195101. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és eszköz allergiás túlérzékenységi próbához
abszorbeálni tudja a bőr kiválasztási termékeit. A ténylegesen „filmnek“ tekinthető réteg vastagságának 0,25 mm-nél kisebbnek kell lennie (lásd Encyclopedia of Polymer Science and Technology, Plastics, Resins, Rubbers, Fibers, 6. kötet 764. oldal (1967); John Wiley & Sons Inc., Amerikai Egyesült Államok). A találmány előnyös megvalósításakor 0,25 előnyösen 0,1 mm-nél, például mintegy 0,05 mm-nél vékonyabb filmeket használunk. E vastagsági értékek a bőrön való alkalmazás előtti filmvastagságra vonatkoznak, azaz arra az állapotra, amikor még semmit sem abszorbeált a bőrből. Minden tapasz területét felaprózhatjuk részterületekre, bár a filmfelület előnyösen teljes egészében folyamatos. A találmány elsősorban kontakt allergiák felderítésére alkalmas, és ezért a vizsgálati anyagokat főleg olyan allergének közül választjuk ki, amelyek allergiákat okoznak vagy arra gyanúsak; azonban irritáló anyagok is vizsgálhatók. Potenciálisan a találmány szerint minden fajta kontakt allergén vagy irritáns anyag használható, tekintet nélkül arra, hogy szilárd vagy folyékony, szerves vagy szervetlen anyagok, fémsók vagy nem fémsók, oldatok vagy oldhatatlanok ( például vízben). Hogy a tapaszpróbával való munkát megkönnyítsük, a különböző földrajzi helyek legáltalánosabb allergénjeit alkalmaztuk minden megfelelő vidéken. így Észak-Amerika számára az „American Academy of Dermatology“ (Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia) egy standard „tálcát“ (listát) állított össze 1984-ben, amely a következőkből áll: benzokain (1%, vazelinben), imidazolinil-karbamid (2%, vízben), thiuram mix (1%, vazelinben), fahéjalkohol (5%, vazelinben), dibukain (1%, vazelinben), merkapto-benzotiazol (1%, vazelinben), neomícin-szulfát (20%, vazelinben), p-fenilén-diamin (1%, vazelinben), tetra kain (1%, vazelinben), p-terc-butil-fenol-formaldehid gyanta (1%, vazelinben), thiomersal (0,1 %, vazelinben), formaldehid (2%, vizes), hidroxi-citroneilal (4%, vazelinben), carba mix (3%, vazelinben), fahéjaldehid (2%, vazelinben), fenyőgyanta (kolofónium) (20%, vazelinben), PPD mix (gyantaszurok) (0,6%, vazelinben), gyapjú (lanolin) alkoholok (30%, vazelinben), ciklometikain (1%, vazelinben), eugenol (4%, vazelinben), Quaternium-15 (2%, vazelinben), izoeugenol (4%, vazelinben), merkapto mix (1%, vazelinben), epoxigyanta (1%, vazelinben), kálium-bikromát (0,5%, vazelinben), „caine mix", benzokain kivételével (3%, vazelinben), etilén-diamin-dihidroklorid (1%, vazelinben), benzoil-peroxid (1%, vazelinben), Peru-balzsam (25%, vazelinben), Quaternium-15 (2%, vizes), tölgyfazúzmó (5%, vazelinben), 3 nikkel-szulfát (2,5%, vazelinben). Az Európára ajánlott „tálca“ a következő listából áll (egyszerűség kedvéért a koncentrációkat és vivőanyagokat itt nem adjuk meg): neomicin-szulfát, kálium-bíkromát, gyapjú-alkoholok, merkapto mix, benzokain, nikkel-szulfát, epoxi -gyanták, etilén-diamin-dihidroklorid, kobalt-klorid, Peru-balzsam, thiuram mix, parabének (mix), p-fenilén-diamin-dihidroklorid, kolofónium, kinolin mix, gyantaszurok mix, p-terc-butil-fenol-formaldehid gyanta, Carba mix, aromaanyag mix, Quaternium-15, primin, formaldehid. A test különböző részeinek, például a lábszár alsó részének kontakt dermatitiszére is standard „tálcák“ vannak: neomicin-szulfát, kinoform, benzokain, gyapjú-alkoholok, Peru-balzsam, klór-kinaldol, parabének (mix), vízmentes eucerin, kolofónium. Ezeket az úgynevezett „standard allergéneket” alkalmazzuk a legtöbb betegen. Gyakran a beteg kórelőzménye is figyelembe veendő annak eldöntésére, hogy milyen további allergéneket kell bevonni az illető beteg tesztsorozatába. Körülbelül 2000 ismert allergén van, amely elképzelhetően fontos lehet. A tapaszpróba eljárással számára. A találmány szerint a tesztanyagot homogén, rugalmas, szilárd fázisba keverjük be, amelyben az illető anyag adott esetben mikrorészecskés formában van jelen. A film síkjában a részecskeméret kisebb 100 pm-nél, például kisebb 50 pm-nél. A film síkjára derékszögben a részecskeméret kisebb lehet 10 pm-nél, például 5 pm-nél. Vivőanyag A vivőanyagot filmképző tulajdonságokkal rendelkező anyagok közül választjuk ki. Általában polimer, amely illékony folyadékkal, mint például vízzel gélt vagy egyöntetű emulziót képez, amelyben a kiválasztott tesztanyag feloldott, kristályosított, míkronizált, emulgeált vagy diszpergált állapotban homogén módon szétoszolhat. A találmány legtöbb gyakorlati kivitelezésénél olyan polimert választunk, melynek gélje vagy emulziója szétterüléskor filmet képezve megszárad. A vivőanyagnak hidrofilnek kell lennie, hogy használatkor magába szívja a nedvességet. A vivőanyagok hidrofil tulajdonságaira utaló különböző jellemzők kizikönyvekben megtalálhatók (lásd például Encyclopedia of Polymer Science and Technology, Plastics, Rubbers, Resins, Fibers; John Wiley & Sons Inc., 6. kötet, 778-779 oldal (1967)). Az alkalmas polimerek vízelnyelő értéke (24 óra) több 0,5%-nál, előnyösen több 1%-nál (ASTM D 570.63 szabvány szerint mérve, American Standard Methods). így a tekintetbe jövő filmképző polimerek előnyösen olyan polimerek közül választják ki, amelyek több poláros struktúrát tartalmaznak, például karboxil- és/vagy észtercsoportokat (mint poli/met/akrilátok), amidocsoportokat (mint poli/met/akrilamidok és poliamidok), éter4 195101 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
