195101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz allergiás túlérzékenységi próbához
195101 csoportokat (mint polietilén- és polipropilénglikolok), teljesen alkilezett poliszacharidokat (például teljesen metilezett cellulóz, stb.), alkoholos csoportokat (például polivinilalkoholok és poliszacharidok, mint keményítő, adott esetben származékosított formában, mint hidroxi-a 1 kilezett és részlegesen alkilezett formák, például hidroxi-propil-cellulóz, illetve metil-cellulóz). Egy polimer hidroíilia-fokának meghatározó tényezője poláros csoportjainak mennyisége. így például polimerek, mint polipropilén, polisztirol stb. vízfelvevő képessége elhanyagolható, míg a sok, sűrűn elhelyezkedő, poláros struktúrát tartalmazó polimerek adszorpcióértékei jelentősek és alkalmasabbak a találmány szempontjából (filmképző poliszacharidok, polivinil alkoholok és hasonlók). Természetes előfordulású polimerekből (biopolimerek) álló filmképző polimerek rendszerint elegendően hidrofilek. A vivőanyag pontos kiválasztása minden esetben egyebek mellett a használt tesztanyagtól és a filmhordozótól függ. A vizsgálandó anyagnak homogén módon kell eloszolnia a vivőanyagban. A vivőanyagot és a filmhordozót úgy kell megválasztani, hogy azok egymáshoz tapadjanak. Hidrofil tesztanyagokhoz (például poláros illékony oldószerben, mint vízben, etanolban, metanolban oldódó anyagok) általában nagyobb vízfelvevő képességű vivőanyagok szükségesek, mint hidrofób teszt-anyagokhoz, amelyek nemcsak hidrofil, hanem emellett bizonyos fokig lipoíil tulajdonságokkal is rendelkező vivőanyagokat igényelnek. Hidrofób teszt-anyagként megemlíthető a kőszénkátrány, balzsamok és számos aromaanyag. Ha a tesztanyag megítélésénél kiindulópontnak kémiai szerkezetét tekintjük, majd néhány egyszerű próbát hajtunk végre, a szakember meg tudja találni a minden egyedi esetben legalkalmasabb vivőanyagot. Megjegyzendő, hogy fémsó és hidrofil tesztanyagok esetében alapvető olyan filmképző polimert választani, amely poláros illékony oldószerrel, előnyösen például vízzel, etanollal, metanollal vagy ezek homogén elegyeivel egyesülve képes filmet alkotni. Az ilyen típusú tesztanyagokhoz alkalmas polimerek a filmképző poliszacharidok, például alkilezett vagy hidroxi-alk i lezett cellulóz. Ilyen vivőanyag a részlegesen metilezett cellulóz; nagyon jó a hidrofil-hidrofób egyensúlya, amellett, hogy nagyon jó filmképző tulajdonságai vannak és nem ingerli az emberi bőrt. A vivőanyag a fent említett polimerek keverékéből állhat; más szavakkal a vivőanyag a polimereknek legalább egyikét tartalmazza. Itt azonban követelmény, hogy a keverék okklúziós módon alkalmazva — azaz epikután tesztelés esetén — duzzadóképes filmet tudjon képezni. A benyújtás dátumának idején a találmány legjobb megvalósításainak azokat tartottuk, amelyeknél a 2. és 3. példa szerint metilezett, 5 4 illetve hidroxi-propilezett cellulózokat alkalmaztuk. A vivőanyag kiválasztásánál fontos tekintetbe venni, hogy a vivőanyag gyógyszerészetileg elfogadható legyen, ne ingerelje a bőrt, inert legyen a Eilmhordozóval szemben és lényegesen ne változtassa meg a tesztanyag allergén és/vagy irritáló tulajdonságait. Egy folyadékot akkor mondunk „illékonynak", ha azon a hőmérsékleten, amelyen a használt tesztanyag a filmben marad, el tud párologni anélkül, hogy a hordozó tönkremenne. Rendszerint lehetséges szobahőmérsékleten viszonylag magas gőznyomású folyadékot használni. Filmhordozó A filmhordozó alapvetően nedvesség- és vízálló, de ez nem feltétlenül szükséges. A filmhordozó nem tartalmazhat bőrt ingerlő anyagokat. A találmány szempontjából alkalmas, számos anyagot forgalmaznak különböző cégek, mint például műanyagpapírokat (Reynolds műanyaggal borított hűtőgéppapír, Reynolds Metal Co., Richmind, Virginia), SaranR „fényes papír, SaranR „matt” papír (Dow Chemical CO., Midland, Michigan), hidrofób műanyagfilmek [példák poliészter/ Mylar] és alumíniumfólia. A találmány szempontjából egyáltalán nem kritikus a film-hordozó megválasztása; a fenti általános körvonalazást egyszerűen követve a szakember el tudja dönteni, hogy egy adott anyag alkalmas-e vagy sem a tervezett célra. Ha nedvességet áteresztő filmhordozót választunk, fontos gondoskodni arról, hogy az alkalmazás okklúziós körülmények között történjék. A próbatapasz előállítása A várható eredmény szempontjából az előállítási folyamatban két fontos lépés van; (1) A teszt-allergént egyenletesen kell szétosztani a filmképző anyagban. (2) A filmhordozót reprodukálhatóan kell tudni bevonni az egyenletes vastagságú filmmel. Ha túlságosan hidrofil vívőanyagot alkalmazunk a film-hordozón, előfordulhat, hogy a hordozót nehéz egyenletesen bevonni a vivőanyaggal. Ilyen esetben a hordozót kezelés útján hidrofilebbé tesszük. így például egy poliészter-filmet rövid ideig elektromos térben (például koronakisűléssel) kezelhetünk, vagy egy polietilén-filmet poláros struktúrák bevítelővel részlegesen oxidálhatunk. A film elkészítésére általános ismert módszer szerint a tesztanyagot illékony folyadékban feloldott vagy gélesített filmképző polimerhez (vivőanyaghoz) adjuk. Ha a tesztanyag oldódik a folyadékban, közvetlenül hozzáadhatjuk a polimert tartalmazó keverékhez. Ha a tesztanyag nem oldódik, a keverékben finom eloszlású állapotban diszpergáljuk vagy emulgálhatjuk. Mindkét esetben úgy is eljárhatunk, hogy a teszt-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
