195101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz allergiás túlérzékenységi próbához
A találmány tárgya okklúziós epikután próbák (bőrön alkalmazott, zárt allergiás próbák; tapaszpróbák) végrehajtására szolgáló új eszköz. Az ilyen típusú próba bizonyos specifikus anyaggal (allergén) szembeni kontakt allergiák (kontakt szenzibilizálás) kimutatására, vagy valamely anyag allergén és/vagy izgató tulajdonságainak megállapítására használatos. Az egyszerűség kedvéért a találmány szerinti eljárást „TRUE-teszt“nek nevezzük. A „tapaszpróba” elnevezés onnan származik, hogy kezdetben textil- vagy papírtapaszokat használtak a próbák végrehajtásához; e tapaszokat átitatták a vizsgálandó anyaggal. Az évek j.ojyamáa'sok fajta tapaszt használtak. A’ taUjiJjâprryal kapcsolatban a „tapasz“ mégndVéSí elsődlegesen a vizsgálandó anyagot hordozó felületet jelenti. Az epikután próbában az allergén vagy izgató tulajdonságokkal gyanúsított anyagot befedve a normális bőrön alkalmazzák bizonyos időn át, az alkalmazás ellenőrzött módon történik, a vizsgálandó anyagot megfelelően formuláivá és megfelelő koncentrációban használva. Az anyag — kontakt allergiás esetekben — a próba területén allergiás ekcémát hoz létre. Ingerlő anyagok hasonló jellegű irritatív ekcémareakciókat okoznak (Manual of contact dermatitis. Fregert S., 2. kiadás, Munksgaard, Koppenhága, 1981,71-76 oldal). A vizsgálandó anyagot alkalmas vivőanyagban alkalmazzuk, szokásosan vazelinben vagy vízben. A tapaszpróbában használt „tapaszok" manapság általában alumíniumfóliából készült, kis kelyhek, melyeket a próba elvégzéséhez megtöltenek a vizsgálandó anyag megfelelően formuláit készítményével, és oly módon alkalmazzák, hogy a próbát zárt formában hajtsák végre. Gyakran több tapaszt rögzítenek egy eltávolítható fóliával lefedett ragasztószalagra. A tapaszpróbához szokásosan használt módszerek és anyagok nem kielégítőek a biztonsági követelmények tekintetében; ez különösen a fémsókhoz használt módszerekre és anyagokra vonatkozik. Ezért a tökéletesítéseket kívánatosnak tartják (Kalimo K. és munkatársai, Contact Dermatitis 10, 25-29 ( 1984) ) Schmidt H. és munkatársai, Contact Dermatitis 6, 91-94 (1980)). Allergiapróbákban gyakoriak az irritatív reakciók, különösen, ha a vizsgálandó anyagot ingerküszöbükhöz közeli koncentrációkban használják. Legalább részben ez annak a ténynek a következménye, hogy az anyagok nem oszlanak szét egyerfletesen az érintkező bőrfelszinen. Standard tapaszpróba anyagának mikroszkópos vizsgálata kimutatta, hogy a legtöbb allergén az ajánlott vazelin vivőanyagba bedolgozva egyenetlenül diszpergálódik abban, különböző méretű részecskék vagy cseppek formájában (Vannester D. és munkatársai, Contact Dermatitis 6, 197-203 ( 1980) ; Fossereau J. és mun katársai, Occupational Contact Dermatitis. 1 2 Munksgaard, Koppenhága, 45. oldal, 1982)). E zárványok közül a legnagyobbak átmérője nagyobb 0,5 mm-nél. Ha az ilyen részecskék a verejtékben feloldódnak, az allergén helyi koncentrációja magas lesz, és a szőrtüszök körül pórusgyulladásokhoz („porftis") vezet. Másik hátrány, hogy a standard tapaszpróbában alkalmazott vizsgálandó anyag mennyisége milliós nagyságrendű tartományban változhat (Fischer T. és munkatársai, Contact Dermatitis 10, 285-287 (1984) ) Mindez mutatja, hogy nagyon kívánatos a tapaszpróba eljárásaiban használt anyagok fa’rmakológiai tulajdonságainak megjavítása. A TRUE-próba a fenti problémák közül sokat megold, amennyiben a vizsgálati anyag pontos adagolását, egyenletes felületi elosztását és nagyfokú biológiai felhasználhatóságát teszi lehetővé. így a TRUE-próba megoldást jelent számos problémára, így a kisfokú biológiai felhasználhatóságra, bizonytalan adagolásra és egyenetlen felszíni eloszlásra, amik könnyen felmerülnek, ha vivőanyagként vazelint használunk. A találmány szerint okklúziós tapaszpróbákra alkalmazható eljárásokat dolgoztunk ki; e módszerek (a) a vizsgált anyag szükséges mennyiségét a lehető legkisebbre csökkentik és növelik az anyag adagolásának pontosságát (dózis per felületegység), (b) stabil, tárolható készítmények előállítását teszik lehetővé és (c) előregyártott, számos vizsgálandó anyagot tartalmazó tesztcsíkok készítését engedik meg a kölcsönös keresztszennyezés kis kockázatával. Hangsúlyozni kell, hogy a TRUE-tesztet nem szabad összetéveszteni a különféle nem-okklüziós technikákkal. Okklúziós technikáknál a vizsgálati anyag és a bőr közötti érintkezés lezárt területen történik. Ennek megvalósítása céljából záró (szigetelő) anyagot használunk, például alumíniumfóliát vagy át nem eresztő müanyagfóliát. E zárt terű eljárás következtében az okklúziós technika könnyen standardizálható és megbízható eredményeket adónak bizonyult (Pirila V., Contact Dermatitis 1,48-52 ( 1975) ). A nem okklúziós technikában korábban filmképző polimereket használtak [lásd 31888 nyilvántartási szám (prov A358) Central Patents Index Section B, Farmdoc, Derwent Publications Ltd., London 1968]. A találmány szerint a fenti problémákat olyan tapasz használatával oldottuk meg, amely alapvetően víz- és nedvességálló, amelyben a vizsgálati anyag vékony, rugalmas filmből álló vivőanyagba van bedolgozva, és ebben a vizsgálati anyag egyenletesen oszlik el. E tapaszt a továbbiakban „filmhordozónak" fogjuk nevezni. A „rugalmas" megjelölés azt jelenti, hogy a film nem olyan rideg, hogy a TRUE-tesztben használva megrepedjen. Használatakor a filmnek elég száraznak és hidrofilnek kell, lennie, hogy a bőrön lezárt körülmények között alkalmazva 2 195101 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
