195216. lajstromszámú szabadalom • Elektrokémiai oxidációs eljárás eburnán származékok előállítására

195216 6 a dietil-malonát, trifenil-foszfonát stb. A nuk­­leofil adalék növeli a szelektivitást, vissza­szorítja a melléktermék képződést. A felsza­baduló protonok megkötésére előnyösen al­kalmazhatunk elektroinaktív, nem nukleofil bázist, mint amilyenek a kollidin. Az ada­lékok és a vezetősók a reakció során rege­nerálódnak. Mind a vizes, mind pedig a szerves kö­zeg tartalmazhat különböző alkalmasan meg­választott pufferoldatokat. Ilyenek lehetnek például a citrát-, borát-, acetát-puffer, stb. A találmány szerinti elektrokémiai oxidá­ciót előnyösen pH: 1—7 értéken végezhet­jük el. A találmány szerinti elektrokémiai oxidá­ciót végezhetjük állandó potenciálon (po­­tenciosztatikusan), az alkalmazott közegtől függően 1,5—2,5 Volt-on, vagy állandó áram­mal (galvanosztatikusan), az alkalmazott közegtől függően 0,1 —150 A/dm2 áramsű­rűséggel. Az elektrolízist diafragmával elválasztott elektrokémiai cellában vagy diafragma nélkü­li cellában, az utóbbi esetben, koncentriku­san elhelyezett elektródokkal hajthatjuk végre A diafragmával osztott elektrokémiai cellá­ban az anód anyaga például valamilyen ne­mes fém, mint amilyen a platina, vagy ólom, grafit és ólom-dioxid lehet, míg a katód anya­ga is lehet valamilyen nemes fém, mint ami­lyen a platina, vagy pedig ólom. Az áram­­sűrűség az alkalmazott reakcióközeg minő­ségétől függően célszerűen 0,5—150 A/dm2 lehet, közegként mind savas vizet, mind pe­dig egy megfelelő adalékkal vezetővé tett szerves oldószert is alkalmazhatunk. Ilyen adaték lehet egy vezetősó és kívánt eset­ben valamilyen nukleofil adalék és/vagy egy elektroinaktív nem nukleofil bázis. A diafragma nélküli elektrokémiai cellá­ban az elektródok koncentrikusan vannak el­helyezve. Az elektródok anyaga megegyezik a diafragma nélküli elektrokémiai cellánál említettekkel. Az elektrokémiai oxidációt ez esetben valamilyen alkalmasan megválasztott vezető sóval vezetővé tett szerves elektro­litban folytatjuk le, amely előnyösen nukleo­fil adalékot és/v-agy elektroinaktív nem nuk­leofil bázist tartalmaz. Az elektrolízist állandó árammal 0,1 — 10 A/dm2 áramsűrűséggel végezhetjük. A találmány szerinti elektrokémiai oxidáció időtartama a közegtől és az alkalmazott anyag mennyiségtől függő, célszerűen 20 perc és 6 óra között lehet. Az egyes esetekre mért­nél hosszabb reakcióidő a végtermék nem kívánt bomlásához vezethet. A reakció végez­tével az át nem alakult kiindulási anyagot, amely az alkalmazott kiindulási anyaggal azonos minőségű folyamatosan visszavezetjük az elektrolizáló cellában azt követően, hogy a végterméket onnan eltávolítottuk, és az elektrolízist tovább folytatjuk. 5 A találmány szerinti elektrokémiai oxidáció hőmérséklete 10—50, előnyösen 15—25°C kö­zött lehet. A találmány szerinti elektrokémiai oxidá­cióval epimerelegyeket állítunk elő, melyeket kívánt esetben önmagukban ismert módon epimerekre bonthatunk. A találmányt az alábbi kiviteli példák szemléltetik közelebbről az oltalmi kör kor­látozása nélkül. 1. példa Vinkamin Diafragmával osztott elektrokémiai cellá­ban 1 g vinkadifformint elektrolizálunk 500 ml 30%-os vizes kénsav-oldatban, 6 cm2 felületű platina anódot és ólom katódot al­kalmazva. Az elektrolízist 120 A/dm2 áramsűrűség­gel 20 percig végezzük. Az anódtérből kivett anyaghoz (az ano­­lithoz) 150 ml kloroformot adunk és tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal pH: 8,5-re lúgosítjuk. A szerves fázist elválasztjuk és a vizes részt még 100 ml kloroformmal extra­háljuk. Az egyesített kloroformos oldatot szi­lárd vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, a szürletet vákuumban szárazra pá­lljuk. A maradékot 100 ml 75 térfogat% netanolt, 25 térfogat% vizet és 7,1 mmól sósavat tartalmazó oldatban szobahőmérsék­leten állni hagyjuk. Ezután az elegyet 25 ml-re töményítjük, 50 ml kloroformot adunk hozzá és tömény vizes ammónium-hidroxid-oldattal pH: 8,5 lúgosítjuk. Elválasztás után a vizes részt még 30 ml kloroformmal extraháljuk. Az egyesített szerves fázist szilárd vízmen­tes nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük, a szűrletet vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot 30 ml benzolban oldjuk, és 10 g Brockmann II aktivitású alumínium-oxidból készített szűrőágyon átfolyatjuk. A benzolos oldatot szárazra pároljuk, így 0,752 g vál­tozatlan vinkadifformint kapunk, amely nagy­nyomású folyadék-kromatográfiás módszerrel vizsgálva azonos minőségű az alkalmazott kiindulási vinkadifforminnal. Ezt a vinkadif­formint ismételt elektrolízisnek vetjük alá, miután súlyát az elektrokémiai folyamat le­folytatásához szükséges 1 g-ra egészítjük ki. Az alumínium-oxid szűrőágyat ezután 50'ml benzol-etanol 9:1 arányú elegyével át­mossuk. A szűrletet szárazra pároljuk, így 0,26 g vinkamin-epivinkamin elegyhez jutunk. Termelés az elfogyott vinkadifforminra szá­mítva 98,9%. Az epimer keveréket ismert módon epime­­rizáljuk, azaz 5-szörös mennyiségű metanol­ban 0,15-szörös mennyiségű kálium-tercier­­-butilát jelenlétében 3 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forraljuk. így 0,24 g vinkamint állítunk elő. Olvadáspont: 232—234°C. [a]20= -(-43° (c=l, piridín). 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents