroinaktív nem nukleofil bázis. A diafragma nélküli elektrokémiai cellában az elektródok koncentrikusan vannak elhelyezve. Az elektródok anyaga megegyezik a diafragma nélküli elektrokémiai cellánál említettekkel. Az elektrokémiai oxidációt ez esetben valamilyen alkalmasan megválasztott vezető sóval vezetővé tett szerves elektrolitban folytatjuk le, amely előnyösen nukleofil adalékot és/v-agy elektroinaktív nem nukleofil bázist tartalmaz. Az elektrolízist állandó árammal 0,1 — 10 A/dm2 áramsűrűséggel végezhetjük. A találmány szerinti elektrokémiai oxidáció időtartama a közegtől és az alkalmazott anyag mennyiségtől függő, célszerűen 20 perc és 6 óra között lehet. Az egyes esetekre mértnél hosszabb reakcióidő a végtermék nem kívánt bomlásához vezethet. A reakció végeztével az át nem alakult kiindulási anyagot, amely az alkalmazott kiindulási anyaggal azonos minőségű folyamatosan visszavezetjük az elektrolizáló cellában azt követően, hogy a végterméket onnan eltávolítottuk, és az elektrolízist tovább folytatjuk. 5 A találmány szerinti elektrokémiai oxidáció hőmérséklete 10—50, előnyösen 15—25°C között lehet. A találmány szerinti elektrokémiai oxidációval epimerelegyeket állítunk elő, melyeket kívánt esetben önmagukban ismert módon epimerekre bonthatunk. A találmányt az alábbi kiviteli példák szemléltetik közelebbről az oltalmi kör korlátozása nélkül. 1. példa Vinkamin Diafragmával osztott elektrokémiai cellában 1 g vinkadifformint elektrolizálunk 500 ml 30%-os vizes kénsav-oldatban, 6 cm2 felületű platina anódot és ólom katódot alkalmazva. Az elektrolízist 120 A/dm2 áramsűrűséggel 20 percig végezzük. Az anódtérből kivett anyaghoz (az anolithoz) 150 ml kloroformot adunk és tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal pH: 8,5-re lúgosítjuk. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes részt még 100 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített kloroformos oldatot szilárd vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, a szürletet vákuumban szárazra pálljuk. A maradékot 100 ml 75 térfogat% netanolt, 25 térfogat% vizet és 7,1 mmól sósavat tartalmazó oldatban szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Ezután az elegyet 25 ml-re töményítjük, 50 ml kloroformot adunk hozzá és tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal pH: 8,5 lúgosítjuk. Elválasztás után a vizes részt még 30 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített szerves fázist szilárd vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 30 ml benzolban oldjuk, és 10 g Brockmann II aktivitású alumínium-oxidból készített szűrőágyon átfolyatjuk. A benzolos oldatot szárazra pároljuk, így 0,752 g változatlan vinkadifformint kapunk, amely nagynyomású folyadék-kromatográfiás módszerrel vizsgálva azonos minőségű az alkalmazott kiindulási vinkadifforminnal. Ezt a vinkadifformint ismételt elektrolízisnek vetjük alá, miután súlyát az elektrokémiai folyamat lefolytatásához szükséges 1 g-ra egészítjük ki. Az alumínium-oxid szűrőágyat ezután 50'ml benzol-etanol 9:1 arányú elegyével átmossuk. A szűrletet szárazra pároljuk, így 0,26 g vinkamin-epivinkamin elegyhez jutunk. Termelés az elfogyott vinkadifforminra számítva 98,9%. Az epimer keveréket ismert módon epimerizáljuk, azaz 5-szörös mennyiségű metanolban 0,15-szörös mennyiségű kálium-tercier-butilát jelenlétében 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. így 0,24 g vinkamint állítunk elő. Olvadáspont: 232—234°C. [a]20= -(-43° (c=l, piridín). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
