195214. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 12b-szubsztituált 1-(hidroxi-metil)-oktahidro-indolo-[2,3-a] kinolin származékok és e vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

éterrel, célszerűen kloroformmal extrahál­juk. A kloroformos extraktumból megfelelő módon, például bepárlással elkülöníthető az I általános képletű termék, melyet kívánt esetben kristályosítással vagy oszlop-kromato­­gráfiával tovább tisztíthatunk. Ha a II általános képletű vegyületek re­dukcióját katalitikus hidrogénezéssel végez­zük, célszerűen úgy járunk el, hogy a II álta­lános képletű indolo [2,3-a] kinolizin-szárma­­zékot egy inert szerves oldószerben, célszerű­en alacsony szénatomszámú 1—4 szénatomos alifás alkoholban, például etanolban, Raney­­-nikkel, csontszenes palládium vagy plati­na katalizátor jelenlétében hidrogéngázzal keverjük, vagy rázzuk. A redukció befeje­ződése után a katalizátort, célszerűen szű­réssel, eltávolítjuk, majd az oldatból bepár­lással különítjük el a terméket, amelyet kí­vánt esetben kromatográfiás úton, vagy át­­kristályosítással tisztíthatunk. Amennyiben a kiindulási II általános kép­letű índolo [2,3-a] kinolizin-származékban az R7 csoport jelentése alkil-, fenil- vagy fenil­­-alkil-csoport, akkor a redukciónál az I álta­lános képletű indolo [2,3-a] kinolizin-szárma­­zékok, a molekulában eredetileg is bentlévő aszimmetriás szénatomokhoz viszonyítva, epi­mer keverék formájában keletkeznek, me­lyek közül az egyik epimer túlsúlyban lehet. Kívánt esetben az epimer keveréket kompo­nenseire is bonthatjuk, amely bázis vagy sav­­addíciós só formában történő kristályosítás­sal vagy bázis formában végzett kromato­gráfiás elválasztással oldható meg. A találmány szerinti eljárással kapott racém I általános képletű indolo [2,3-a] kino­­lizin-származékokat kívánt esetben optikai izomerjeire is bonthatjuk. A rezolválását cél­szerűen úgy hajtjuk végre, hogy az I álta­lános képletű indolo [2,3-a] kinolizin-szárma­­zékból egy optikailag aktív savval savaddí­­ciós sót képezünk, melyet kristályosítással bontunk a diasztereomerek keverékévé. A re­­zolválásnál sóképzésre optikailag aktív sav­ként borkősavat, diacil-borkősavat, s az utóbbi féldialkilamidjait például: dibenzoil-( + )-bor­­kősav-féldimetilamidot, almasavat, kámforsa­vat vagy ez utóbbi szubsztituált származé­kait és hasonlókat használhatunk. Oldószer­ként célszerűen alacsony szénatomszámú, 1—6 szénatomos alifás alkoholokat alkalmaz­hatunk. Amennyiben a rezolválás során az I általános képletű vegyület mindkét antipód­­ját elő akarjuk állítani, akkor célszerűen úgy járunk el, hogy az egyik módosulat elkülö­nítése utáni rezolválási anyaglúgból bepár­lással kapott sóból felszabadítjuk a másik módosulatban feldúsúlt bázist, s valame­lyik előbb felsorolt rezolválószerrel, célsze­rűen az először használt rezolválószer anti­­pódjával, újból rezolválva megkapjuk a má­sik módosulatot is. Az így előállított diaszte­­reomer sópárból kívánt esetben felszabadít­hatjuk az optikailag aktív I általános képletű 5 indolo [2,3-a] kinolizin-származékokat. Ez esetben célszerűen úgy járunk el, hogy a sót vízben és egy vízzel nem elegyedő szerves oldószer, így egy adott esetben halogénezett alifás vagy aromás szénhidrogén, nyílt szén­láncú vagy gyűrűs éter, például diklór-metán, kloroform, éter, toluol, célszerűen diklór-me­tán, elegyében oldjuk vagy szuszpendáljuk, majd valamilyen szervetlen bázissal, így am­móniával, nátrium-karbonáttal, kálium-karbo­náttal, célszerűen nátrium-karbonáttal meg­­lúgosítjuk, majd az alkalmazott vízzel nem elegyedő oldószerrel az optikailag aktív bá­zist extraháljuk. Az oldatból bepárlással, majd kívánt esetben ezt követő átkristályo­­sítással állíthatjuk elő a tiszta optikailag ak­tív I általános képletű indolo [2,3-a] kinolizin bázist. Az előzőekben ismertetett módon előál­lított I általános képletű indolo [2,3-a] kinoli­zin-származékokat kívánt esetben valamilyen szerves, vagy szervetlen savval, célszerűen gyógyászatilag alkalmazható savaddíciós só­vá alakíthatjuk. A sóképzésben felhasznál­ható szervetlen savak például: sósav, hidro­­gén-bromid, kénsav, foszforsav, szerves sa­vakként többek között használható: hangya­sav, ecetsav, propionsav, glikolsav, malein­­sav, fumársav, borostyánkősav, borkősav, aszkorbinsav, citromsav, fahéjsav, benzoesav, almasav, tejsav, aszparaginsav, glutamin­­sav, metánszulfonsav, etánszulfonsav, para­­-toluolszulfonsav és hasonló savak. A sóképzést valamilyen közömbös szer­ves oldószerben, például alacsony szénatom­számú, 1—6 szénatomos alifás alkoholban, így metil-, etil-, n-propil- vagy izopropil-al­­koholban, éterekben így etiléterben, diizopro­­pii-éterben, ciklikus éterekben például dioxán­­ban, tetrahidrofuránban, vagy egyéb inert oldószerben, így etilacetátban, acetonban vagy keverékükben, előnyösen izopropil-al­­koholban végezhetjük úgy, hogy az I általá­nos képletű vegyületek a fenti oldószerek valamelyikében vagy elegyükben oldjuk, majd az oldathoz a számított mennyiségű megfe­lelő savat, vagy a fenti oldószerek valame­lyikében készített oldatát adjuk, célszerűen hűtés és keverés közben. A sóképzést végez­hetjük úgy is, hogy az I általános képletű vegyület fenti oldószerek valamelyikében vagy ezek elegyében készített oldatához addig adagoljuk a megfelelő savat vagy a fenti ol­dószerek valamelyikében készített oldatát, míg az oldat kémhatása enyhén savassá nem válik, körülbelül pH: 5—6 értékig. A savad­díciós sót a reakcióelegyből alkalmas módon, például szűréssel elkülöníthetjük és kívánt esetben a fenti oldószerek valamelyikéből vagy ezek elegyéből történő átkristályosítás­­sal tovább tisztíthatjuk. A vegyületek értágító hatását altatott ku­tyákon vizsgáltuk. Az állatok artéria femo­­rálisára és artéria carotis internájára Heilige gyártmányú elektromágneses áramlásmérő 6 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents