195185. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-aril-N'-metil-N'-metoxi-karbamidok származékok előállítására

1 A találmány tárgya javított eljárás a her­­bicid hatóanyagként alkalmazható (I) általá­nos képletéi N-aril-N’-metil-N’-metoxi-karba­­mid-származékok előállítására a megfelelő (II) általános képletű aromás izocianátnak emulgeálószer és puffer rendszer jelenlétében, pH=7-8 érték mellett, 13—17°C hőmérsékle­ten hidroxil-amin-sóval való reagáltatása, majd a képződött (III) általános képletű N­­-aril-N’-hidroxi-karbamid vizes lúgos közeg­ben, N-tartalmú vegyület, mint katalizátor je­lenlétében, 20-40°C-on dimetil-szulfáttal való metilezés útján. Az (I) általános képletben: R, és R2 egyező vagy eltérő és jelentése hid­rogénatom, halogénatom, 1-4 szénato­mos alkilcsoport, trifluor-metil-cso­­port, továbbá 1-3 szénatomos alkoxi­­csoport. Az (I) általános képletű, herbicid ható­anyagként jól alkalmazható karbamid-szár­­mazékok előállítására a szakirodalomból há­rom reakcióút ismeretes. Az egyik lehetséges eljárás szerint aromás izocianátnak 0,N-dimetil-hidroxil-aminnal va­ló reagáltatása útján, egyetlen lépésben lehet a kívánt terméket előállítani. Ezt az eljárást ismerteti például az 1 028 986 sz. NSZK-beli szabadalmi leírás. Az eljárás hátránya az 0,N-dimetil-hidro­­xil-amin körülményes előáll íthatósága és ennek folytán magas ára. A másik reakcióút szerint aromás izocia­­nát és O-metil-hidroxil-amin reakciójával N- aril-N’-metoxi-karbamidot állítanak elő, majd ennek metilezésével jutnak el az N-aril-N’­­-metil-N’-metoxi-karbamidhoz. Ezt az eljá­rást ismerteti például az 1 076 117 sz. NSZK­­-beli szabadalmi leírás. Ennek az eljárásnak is az a hátránya, hogy az O-metil-hidroxil­­-amin nehezen hozzáférhető, drága vegyület. A harmadik és legáltalánosabban használt reakcióút az, amely szerint aromás izocianá­­tot hidroxil-aminnal reagáltatnak, majd a kép­ződő N-aril-N’-hidroxi-karbamidot metilezve nyerik az N-aril-N’-metil-N’-metoxi-karbami­­dot. Ezt az eljárást ismertetik például az 1 127 344 sz., az 1 196 636 sz. és a 2 164 460 sz. NSZK, A 614 417 sz., az 1 320 068 sz., az 1 505 520 és az 1 505 626 sz. francia, a 76 747 sz. lengyel a 3 213 121 sz. USA és a 157 726 sz. magyar szabadalmi leírások. Ezen reakcióút mindkét lépésében számos kémiai előállítási technikai problémával talál­koztak a szakemberek, melyeket különböző­képpen igyekeztek megoldani. Az 1 127 344 sz. NSZK szabadalmi leírás szerint a visszasavanyodás elkerülése érdeké­ben 8-as pH felett valósítják meg az izocianát és hidroxil-amin közti reakciót, nem véve figye­lembe, hogy mindkét komponens lúgra érzé­keny. Emiatt főleg az izocianát jelentős bom­lást szenved, s a számított hozam magas ugyan, de az előállított hidroxi-karbamid ha­tóanyag-tartalma csak 90%'Os. Ugy anez érvé­nyes a 157 726 sz. magyar, 1 196 639 sz. NSZK 2 2 és 3 213 121 sz. USA szabadalmi leírásokban ismertetett eljárásokra is. Alacsonyabb pH értéken (pH=6-7) vég­zik ezt a reakciót az 1 505 626 sz. francia és a 76 747 sz. lengyel szabadalmi leírások szerint. Ezeknek viszont az a hátrányúk, hogy az izo­cianát oldat beadagolásával párhuzamosan csökken a hidroxil-amin bázis koncentrációja, ezáltal az oldat egyre savasodik, végül pH = = 1-2 értéket ér el. Ilyen savas közegben már megnő az izocianát hidrolmse. Ez okozza, hogy a kapott N-aril-N’-hidroxi-karbamid ha­tóanyag-tartalma és hozama is 90%-os. Az N-aril-N’-hidroxi-karbamidok metile­­zésénél a felsorolt szabadalmi leírások majd­nem mindegyike szerint szerves oldószeres (pl. metanol, diklór-metán, benzol, toluol) kö­zegei alkalmaznak és a metilezést úgy vite­­lezik ki, hogy a lúgra érzékeny N-aril-N’-hidr­­oxi-karbamidhoz oldószert, vizet és dime­­til-szuIfátot adnak, majd ezután adagolják be a lúgot az oldathoz vagy szuszpenzióhoz (pl. I 505 520 sz., 1 320 068 és 614 417 sz. fran­cia, az 1 196 636 sz. NSZK, a 3 213 121 sz. USA szabadalmi leírások). A 3 213 121 sz. USA szabadalmi leírás szerint nagyon fontosnak tartják, hogy a metilezési reakció során végig lúgos, pH=8-9 közötti legyen a kémhatás, ezért fenolftalein indikátort adnak a reakció­­elegyhez, hogy annak színváltozásából az ol­dat lúgtartalma látható legyen. Ezekkel a módszerekkel a hatóanyag-tar­talom 85%-os, a hozam 80%-os az N-aril-N’­­-hidroxi-karbamidra számolva. Több szaba­dalmi leírásban nem adták meg a hatóanyag­­-tartalmat, csak az olvadáspontot, de ebből megállapítható, hogy a termék minősége nem lehet jobb 80-90%-osnál. Az alacsony ható­anyag-tartalom oka, hogy a dimetil-szulfát okozta savas közegben (pH< 1) a hidroxi-kar­bamid bomlik, klór-anilin képződik, ami szeny­­nyezi a végterméket. Hátránya ezen eljárásoknak, hogy az ala­csony hatóanyag-tartalom miatt nehezebben lehet ezen karbamid-származékokat herbi­cid készítményekké formálni. További hátrányt jelent, hogy a metilezés­­nél alkalmazott szerves oldószer eltávolítá­sához desztilláció kell és ha ez az oldószer víz­ben jól oldódik (pl. metanol), akkor különö­sen nehézkes a regenerálása. A 2 164 460 sz. NSZK szabadalmi leírás szerint vizes közegben végzik a metilezést, de 12 órás kevertetés szükséges a reakció vég­bemeneteléhez. Hatóanyag-tartalmat nem ad­tak meg. A találmány kidolgozására irányuló kuta­tásaink során a harmadikként ismertetett reakcióútnak az előzőekben felsorolt hiányos­ságait igyekeztünk kiküszöbölni. A hidroxi-karbamid képzéséhez az aril-izo­­cianálot inert oldószerben (pl. diklór-metán, diklór-etán, kloroform, triklór-etilén, szén­­-tetraklorid, benzol, toluol) feloldottuk, a hid-195185 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents