195101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz allergiás túlérzékenységi próbához

A találmány tárgya okklúziós epikután pró­bák (bőrön alkalmazott, zárt allergiás pró­bák; tapaszpróbák) végrehajtására szolgáló új eszköz. Az ilyen típusú próba bizonyos specifikus anyaggal (allergén) szembeni kon­takt allergiák (kontakt szenzibilizálás) kimu­tatására, vagy valamely anyag allergén és/vagy izgató tulajdonságainak megállapí­tására használatos. Az egyszerűség kedvéért a találmány szerinti eljárást „TRUE-teszt“­­nek nevezzük. A „tapaszpróba” elnevezés onnan szárma­zik, hogy kezdetben textil- vagy papírtapaszo­kat használtak a próbák végrehajtásához; e tapaszokat átitatták a vizsgálandó anyaggal. Az évek j.ojyamáa'sok fajta tapaszt használ­tak. A’ taUjiJjâprryal kapcsolatban a „tapasz“ mégndVéSí elsődlegesen a vizsgálandó anya­got hordozó felületet jelenti. Az epikután próbában az allergén vagy izgató tulajdonságokkal gyanúsított anyagot befedve a normális bőrön alkalmazzák bizo­nyos időn át, az alkalmazás ellenőrzött mó­don történik, a vizsgálandó anyagot megfele­lően formuláivá és megfelelő koncentráció­ban használva. Az anyag — kontakt allergiás esetekben — a próba területén allergiás ekcé­mát hoz létre. Ingerlő anyagok hasonló jelle­gű irritatív ekcémareakciókat okoznak (Ma­nual of contact dermatitis. Fregert S., 2. kiadás, Munksgaard, Koppenhága, 1981,71-76 oldal). A vizsgálandó anyagot alkalmas vivő­anyagban alkalmazzuk, szokásosan vazelin­ben vagy vízben. A tapaszpróbában használt „tapaszok" manapság általában alumínium­fóliából készült, kis kelyhek, melyeket a próba elvégzéséhez megtöltenek a vizsgálandó anyag megfelelően formuláit készítményével, és oly módon alkalmazzák, hogy a próbát zárt formában hajtsák végre. Gyakran több tapaszt rögzítenek egy eltávolítható fóliával lefedett ragasztószalagra. A tapaszpróbához szokásosan használt módszerek és anyagok nem kielégítőek a biz­tonsági követelmények tekintetében; ez külö­nösen a fémsókhoz használt módszerekre és anyagokra vonatkozik. Ezért a tökéletesítése­ket kívánatosnak tartják (Kalimo K. és mun­katársai, Contact Dermatitis 10, 25-29 ( 1984) ) Schmidt H. és munkatársai, Contact Dermati­tis 6, 91-94 (1980)). Allergiapróbákban gya­koriak az irritatív reakciók, különösen, ha a vizsgálandó anyagot ingerküszöbükhöz kö­zeli koncentrációkban használják. Legalább részben ez annak a ténynek a következménye, hogy az anyagok nem oszlanak szét egyerfle­­tesen az érintkező bőrfelszinen. Standard ta­paszpróba anyagának mikroszkópos vizsgá­lata kimutatta, hogy a legtöbb allergén az ajánlott vazelin vivőanyagba bedolgozva egyenetlenül diszpergálódik abban, különböző méretű részecskék vagy cseppek formájában (Vannester D. és munkatársai, Contact Der­matitis 6, 197-203 ( 1980) ; Fossereau J. és mun katársai, Occupational Contact Dermatitis. 1 2 Munksgaard, Koppenhága, 45. oldal, 1982)). E zárványok közül a legnagyobbak átmérő­je nagyobb 0,5 mm-nél. Ha az ilyen részecs­kék a verejtékben feloldódnak, az allergén helyi koncentrációja magas lesz, és a szőr­­tüszök körül pórusgyulladásokhoz („porf­­tis") vezet. Másik hátrány, hogy a standard tapaszpróbában alkalmazott vizsgálandó anyag mennyisége milliós nagyságrendű tar­tományban változhat (Fischer T. és munka­társai, Contact Dermatitis 10, 285-287 (1984) ) Mindez mutatja, hogy nagyon kívánatos a tapaszpróba eljárásaiban használt anyagok fa’rmakológiai tulajdonságainak megjavítá­sa. A TRUE-próba a fenti problémák közül sokat megold, amennyiben a vizsgálati anyag pontos adagolását, egyenletes felületi elosz­tását és nagyfokú biológiai felhasználható­ságát teszi lehetővé. így a TRUE-próba meg­oldást jelent számos problémára, így a kis­­fokú biológiai felhasználhatóságra, bizony­talan adagolásra és egyenetlen felszíni elosz­lásra, amik könnyen felmerülnek, ha vivő­anyagként vazelint használunk. A találmány szerint okklúziós tapaszpró­bákra alkalmazható eljárásokat dolgoztunk ki; e módszerek (a) a vizsgált anyag szük­séges mennyiségét a lehető legkisebbre csök­kentik és növelik az anyag adagolásának pontosságát (dózis per felületegység), (b) stabil, tárolható készítmények előállítását teszik lehetővé és (c) előregyártott, számos vizsgálandó anyagot tartalmazó tesztcsíkok készítését engedik meg a kölcsönös kereszt­szennyezés kis kockázatával. Hangsúlyozni kell, hogy a TRUE-tesztet nem szabad összetéveszteni a különféle nem­­-okklüziós technikákkal. Okklúziós technikák­nál a vizsgálati anyag és a bőr közötti érint­kezés lezárt területen történik. Ennek meg­valósítása céljából záró (szigetelő) anyagot használunk, például alumíniumfóliát vagy át nem eresztő müanyagfóliát. E zárt terű el­járás következtében az okklúziós technika könnyen standardizálható és megbízható ered­ményeket adónak bizonyult (Pirila V., Con­tact Dermatitis 1,48-52 ( 1975) ). A nem okklú­ziós technikában korábban filmképző poli­mereket használtak [lásd 31888 nyilvántar­tási szám (prov A358) Central Patents Index Section B, Farmdoc, Derwent Publica­tions Ltd., London 1968]. A találmány szerint a fenti problémákat olyan tapasz használatával oldottuk meg, amely alapvetően víz- és nedvességálló, amelyben a vizsgálati anyag vékony, rugal­mas filmből álló vivőanyagba van bedolgoz­va, és ebben a vizsgálati anyag egyenletesen oszlik el. E tapaszt a továbbiakban „film­­hordozónak" fogjuk nevezni. A „rugalmas" megjelölés azt jelenti, hogy a film nem olyan rideg, hogy a TRUE-tesztben használva meg­repedjen. Használatakor a filmnek elég szá­raznak és hidrofilnek kell, lennie, hogy a bőrön lezárt körülmények között alkalmazva 2 195101 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents