195190. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 4(5)-helyettesített imidazol-származékok előállítására
195190 szerves részt átvisszük egy kúp alakú fiolába. A maradékokat még kétszer ugyan így kivonatol juk. Az egyesített szerves kivonatokról az oldó szert ledesztilláljuk, és a maradékot vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel vizsgáljuk. A petefészek fehérjéit úgy csapjuk ki, hogy a maradék vizes réteghez 5,0 ml etanolt adunk. Az etanolos elegyet éjszakán át 4°C hőmérsékleten tartjuk, majd a mintákat 1500 x g gyorsulással 10 percig centrifugáljuk. A felülúszó folyadékokat elöntjük, és a szilárd részeket feloldjuk 0,3 normál kálium-hidroxid-oldatban. A fehérjetartalmat Bradford módszerével [Analytical Biochemistry, 72, 248 (1976)] határozzuk meg. A fenti kivonatolási művelet során kapott szerves részek maradékát feloldjuk diklór-metán és metanol 9:1 térfogatarányú elegyében, és a mintákat tartalmazó oldatokat külön-külön felvisszük fluoreszkáló indikátort tartalmazó szilikagéllel készült vékonyréteg-kromatográfiás lemezekre. A lemezeket először az egyik irányban diklór-metán, etil-acetát, metanol és ecetsav 160:38:1,5:0,5 térfogatarányú elegyével a lemez felső szélétől számított 3 cm-es magasságig futtatjuk, majd a lemezeket 7 levegőn megszárítjuk, és utána az előzőre merőleges irányban diklór-metán, metanol és ammónium-hidroxid-oldat 180:19:1 térfogatarányú elegyével futtatjuk. Ezután a lemezeket levegőn megszárítjuk, és a foltokat 254 nm hullámhosszúságú UV-fényben bejelöljük. A látható foltok bejelölése után a lemezeket primulinnal (aceton és víz 4:1 térfogatarányú elegyével készült 0,001 %-os oldat) lefúj- 10 juk, amint ezt Wright [J. Chromatography, 59, 220 (1971)] leírta, ily módon 365 nm hullámhosszúságú UV-fényben további szteroidokat lehet azonosítani. Ezután a foltokat tartalmazó szilikagélt egy üveggyapottal lezárt Pásig teur-pipettával leszívatjuk a lemezekről. A szteroidokat közvetlenül szcintillációs fiolákba mossuk 0,2 ml diklór-metánnal, majd kétszer 2,0 ml metanollal. A szerves oldószereket ledesztilláljuk, és a fiolák tartalmához 10,0 ml 20 szcintillációs folyadékot (Beckman Ready Slov-Na) adunk. A minták aktivitását folyadék-szcintillációs spektrometriával határozzuk meg. A kapott értékeket a (14C) -szteroidok visszanyerési hozamának alapján helyesbít- 25 jük. A szteroidok koncentrációját 10'lD mól/ /mg fehérje egységekben fejezzük ki. 8 II. Táblázat Az (I) általános képletű vegyületek hatása az ösztrogének szintjére és az állatok méhének tömegere Vizsgálat Vegyület DozisX Állatok A méh Átlagos szteroid konszáma száma átlagos centrációxx tömege, mg ösztradiol ösztrön ösztriol <A,ok-bisz (4-klór-1 5 214,2 0,35 0,00 0,132 -fenil)-4(5)-imi-3 5 158,8+ 0,31 0,05 0,383 dazol-metanol 10 5 131,2+ 0,19 + 0,03 0,218 30 5 96,2 0,22 0,07 0,391 100 4 79,5+ 0,10+ 0,36+ 0,534+ Tesztoszteronnal kezelt kontroll 5 217,8 0,40 0,07 0,165 Kukoricaolaj j al kezelt kontroll — 5 93,0+x = mg/kg, gyomorszondán keresztül beadva, xx = 10 15 mól/mg fehérje. + = Szignifikánsan különbözik a tesztoszteronnal kezelt kontrolitól, p <0,05. A jelen találmány szerinti vegyületeket számos módon adagolhatjuk, például orálisan (szájon át), szubkután (bőr alá), intramuszkulárisan (izomba), intravénásán (vénába), transzdermálisan (bőrön át) vagy rektálisan (végbélbe). E vegyületeket általában gyógyászati készítmények formájában alkalmazzuk. Az ilyen készítményeket a gyógyszerészeti gyakorlatban jól ismert módszerekkel állítjuk elő, e készítmények legalább egy (I) általános képletű hatóanyagot tartalmaznak mégpedig körülbelül 1 tömeg% és körülbelül 95 tömeg% közötti mennyiségben. Az ilyen gyógyászati készítmények hatóanyagként valamely (I) általános képletű ve- 60 gyületet tartalmaznak, egy gyógyászatilag elfogadható vivőanyag kíséretében. A készítményeket úgy állítjuk elő, hogy a hatóanyagot általában összekeverjük vagy hígítjuk a vivőanyaggal, vagy pedig a vivőanyaggal kögg rülvesszük a hatóanyagot, az ilyen vivőanyag segítségével a hatóanyagot kapszulába, tasak-5
